Békesziget

Szeretetről bölcsességek,idézetek,,írások,képek gyűjteménye.Szeretettel üdvözlök minden kedves látogatót. Az élet értelméről, feladatáról elmélkedhetünk.Lehet kérdezni, gondolatokat megosztani az életről,hitről,vallásokról,hétköznapi problémákról

cs.ang-gamb-ang.gif


Add  tovább


Ha van valamid, ami jó,

Ami barátaiddal megosztható,

Legyen bár csak egy apróság:

Hozhatja Isten áldását.

Add tovább !


Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,

De segít megharcolni egy-egy csatát.

Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,

Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.

Add tovább !


Ne feledd a másik fájdalmát !

De kell, hogy segítsd az úton tovább.

Egy kedves szó, vagy egy kedves mosóly,

Áldás lehet a másikon.

Add tovább !


Ha tudsz egy kedves történetet,

Vagy hallottál az utcán jó híreket.

Vagy jó könyvet rejt a szobád,

Mely segít elűzni a másik bánatát,

Add tovább !


Ne légy önző a szívedben,

De viselkedj a legnemesebben.

Tedd a közösbe  kenyered,

Hogy társaid is egyenek.

Add tovább !


Ha Isten meghalgatta imád,

 S az égből áldást küldött le rád,

Ne tartsd meg csak magadnak,

Míg mások sírnak, jajgatnak.

Add tovább


                                                                              ismeretlen szerző

cs.ang-gamb-ang.gif


A  körüzenetekről.


Sokszor kap az ember körüzeneteket, amelyekben szép gondolatokat, érzéseket fogalmaznak meg. Ezek elgondolkoztatják az embert, hisz a szeretetről, a türelemről, a hitről, az elfogadásról szólnak sok esetben.

Mégis megdöbbentő, és számomra felháborító, hogy ezek a szép üzenetek a vége felé már utasítóvá válnak. Rákényszerítik az embert ijesztgetéseikkel  a tovább küldésre. Megfélemlítik az olvasót a záró részekben. Mindig valami szerencsétlenséggel, rontással, betegséggel rémisztgetik benne az embereket, ha nem küldik tovább a levelet.  Még az Istent is beleviszik, hogy féljenek, tartsanak tőle . Pedig nem így működik az Isten világa.

Isten maga  a szeretet, a kegyelem. Nem büntető, haragtartó, akivel rémisztgetni kell az olvasókat. A szeretet nem utasít, nem ijesztget, nem követelődzik, csak felkínálja, odanyújtja a lehetőséget.

Nem tudom valójában mi is a szándékuk azoknak, akik elindítják, megírják a történeteket.  A hithez vezető út nem tud elkezdődni félelemmel, rettegéssel, inkább taszító hatása van a véleményem szerint.

Megosztok pár szép történetet, írást amik elgondolkoztatóak,  megindítóak. Van  köztük olyan is, amit körüzenetbe kaptam, de a végéről levettem a negatív, rossz ízű befejezést.

                                                                               A.M.Tímea

    cs.--gamb.sziv--.gif

A felelőség áthárítása

Volt valaha négy ember. Úgy hívták őket, hogy MINDENKI, VALAKI, BÁRKI, és SENKI. Akadt egyszer egy fontos elintézni való! MINDENKI biztos volt abban, hogy azt VALAKI elintézi. Egyébként BÁRKI elvégezhette volna, de SENKI nem tette meg. VALAKI ezért méregbe gurult, hiszen ez MINDENKI kötelessége lett volna. MINDENKI viszont azt hitte, hogy ezt BÁRKI elvégezte és közben SENKI sem vette tudomásul, hogy azt MINDENKI elvégezhette volna. A mese úgy végződött, hogy MINDENKI hibáztatott VALAKIT, azért, amit BÁRKI megtehetett volna, de SENKI nem tette meg!!!!

                                                                                      ismeretlen

Ez sajnos a mai napig is nagyon jellemző ránk emberekre! Mindig keressük ki a hibás , ki okolható az kialakult helyzetért, ki okozta a problémát. Pedig ezzel a hozzáállással nem oldódik meg a probléma, még vár a feladat megoldása "valakire". Minden adott pillanatban azt kellene keresni, hogy én most mit tudok tenni az adott helyzetben, min tudok változtatni, hogy jobb legyen. Lehet hogy az a "valaki" valójában én lennék, csak  vennem kel a fáradságot a feladat megoldására.

Nincs kellő rálátása sosem az embernek a történtekre, így nem is ítélkezhetnénk. Jobb lenne, ha azt keresnénk meg ilyenkor, hogy mit tudok tenni az adott pillanatban.

                                                                             A.M. Tímea

csepatengerbe..jpg


Andrew Matthews – Élj vidáman!

A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint otthon rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz.

Kazantzakis egyszer azt mondta: “Ecseted és festéked van. Beléphetsz a menyországba, ha megfested.”

cs.nmasnir.rsz14.gif

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.” (Tatiosz)


A  tükör

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját. Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé. A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

cs.masni.rozs..gif

             NYITOTT  KÉZZEL SZERETNI                                                                     CARL RcGERS 


A héten egy barátommal beszélgetve eszembe jutott egy történet, amit a nyáron hallottam.  - Egy könyörületes személy látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabaduljon a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyai, hogy repülni lehessen velük. Megrövidített életét a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán.


Én úgy mondom ;nyitott kézzel szeretni. Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel, ha rákulcsolódom, rácsimpaszkodom, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok. Ha megváltoztatni próbálok valakit, akit szeretek - mivel úgy érzem, én tudom, milyennek kellene lennie - akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg: a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásáért, létformájáért. Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy hatalmat próbálok gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés lehetőségétől. Birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal.

Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekedetemmel - és védelmem, vagy túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban mondja a másik személynek: Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, rád vigyáznom, mert te az enyém vagy. Én vagyok érted felelős- amíg nem tudsz magadra vigyázni, akkor is ha nem vagy a gyermekem, vagy addig amíg más nem veszi át a gondviselőd szerepét, vagy ha annyira terhes számodra a védelmem és képes vagy az önálló önfentartó életre, akkor elengedlek, el kell engedjelek, hogy a szükséges tapasztalatokhoz hozzájuss, megélhesd. Amíg erre nem vagy képes, minden eszközzel magamnál tartalak, életben tartalak, és irányítalak-. Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak a személynek, akit szeretek: ;Szeretlek, értékellek és tisztellek téged. Bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban egy olyan erőt, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba. Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett járjunk örömben és bánatban. Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj.
Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni. Mindig készen fogok állni, hogy Veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom mondani Neked, hogy ne kelljen különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm - és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok.;
Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődöm, akár szavakkal, akár azzal, ahogyan létezem másokkal és magammal.Én így hívom: ;nyitott kézzel szeretni;.Nem vagyok képes mindig távol tartani magamat a bábtól, de már egyre jobban megy.

aranylepke.gif


Megható történet


      Valamikor a Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat.  Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni, kezdtem magamnak:

   -   "Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni, és még annyi más helyre kell mennem. " A Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."

Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal?  Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötéves forma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához. Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:

  - "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?"

  Az idős hölgy ezt felelte:  - " Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském."

   Aztán megkérte a fiút, hogy várja meg . Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba. Végül elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát?

   - "Ezt a babát szerette volna a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne, hogy a Télapó elhozza neki."

   Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.

  - "Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy.  A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt
 gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."

  Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett.Aztán azt mondta nekem:

- "És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni.""Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.

  Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút:

  - "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis elég?"

  -  Oké - mondta. "Remélem, van elég."

  Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is. A fiú ezt mondta:

- "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." -  Aztán rám nézett és     hozzátette:  - "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől. De mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod,
 anyukám szereti a fehér rózsát."

  Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.

Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.  Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt.  A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van. A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett.Ez a család lenne a kisfiú családja?

 Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt . Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.  Ott feküdt a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve.
 Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre
 megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle.

altato.jpg


A  vízhordó

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott.

Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap -a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.

- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.

A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

                                                                                    ismeretlen

cs.masni.rozs..gif

          .           Mit írnál a lapra?
 

 Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek. Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. "Tényleg?" - hallatszott a suttogás. "Nem is tudtam, honyire kedvelnek" -szóltak a megjegyzések.
Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele. A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.

Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát.Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert - odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította: "Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?" Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta: "Mark nagyon gyakran beszélt magáról." A temetés után összegyűltek Mark régi  osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

-"Valamit szeretnénk mutatni" - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből. "Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni."

A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már. A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.

-"Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak" - mondta Mark anyja. "Amint látja, Mark nagyon megbecsülte."

A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül. Charlie elmosolyodott és azt mondta: "Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm." Chuck felesége, pedig így szólt: "Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba." "Az enyém is megvan még" - mondta Marily. "A naplómban tartom". Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.

-"Mindig magamnál hordom' - mondta Vicki, és hozzátette: "Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát."

Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap. Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő. Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg, elszalasztottál egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.

                                                                                      ismeretlen

             cs.--gamb.sziv--.gif

                 Vers  rólad


Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor az Isten egy pillantásra   megálmodta a világot, igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.

  És elmosolyodott. Örült neked. Az Isten, már akkor hallotta az összes gyermekkori gügyögésedet; látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben, és az első"a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba. Isten tovább mosolygott, és szívesen nézett téged. Ő már akkor előre látta a durcás sértődéseidet, a toporzékolós kiabálásodat, a barátaid melletti kiállásodat, az első szerelmes pillantásodat...

Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és értette. És minden perced szépségéért előre lelkesedett. Az Isten jól megfigyelt téged. Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat. Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát, csigolyáid alakját és erejét. Ebben az ősrégi teremtő pillanatban, őszinte szeretetből teremtett neked egy pont a hátadhoz illő, keresztet. Amilyet senki másnak nem adott. Rád nézett az Isten, és tetszettél neki a kereszteddel. Örömmel látta, hogy mindaz amit alkotott jó.
Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád, megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted. Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz, akkor szívesen segít majd Neked, ha kéred. Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett a kereszteddel együtt.

                                                                                      ismeretlen

      cs.--gamb.sziv--.gif

    .         Minden nap egy lehetőség


  Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:
-"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem."

Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá, és azt mondtam:
- Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan.Hogy csinálod ezt?

"Sándor azt válaszolta: - "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal,ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam."

-"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű."- szóltam közbe.

-"De, egyszerű." - mondta Sándor,- "az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."
Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később elhagytam a Vagon gyárat, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta:
- "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?"- Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.
- "Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."
- "Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni. Sándor folytatta:
- "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."
- Mit csináltál?" - kérdeztem tőle.
Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam.
Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam:

- 'A gravitációra!'
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mint ha élő lennék és nem halott." Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is.
Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál."

                                                           ismeretlen


.                               KÉRDÉSEK:
ur.ker.png
ur.ker1.png
ur.ker2.png
ur.ker3.png
ur.ker4.png
ur.ker5.png
ur.ker6.png
ur.ker7.png
ur.ker8.png
ur.ker9.pngur.ker10.png
ur.ker11.png

            Szeretettel mindenkinek :

Ebben a világban legalább két ember van, aki úgy szeret, hogy meghalna érted, és legalább 10, aki igazán szeret. Az egyetlen ok, hogy valaki utál, azt jelenti, hogy olyan szeretne lenni, mint te, és irigyel téged. Mosolyod azoknak is örömet, és békességet okozhat, akik nem szeretnek, nem kedvelnek.
Minden este gondol rád valaki elalvás előtt. Valaki nem tudna élni, ha te nem lennél. Különleges egyéniség vagy, megismételhetetlen. Valaki, akinek a létezését figyelmen kívül hagyod, szeret téged, nélkülözhetetlen vagy számára. A legnagyobb hülyeség is, amit csinálsz, jó valamire.

Ha úgy gondolod, mindenki hátat fordít, jól nézz körül. Elsősorban te vagy az, aki hátat fordítasz önmagadnak, és így másoknak is, ezzel bezárkózol .
 Azt gondolod, nincs szerencséd, azért mert nem kaptad meg, amit akartál, amire vágytál. Ha valóban szükséged van rá, akkor  előbb vagy utóbb megkapod, csak légy türelmesebb.

Emlékezz a jó, szép dolgokra, amiket kapsz az élettől ,és felejtsd el a rossz, szomorú, nehéz helyzeteket. Mindig mondd meg az embereknek, mit érzel irántuk, mi a véleményed, s jobban fogod érezni magad, ha tudni fogják valódi érzéseidet.
 Ha van jó barátod, ismerősöd, akkor legyen rá időd, hogy elmondhasd neki, mit jelentenek számodra.
Azt mondják egy percig tart, hogy észrevegyél valaki különlegeset, egy órát, hogy komolyan vedd, egy napot, hogy megszeresd és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd.
Állj meg egy pillanatra és szánj magadra, és embertársaidra egy kis időt,  élj szeretetben, békességben! Akkor mire vársz?
                                                                     ismeretlen
cs.--gamb.sziv--.gif
                Szokratész

 Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:                                                                             - Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?

- Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész. - Mielőtt bármit mondanál, szeretném ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják a tripla szűrőnek.: Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz, az igaz?

- Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és...

- Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem.  Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: Az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?

- Nem, épp ellenkezőleg...

- Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz.  Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság.

-Amit mondani akarsz a  barátomról, az hasznos lesz nekem?

- Nem igazán.

- Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, egyáltalán miért mondanád el?

                                                                   ismeretlen

cs.--gamb.sziv--.gif

                                   Ablak


Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben....Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.

Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben,már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.

Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.
Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte,hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember és megdöbbenve látta:..........az ablak egy tűzfalra néz.

Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal,hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem .
Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak

Tanulság:
Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha
derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad,számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Minden nap az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson -véges !!!

Ennek a kis történetnek nem ismerjük az íróját.

cs.--gamb.sziv--.gif

                     A kerítés


Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel, vagy valami rosszat mond valakiről.
Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következõ hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerûbb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe. Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe.
Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem, vagy meg tudta állni, hogy rosszat mondjon valakirõl. Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésbõl. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki: "Fiam, szépen viselkedtél, büszke vagyok rád, hogy így megváltoztál. Állj meg egy pillanatra, nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Ez a kerítés soha többé nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel valakivel, vagy rosszat mondasz valakirõl , megsebzed őt. Egy ugyanolyan sebet hagysz az õ lelkében, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, a seb örökre ott marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb talán örökre ott marad. A szóbeli, sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi.
Nagyon nehéz meg nem történtté tenni a meggondolatlanságból elkövetett dolgainkat. A kiengesztelődés és a megbocsátás titka lehet az, ami segíthet a lyukak eltüntetésében.
                                                                              ismeretlen
cs.--gamb.sziv--.gif

    .    Melyik vagyok ÉN? Melyik vagy Te?

        Melyik szeretnénk lenni?

 
 Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen    tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára,  hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézen fogta őt és elvitte a munkahelyére.  Fogott három fazekat és vizet forralt bennük.  Amikor forrni kezdett a  víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba  kávé
Weblap látogatottság számláló:

Mai: 162
Tegnapi: 107
Heti: 665
Havi: 2 553
Össz.: 378 690

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Szép gondolatok , történetek
Békesziget - © 2008 - 2017 - bekesziget.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: húsvéti versek felnőtteknek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »