Békesziget

   Szeretettel köszöntök minden olvasót.

Itt írok magamról, egy rövidke bemutatkozást.:                        Egy útkereső, 39 éves  férjezett nő vagyok, s van egy tízéves gyermekünk. Szeretetben, békességben próbálunk élni, igaz ebben a zűrzavaros világban nem mindig megy olyan könnyen, de igyekszünk. Hívő embernek tartom magam. Hiszek az egy Istenben , s megváltónkban Jézus Krisztusban, az ő tanításában.

Azonban nem azonosulok semelyik keresztény egyház tanával sem. Számomra Isten teremtésében e világon mindenki nélkülözhetetlen, fontos, még a legbűnösebb ember is. Minden teremtményét határtalanul szereti, s lehetővé teszi , biztosítja mindannyiunk számára a változás, a fejlődés lehetősségét. Szabad akarattal ajándékozott meg mindenkit, hogy önszántunkból, belátva az Ő nélkülözését, hiányát, ismét Őhozzá akarjunk tartozni. Ehhez a változáshoz, fejlődéshez nem elég egy életet leélni, számtalan megtapasztaláson kell keresztül menni egy léleknek, hogy rálásson hibáira, hiányosságaira, és azon tudjon változtatni.Hiszek a reinkarnációban, a karmában:ok-okozat tanításában.

Gyerekkoromban katolikusnak kereszteltek szüleim, mert " ez a szokás". Semmiféle vallási neveltetésben nem részesültem,  nem voltok hívő emberek, bár ennek én hiányát éreztem. Már tizenévesen gondolkodtam Isten létezésén, a körülöttem történt dolgok értelmén, összefüggésein, életről-halálról.    Elmélkedtem a háborúkról, a katasztrófákról, és a sok szörnyűségekről, ami itt a Földön található.  Eldöntöttem, hogy számomra Isten nem létezik, hisz ha létezne, nem lennének éhező, üldözött, nehéz helyzetben élő, beteg, kiszolgáltatott emberek.  Ha Isten létezne, mindenek felett állna, ő az Úr nem engedne háborúkat, szenvedéseket az embernek. Minden teremtményét egyformán szeretné, nem tenne különbségeket köztük.

Úgy gondoltam, hogy azért összetartó, irányító erőnek léteznie kell valamilyen formában. Hisz minden mindennel összefügg, rendszerekből épül fel a világmindenség, az élet egy fontos, állandó körforgás. Nem értelmetlen össze- visszaságok, komoly összefüggések ezek, itt és a Földön kívüli lét is egy komoly szervezést igénylő " valami".

Eldöntöttem, hogy ha "felnövök" utána járok ezeknek a dolgoknak,gondolatoknak, és megkeresem a kérdéseimre a válaszokat.  Az volt a véleményem, hogy csak úgy tudok megfelelő, teljes képet kapni, rálátni, megérteni az élet értelmét, ha megismerkedek minél több fajta vallással. Elkezdtem később ismerkedni különböző tanokkal, vallási nézetekkel. Elmentem rendezvényekre, összejövetelekre, vendégül láttam embereket, csoportokat, akik megosztották velem hitüket.  Pld.: jehova tanúi, krisnások, Sai baba követői, babtisták, reformátusok, evangélikusok, katolikusok, hit gyülekezet.

Az lett a véleményem, hogy alapjaiban azonosak, illetve sok hasonlóság található bennük. Mikor felismertem, hogy nincsenek véletlenek, akkor elfogadtam kereszténységemet, vettem egy Bibliát, s elkezdtem olvasni. Még akkor nem tudtam, hogy ezt nem lehet véglegesen kiolvasni, befejezni.  Az Ószövetséggel kezdődött, így itt kezdtem el az olvasását, de rövidesen be is csuktam. Számomra nem volt érthető, befogadható, az akkori ismereteim gátoltak abba, hogy folytassam.  Az addig tanult: szerető Isten képhez, nem illett a paradicsomból való kiűzetés, az özönvíz, s végül mikor Ábrahám elindult feláldozni fiát, az Isten kérésére, itt már nem bírtam tovább olvasni. Befejeztem az olvasását.

Későbbiekben egy közösségbe, ahol ezotériával kezdtünk ismerkedni, felmerült a Biblia olvasásának, értelmezésének igénye, hisz mindannyian keresztények voltunk. Kerestük az alap igazságokat, egy mércét, amihez hozzá tudjuk igazítani életünket. Egy utat kerestünk , amin járhatunk, s tanuljuk, ha kell tanúságot teszünk mellette. Úgy érzem rátaláltam erre az útra . Közösségben próbáljuk egymást segíteni, együtt gondolkodunk, tanulunk. A megtapasztalások, a hétköznapi nehézségek is segítenek bennünket, a türelem, az alázat, a szeretet, az elfogadás, a megbocsátás gyakorlásában.

Voltak időszakok, mikor úgy gondoltam, hogy én már mindent tudok, számomra nem tud senki semmi újat mondani ezekben a témákban. Ez bizony nagy tévedés volt, mert a tanulás, egy végtelen folyamat, aminek nincs vége. Nyitottnak kell mindig lenni az embernek, a jobb irányában,mert a meglátott jótól létezik egy még jobb, teljesebb, tökéletesebb . Ha bezárkózunk, akkor gátoljuk a befogadását, gátoljuk a lélek fejlődését.  Szeretettel kínálom az olvasóknak az oldalalt, s kérem gondolkozzanak el magukban, az itt megtalálható információkon.

Elérhetősségem : bekeszig@gmail.com    

                                                                                       A.M.Tímea

Szepes Mária :

„A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon.

Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint,

kavics koccant az üveghez,

vagy néhány száraz falevél rezzent a földön,

ha ülve maradsz, a csoda kívül reked.

Te nem nyitottál ajtót neki.”

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat