Békesziget

Szeretetről bölcsességek,idézetek,,írások,képek gyűjteménye.Szeretettel üdvözlök minden kedves látogatót. Az élet értelméről, feladatáról elmélkedhetünk.Lehet kérdezni, gondolatokat megosztani az életről,hitről,vallásokról,hétköznapi problémákról

cs.ang-gamb-ang.gif

1.

Hol a helyem?

Uram, te úgy alkottad ezt a világot, hogy
mindennek pontos és fontos helye van.
Mindent a legnagyobb gonddal helyeztél el a
világban, mindennek megvan a maga helye,
célja, feladata.Elég csak felnézni a csillagos
égre, és máris csodálattal tölt el a milliónyi
lebegő csillag. Mindegyik engedelmesen halad
biztos égi országútján már évezredek óta.

Uram, sokszor feltör bennem a kérdés:a helyemen
vagyok?
Nem magamhoz, hanem hozzád, tervedhez képest.
Mert ha csak magamat nézem, úgy tűnik, jó
helyen vagyok.Talán jó helyen, de lehet,
hogy egyhelyben.
És csodálkozok, hogy miért vagyok nyugtalan,
feszült, türelmetlen.Nem találok örömet
abban amit csinálok, és nem érezlek olyan
közel magamhoz.Pedig nem Te távolodtál tőlem
csak éppen nem biztos, hogy ott vagyok,
ahova te állítottál.

Jézusom, köszönöm,hogy Te biztos koordinátát
adtál az embernek. Nem olyat, ami idővel
változik, vagy elmozdul, hanem egy biztos
helyet, ahol minden élet kiindulópontja
megvan. A Te kereszted a mi életünk
koordináta rendszerének biztos pontja.

Add Uram, hogy mindig a helyemen legyek. Ott, azok között, és azokhoz viszonyítva is, ahová állítottál. Add hogy ne csak a
helyemen, hanem a pályámon legyek. Azon
a pályán, amit sokszor nem látok, de
tudom, hogy Te tervezted. Köszönöm az
iránytűt, amit küldtél. Ha mégis eltévednék, add hogy mindig visszataláljak
a kiindulópontra.

                                         szerző ismeretlen                                                                              

            cs.--gamb.sziv--.gif

 2.                          Bölcs és a vándor


Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele: 
- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta. 
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs. 
- Athéni vagyok. 
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg. 
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan. 
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg. 

A vándor búsan folytatta útját. 

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek. 
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas. 
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs. 

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé. 

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg: 
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy! 

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította: 
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talá
l.

                                                                             ismeretlen szerző

       cs.--gamb.sziv--.gif

 3.             Isten iránti szeretetünk


Valóban él bennünk az Isten iránti szeretet? Mindannyian tudjuk,hogy Istent emberi adottságainkkal csak szegényesen és nagyon gyengén szerethetjük,akármilyen erős is a jó szándékunk.
S mégis,Istent mindig jobban és jobban kell szeretnünk,hogy valamely nap könnybe ne lábadjon a szemünk:áthaladtunk a nekünk szánt időn,és nem szerettük eléggé az Istent.
Igaz,a szeretetet nem lehet megparancsolni,de egy biztos:aki igazán és őszintén akarja szeretni az Istent,az már szereti is.Nem tehetné meg az ember az első lépést az Isten felé,ha Isten nem érintette volna meg lelkünket kegyelmével és máris nem foglalta volna el az ember végtelenbe nyúló szeretetvágyát.
(Karl Rahner)

.Kértem Istent..
Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.
Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.
Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.
Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.
Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.
Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.
Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem. És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat.
(Ismeretlen szerző)


Mit jelent az alázat? Ennyit jelent: elviselni a világot,a környezetünket úgy,olyannak amilyen.Vagyis elviselni a világ sötétségét és azt türelemmel világosággá változtatni; hallgatagnak lenni, és ebben a hallgatásban a másik számára egy jó szót találni.


       cs.--gamb.sziv--.gif


valtozas.szandeka.jpg


4.       Válogatás C.S.Lewis gondolataiból


Minden igazi szeretet a Földön Isten műve, s csak annyiban a miénk, amennyiben a szeretet bennünk az Övé.Minden élőben Isten termékeny teremtő ereje bontakozik ki és csillan meg.
A pokol egyik alapelve: magamhoz tartozom, a magam ura vagyok.A keresztyén hit nem szól az ember Isten-kereséséről, de szól az Isten emberkereséséről!

Krisztus úgy halt meg minden egyes emberért, mintha ezen a világon csak egyetlen ember élt volna!
Isten létében hinni ezt jelenti: nem érvek előtt hajolok meg, amelyekkel vagy egyetértek vagy nem, hanem egy személy előtt, aki bizalmamat kéri.
Ha érzelmeink el is múlnak, Isten szeretete megmarad.
Amíg önmagunkat át nem adjuk Istennek, addig nem is vagyunk önmagunk. Csak Istennél, sehol máshol nem születnek igazi személyiségek.
A puszta megjavulás még egyáltalán nem megváltás, jóllehet az igazi megváltás minden embert megjavít.
Krisztus nem azért halt meg értünk, mert ezt mi megérjük vagy megérdemeljük, hanem mert Ő szeretet, s nem tud másként cselekedni.

A legrosszabb, amit Istennek okozhatunk, ha békébe hagyjuk Őt.
Az igazi honvágyat igazi hazánk után meg kell őriznünk, hogy ezt semmi és senki ne tudja kioltani vagy megrontani bennünk.Az öröm a menny első komoly előjele - bennünk.Isten jelenlétét egyesek lebecsülhetik, de kikerülni nem tudják, akár hogyan is szeretnék.A természet is arra tanított engem, hogy kell lennie egy hatalmas és dicső Istennek.
Keresztyén az, aki megbocsátja a másiknak a szinte megbocsáthatatlant, mert Isten is ezt teszi velünk, mindnyájunkkal.Az a teremtmény, amelyik megszolgálta a megváltást, nem érdemli meg azt.
Van bennünk valami csillapíthatatlan honvágy, amit ezen a földön a csalódások miatt sem szabad soha feladni.Nem az emberiségnek kell elfogadni az üdvösséget, ez túl általános, hanem neked. A te szemeiddel kell meglátnod Őt!

Nem az lényeges és fontos, hogyan gondolkodunk mi Istenről, hanem az, hogyan gondolkodik Ő rólunk.
Az öröm a menny legdrágább és legjobb "árucikke".
Az öröm teszi az életet élni érdemessé.
Az örömben mutatja meg Isten a másik ember szépségét.
A közöny, nem a gyűlölet a szeretet legveszélyesebb ellensége.Isten létem alapja. Ő mindig bennünk szeretne lenni, akár ellenünkre, akár javunkra!
Isten a nagy ajándékozó. Semmi mást nem ad, mint önmagát.

Isten arra a pillanatra vár, hogy kártyavárunk összeomoljék, s felismerjük: nála a mi jó jegyeink és fogadalmaink semmit sem számítanak.
Isten nem azért lett emberré, hogy javítgassa a régit, hanem azért, hogy egészen új emberiséget hozzon létre.Isten Fia emberré lett, hogy mi Isten gyermekeivé lehessünk. A dicsőség csak ennyi: az ajtó, amin egy életen át kopogtattunk, egyszer csak kitárul előttünk. Istenben nincs olyan éhség, amit csillapítani kellene, Benne a teljesség lakozik, amit el kell ajándékoznia.Senki nem ismeri fel önmaga rosszaságát, romlottságát addig, amíg meg nem próbált jót cselekedni.

Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Ha szeretsz valakit vagy valamit, az a szívedet veszi célba, töri össze nem egyszer.A homokból sok minden szépet ki lehet formálni, de házat építeni rá nem lehet.
Amit nem ajándékozol el, az soha nem is lesz a tiéd.
Ami nem örök, az örökre elévül.
Aki mindent átlát, az nem lát semmit. Aki a mennyek országába törekszik, annak ölébe hull a Föld. Aki csak a Föld nyújtotta javak után törekszik, annak kihullik kezéből a menny és a Föld is. Mennyire erős bennünk a gonosz hatalma, először akkor érezzük meg, amikor szabadulni akarunk tőle. Ha a keresztyénség csak egy világképpel tudna megajándékozni minket, ami megfelel várakozásainknak, akkor a keresztyénség emberi találmány lenne, s érdemes arra, hogy elfelejtsük. Istent megpillantani lelki szemeinkkel maga a teljes öröm.


cs.--gamb.sziv--.gif

5.        Istentől rendelt időben



;Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el" (Hab 2,3).

Lehet, hogy az irgalom várat magára, de bizonyosan eljön. Az Úr tévedhetetlen bölcsességgel pontosan tudja, mikor kell kegyelme erejét megmutatnia.
Az Őáltala kijelölt idő pedig mindig a legalkalmasabb idő. Nekünk minden sürgős. Isten ránk vonatkozó ígérete nagyon
foglalkoztat bennünket, vágyunk mielőbbi beteljesedésére, és ez csak növeli türelmetlenségünket. Az Úr azonban ismeri az alkalmas időt: Ő soha nem késik, de nem is siet.

Isten Igéjéről mint élő valóságról szól ez az igerész. Az Ige itt beszél és cselekszik. Sohasem halott betű, még ha túlságosan sokáig is kell várnunk beteljesülésére. Az élő Ige az élő Istentől jön ki, és beteljesedése csak látszólag késlekedik. Isten vonata soha nem késik. Csak még egy kis türelem, és nemsokára tulajdon szemünkkel győződhetünk meg az Úr hűségéről.Egyetlen ígérete sem marad beteljesületlenül:;Meg nem csal". Egyetlen ígérete sem vész el a semmiben: ;Célhoz ér". Én lelkem, hát nem tudsz várni Istenedre? Nyugodj meg benne, légy csendben, és kimondhatatlan békességet találsz, meglátod.

Gyengeségünk azért olyan értékes, mert helyet készít az isteni erőnek. Soha nem ismertük volna fel a kegyelem erejét, ha nem éreznénk természettől való gyöngeségünket. Hagyatkozzunk hát Istenre és az Ő kegyelmére. Ha nem veszi le rólunk a bajokat, erőt ad az elhordozásra. Jobb nekünk, ha Isten erejével küzdünk, mint ha a magunkéval, mert ha ezerszer annyi erőnk is lenne,
mint amennyi van, mit sem érnénk vele az ellenséggel szemben. Ha viszont még gyengébbek lennénk, mint amilyenek vagyunk - ami aligha lehetséges -, mégis diadalmaskodnánk Krisztus által, aki megerősít minket.


                                                                               Forrás: C. H. Spurgeon
                                                                              Isten ígéreteinek tárháza

    cs.--gamb.sziv--.gif

6.          Isten  Igéje  orvosság!


Egy jó utalásokkal ellátott Biblia széljegyzete biztosan megjegyzi, hogy a fenti szöveg utolsó kifejezését így is lehet olvasni: “és az egész testüknek orvosság.” Ez azt jelenti, hogy Isten az Õ szavait “írta fel” orvosságként gyógyulásunkra és egészségünkre! 

A gyógyszernek azonban a természetes világban sincs semmi haszna, ha nem veszik be az előírások szerint. Elmész az orvoshoz, ő felírja a receptet, te kiváltod, hazaviszed, leteszed az éjjeliszekrényre — és egyre rosszabbul érzed magad! Felhívod az orvost és elpanaszolod neki: “Én ezt nem értem. Kifizettem ezért a gyógyszerért egy csomó pénzt, az állapotom meg egyre csak romlik.” Az orvos megkérdezi: “Az előírás szerint szedi a gyógyszert?” “Hát, nem, a gyógyszert itt tartom magam mellett egy üvegben az éjjeliszekrényen.” 
A gyógyszer nem tudja kifejteni a hatását, ha az üvegben marad. Be is kell venni! 

Isten gyógyszere (a Biblia) sem tudja kifejteni a hatását, ha csak ott fekszik melletted az éjjeliszekrényen.Akkor lesz hatásos, ha beveszed, a bensődbe — a szívedbe, vagyis a szellemedbe. Nem elég olvasgatni, és hamar elfelejteni, hanem addig kell elmélkedni rajta, amíg a belső embered szerves részévé nem válik.

Megvallás: Én Isten Igéjét a szívem mélyére rejtem. Mert életet jelent a számomra. A testemnek pedig orvosság!

  Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség [orvosság]. PÉLDABESZÉDEK 4,20. 21.

                                                                              Forrás: Canadahun.com

               cs.ang-gamb-ang.gif

 

 7.       Keskeny út és az emberi problémák

 

Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. (Mt.7.13-14.)

Egyfelől ott van a keskeny út: le kell mondanunk bizonyos nekünk tetsző dolgokról, meg olyan dolgokról, amikről esetleg úgy gondoljuk (sokszor jogosan), hogy alapból jár nekünk. A hívő élet arról szól, hogy nem én vagyok a középpontban, hanem Isten és más emberek. Nem az van a középpontban, hogy nekem mi hiányzik, mi kéne, én mit szeretnék, mit akarok, hanem az, hogy Isten mit akar velem, mit mond nekem (ennek személyes megértéséhez, meghallásához kell a Szentlélek vezetése), és az, hogy én mit tehetek másokért, hogyan segíthetek másoknak. A világ csábításairól (saját vágyak, célok, kényelmünk, jólétünk hajkurászása) a figyelmemet Isten akaratára kell fordítanom. Nagyjából erről szól a keskeny út, és minél inkább meghallom Isten szavát, amit szól hozzám, a Szentlélek vezetését, hogy mit tegyek, annál inkább nem is marad időm a világ csábításaival foglalkozni, és végül úgy megyek előre ezen az úton, mint kés a vajban. ...                                                                                                             És ez tölt be igazán örömmel, békességgel, ez hoz gyógyulást és ha kell, egyéb csodákat akár, valóságos célt ad életünknek! Másfelől ott vannak a problémáink: mindenkinek vannak problémái, sokszor irigyek vagyunk másokra, mert nekik látszólag nincs olyan problémájuk, mint nekünk, na nem mintha olyan nagyon bele tudnánk látni abba, hogy a másik embernek milyen problémái vannak. Ezeknek a problémáknak nem sokféle oka lehet, hanem egyetlen: Isten meg akar ezzel valamire tanítani, formálni akar általa! Persze emberi szemmel nézve a problémáinkat vissza lehet vezetni különböző okokra, amikor sérüléseket szenvedünk lelkileg, amikor belénk rúgnak, megaláznak, elutasítanak, esetleg mindezt sorozatban, és még ki tudja, milyen okai lehetnek problémáinknak. Nem mondok újat azzal, hogy a mai világban rengeteg forrása lehet annak, hogy egy ember lelkileg súlyosan meg legyen terhelve, a pszichiátria és az öngyilkosság fogalma is mindenki előtt ismert.

Jézus mondja: Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. (Mt.11.28.)

Mégis, hol kapcsolódik össze a kettő (a keskeny út és a problémák)?
Az első bekezdésben utaltam már rá, szinte le is lőttem a poént: nem a problémámmal foglalkozom, hanem megyek előre a keskeny úton, Jézusra nézek. Naná, merthogy ez olyan nagyon egyszerű. Nem, sokszor nem egyszerű. Vannak olyan vágyaink, céljaink, amik emberileg teljesen érthetők, és időnként borul a bili, mert ezekkel ellentétes irányba kell haladnunk. Valamikor a problémák maguk azok, amik rákényszerítenek egy olyan útra, ami maga a keskeny út; és emberileg nem ezt az utat akarjuk járni, ami tele van alapvető dolgokról való lemondásokkal. Sokszor a problémáink behatárolnak minket elég erőteljesen, és menekülnénk el ebből valahova... ha lehetne, de nincs hova. Idézek egy e-mailemből, amit nemrég küldtem egy barátomnak:

Próbálok járni azon a keskeny úton, ami számomra lett kijelölve, mérsékelt sikerrel. Emberileg eléggé értelmetlennek tűnik és látszólag sehova nem vezet. Igaz, a szeretetre tanít engem ezzel az Úr, és ez jó, de nem teljesen érzem, hogy ez annyira jó lenne, sőt. Nehéz néha nem a láthatókra, az emberi, földi dolgokra és törvényszerűségekre nézni, hanem a láthatatlanra. Néha nehéz lemondani a saját érdekeinkről, dolgainkról, elképzeléseinkről. Nem mond igazat, aki azt mondja, hogy ez könnyen megy. Bár rendszeres és élő közösségben az Igével ez azért jelentősen könnyebb és ez hoz mindenre megoldást végső soron, az Istennel való élő kapcsolat, így fel sem tűnik, és az ember csak megy előre az úton. Persze általában pont akkor borul a bili, amikor nem vagyunk a legjobb kapcsolatban az Igével, amikor nem tudunk hittel arra nézni, hogy Istennek csodás terve van velünk, hanem a földi, fizikai világban látjuk magunkat - olyannak, akinek kész, vége, annyi.
Ilyenkor szokták valami jó csattanóval lezárni, hogy de akkor jön Isten és megszabadít. Nem akarok jól bevált általánosságokat és keresztény közhelyeket írkálni. Inkább leírom, amit én tapasztaltam legutóbb.

A problémákkal küzdő keresztények egy része sejti, hogy Istennek mi a célja azzal, hogy olyan nehéz az élete, mit akar ebből Isten kihozni. Ez sem lehet túl könnyű, de ha valakinek fogalma sincs, hogy miért vannak a problémái, mire akarja Isten megtanítani, milyenné akarja formálni a problémák által, az még nehezebb. Én az utóbbi csoportba tartozom, és nem éppen felemelő azt tapasztalni, hogy az életem emberi szemmel nézve olyan irányba halad, aminek abszolút semmi értelme, sőt talán még csak rosszabb lesz. Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik. (Préd.11.5.)

(Meg kell említeni, hogy nagyon könnyen el tudom felejteni, hogy olyan szituációkba is belevisz Isten az említett problémákon kívül, amikről határozottan látom, hogy a javamat szolgálják! Írtam régebben ezekről is (pl. itt), amikor bizonyos lépéseket teszek bizonyos irányba, és idővel már nem én keresem ezeket a lépési lehetőségeket, hanem az Úr visz bele ilyen szituációkba. Félre kell tenni a búsmagyar pesszimista szemléletet, mert tényleg hajlamos az ember ezeket a pozitív dolgokat elfelejteni, amik igenis ott vannak az életünkben, akkor is, ha éppen a problémánk nyom le.)

A legutóbbi megtapasztalásom a következő: tegnap többször és hosszabb időre kerültem olyan szituációba, amitől az őrület határára kerülök: tehetetlennek is érzem magam a szituációval szemben és egyáltalán nem látom, hogy valami pozitívat hozna ki belőlem, formálna engem az Úr ezáltal, sőt, inkább nem is írom le, hogy mik fordultak meg a szituációban az agyamban (jobb, ha nem tudja senki). Ilyesmi szituációk viszonylag gyakran előfordulnak, de tegnap fokozottan jöttek. (Megjegyzem azt is, hogy tegnap vihar volt, nem akármilyen, ami egész Magyarországon végigsöpört.) Valahogy béketűréssel megpróbáltam kitartani ezekben a szituációkban, de idegileg eléggé használhatatlan állapotba kerültem tőlük. Mi értelme ennek? Mire akar ezzel az Úr formálni, tanítani? Ezekben csak tönkremenni lehet.
Kicsit később folytattam a mindennapi teendőimet, közben emberekkel is kommunikáltam, és azt vettem észre, hogy miközben kommunikálok velük, valahogy nagyobb békesség, szeretet van bennem irántuk, miközben alig láttam ki a vihar romjai alól. Fogalmam sincs, hogy lehet ez, hogy ezek az idegtépő szituációk megváltoztatják az emberekhez való viszonyomat, de ez történt. Mégiscsak van értelme!

                                                                         forrás: http://nameless.blog.hu/

                                                                       bizz.az.urban....jpg


                Gondolatok egy Új  Világról                                            Fazekas József Tamás, részlet

 Amit most olvasol, kérlek ne hidd el. Annyi mindent akarnak elhitetni a mai korban veled, hogy kérlek tartogasd a hited a szebb időkre. Azokra az időkre, amikor a hit nem más lesz, mint az az igazság, amelyhez bárki hozzáférhet. Amit most olvasol gondold végig, és döntsd el magad, mi az amit igaznak érzel belőle.   A Forrás létezik, és megtalálható, felfedezhető. Mi emberi lények, csodálatos teremtmények vagyunk, de fájdalmas látnunk, hogy a tudatunk miként hagytuk lezülleszteni az évezredek alatt. Hogy történhetett? Sem a bölcseletek, sem az iskolák, sem az egyetemek, sem a könyvek nem adhatják meg a választ erre a kérdésre. A választ önmagunkban kell keresnünk.

A mai világunkban egy biztos: semmi sem az aminek látszik. Egy gyilkos, hazug és hamis gondolkodás mindent relatívvá tett benne. Mindent ami érték és ami összetartotta. Azt sugallják, hogy minden rendben, ez a természet, a fejlődés rendje. De a fejlődés rendje vajon tényleg az, ami elpusztítja önmagát, vagyis az életet? Ha szétnézünk magunk körül azt látjuk, hogy az a kép, amit a mai közgondolkodás terjeszt a világról, valahogy nem esik egybe a valósággal. A mai világ egyenesen tart a pusztulásba. De vajon tényleg így van ez is, vagy ezt is csak sugallni akarják nekünk, hogy teljesen elveszítsük a reményt a változásra? Vajon létezik-e kiút ebből a borzalmas káoszból amit azok szítanak akik uralkodni akarnak az emberiségen?

Igen van. Először is újra meg kell tapasztalnunk az ősi, örök alkotó erők világformáló létét. Ezt bármelyikünk megtapasztalhatja csak kutatnia kell és őszintén megnyitnia önmagát. Rengeteg mozaik szükséges ahhoz, hogy kialakuljon a kép. Ami koránt sem tökéletes, vagy teljesen igaz, de egy újfajta tudatosság hatja át és vezérli. Ez pedig az az ősi tudatosság, hogy a világot mi teremtjük, melyet számtalan ok miatt (ami mind az emberi dominancia és uralkodási vágyra vezethető vissza) elveszítettünk. Azoknak pedig akik uralkodni akarnak az emberi lény felett, soha nem lesz érdekük mindezt felfedni előttünk. Soha nem fogják elárulni nekünk, milyen csodálatos lehet az az Emberi Lény, mely egy kozmikus tudattal rendelkezik és nem egy primitív, önző, egocentrikus hamis egóval. Mit jelent a hamis egó fogalma? Azt az énképet, melyet a mai torz világkép formál, és amely egyedül csak önmagát teszi a lét középpontjába. Nem ismeri a Forrást, nem tudja honnan és hová tart. Képtelen másokkal együtt cselekedni végtelen egoizmusában. Nem képes közösségben, EGYben való tudatra, létezésre, cselekvésre, mert gyökértelen, sodródó, és céltalan egoizmusában vergődik. Oda sodródik, ahová a pillanatnyi érdek viszi. Sokan azt hiszik, hogy mindezért csak a társadalmak vezetői a felelősek. De ez nem igaz. A mai világ társadalmainak azért vannak olyan vezetőik amilyenek, mert a társadalom nagy része olyan mint a vezetők. Csak önző, egoista, agresszív többség tűrhet meg önző, agresszív egoista vezetőket a nyakán. Az embernek az igazi, teljes és alkotó léthez két alapvető dologra van szüksége: az egészséges énképre és a kozmikus Együvé tartozás tudatára. Mert minden ember azért születik a Földre, hogy tanuljon és alkosson. Az önmaga értékeivel tisztában lévő én, amelyet nem a dominanciavágy hajt, hanem az univerzális alkotási és együttműködési vágy igazából csak akkor tud kiteljesedni, ha ráébred a kozmikus Együvé tartozás tudtára. Ezt ma a lélektan kollektív tudatalattinak nevezi. Csak mosolyogni lehet ezen, mert úgy tálalják mint valami nagy felfedezést, azt az ismeretet amit az ősi, nem e jelenlegi hamis éntudattal rendelkező emberiség, a mi őseink valamikor természetes ismeretként kezeltek. Mai világunkban az ősi közösségeket szétrombolták, és a reklámok agymosásától az álliberális gondolkodás romboló filozófiájáig a „mindent megérdemlő” egyént tették a központtá. Az ősi értékek a gúny tárgyaivá váltak. A társadalom, a nemzetek alapjait képző sejt a család, a közösség relatív fogalommá vált. Azt igyekeznek elhitetni velünk, hogy mindezek elavult, idejét múlt értékek. De valójában egyre többen érezzük a hazugságot. Az emberi lélekben mélyen belé vannak kódolva az ősi igazságok. Azok, melyek nem relativizálhatóak. Ha valaki eljut az igazságig, a Forrásig, akkor valójában vele kapcsolódik össze, megváltozik és megnyílik a tudata az örök értékekre, ekkor kezdi teljesen másként megélni emberi voltát. Az Emberi Lény előtt ekkor nyílik meg az Univerzum és ekkor tud ráébredni az ő valódi értékére, szerepére és fontosságára. Ettől arrafelé, ha mindezzel élni tud, az egész élete megváltozik. Látni fogja, hogy az Univerzum lényege maga az Élet, az a végtelen kifogyhatatlan csodálatos teremtő Energia (Szeretet) melyben minden értelmet nyer. Az intelligencia ugyanis képtelen a valódi teremtésre szeretet nélkül. A szeretet intelligenciája az, ami valóban képes teljes mértékben átformálni bármit. Az intelligencia szeretet nélkül nagyon könnyen csak pusztításra képes, amint erre mai haldokló világunk az élő példa, hogy egy képzavarral éljek. Ne féljünk, és ne dőljünk be az újabb hazugságoknak, mert nem a Földünk fog elpusztulni, csak ez az értékválságban vergődő emberi tudat, a hamis, eltorzult, ősi értékektől elszakadt embertípus, ami ezt a torz világot létrehozza és fenntartja. Úgy érzem, és erre egyre több jel mutat, hogy egy új, hatalmas korszak elején állunk, amely sokak számára láthatatlan, a mostani kor haldoklása és borzalmai miatt. De az ébredés, az újjászületés már megkezdődött. A „sejtek” újra össze fognak kapcsolódni, hogy egy új életet alkossanak. Emberi közösségeket. Kozmikus nemzetséget. A magokat már elvette a Nagy Földműves. Az atomizált világ, a maga zűrzavarával és apokaliptikus voltával már elindult az új tudatosság egyesítő útján. Ebben mi magyarok fontos szerepet játszunk, bármennyien is akarják elhitetni velünk, hogy kicsik vagyunk, jelentéktelenek és pótolhatóak. Aki mindezt elhiszi, az valóban azzá is válik, mert képtelen felfedezni a Forrást és ez által csodálatos emberi voltát. Sejteket kell építsünk, új közösségeket. Az az embertípus, amely most uralja a Földet, meg kell szűnjön. Az ember képes a változásra, ha felismeri, hogy a brutalitás, gyűlölet, a dominanciavágy, az önzősége, és megosztottsága megszüntethető. Önmaga megváltoztatásával. Sok embertársunk ezt lehetetlennek tartja. Mert nem hisz a változásban és nem is akarja azt.

De mi is a hit? A hit nem más, mint az amikor az ember elkezdi működtetni a saját isteni eredetű teremtő tudatát. Ha mindezt többen tesszük egy közös cél érdekében, akkor következhet be a hit hegyeket mozgató ereje. A pozitív változás. Az a változás, mely által visszatalálhatunk az ősi gyökerekhez, a Forráshoz.

El kell jöjjön az a kor, amikor a Földön olyan nemzedékek élnek majd, akiknek ha elmesélik az emberiség történetének eme sötét fejezetét, nem fogják el sem hinni, hogy csodálatos emberi lények, hogy élhettek így, ilyen hatalmas sötétségben. Ahhoz viszont, hogy bármilyen változás bekövetkezhessen, először is magának az emberi tudatosságunknak kell gyökeresen megváltoznia. Mindenki maga kell rátaláljon az igazságra. Nincs semmiféle forradalom, aminek értelme lehet, csak egyedül az emberi tudatosság csendes forradalmának. Egyedül ez teremtheti meg azt az új, valójában ősi értékeken álló világot, melynek középpontjában a hamis egójától megszabadult, teremtő énképpel és Együvé tartozás tudattal (egységtudat) rendelkező Ember áll. Az az Ember, aki az Univerzum törvényeivel él harmóniában önmagával, társaival és környezetével. Amely olyan társadalmat alkothat, ahol nincs többé erőszak, brutalitás, agresszió, háború és dominancia, mert az alkotó sejtek tudata ezt soha nem tudná létrehozni. Ennek a társadalomnak a központjában pedig a szeretet intelligenciája áll majd, mely az emberi tudatot vezérli és áthatja és így egy egyre tökéletesebb építményt alkot: egy olyan társadalmat melynek középpontjában a Teremtő Ember a legnagyobb érték. Ősi magyar nyelvünkben nem létezett szerelem és szeretet különválása. A kettő egy volt és a szerelem (szerelmetes) szót használtuk. Aztán jött az a hamis kor, ami szétválasztotta a gondolkozásunkban. Miért fontos ez? Mert nyelvünkben csodálatosan vannak kódolva az évezredes üzenetek: tűz, víz, levegő, föld. A négy ősi elem. A megújuláshoz az ötödik is szükséges, az ötödik: a szer-elem. Szeretet nélkül nem létezhetnek valódi közösségek.
A világot mi magunk teremtjük a tudatunkkal. Ezért nagyon fontos a tudatunk minősége. Ezért nagyon fontos, hogy ráébredjünk arra a valóságra, melyet nem mások irányítanak, és manipulálnak a mi jóra való passzivitásunk kihasználása által pusztán egyetlen céllal, hogy uralkodhassanak felettünk. Az ébredés szükségszerű ha meg akarjuk érteni azokat a változásokat, melyek világunkat egyre láthatóbb módon formálják. Ennek aktív részesei lehetünk akkor, ha rádöbbenünk, hogy a minket körülvevő valóság – melyet erőszakkal, brutalitással, hatalomvággyal, emberi önzőséggel és arroganciával emberek által generált negatív eredőjű erők táplálnak – csak egyetlen célt hivatott szolgálni: elválasztani minket egymástól, és az Univerzum alapigazságától, hogy mindannyian Egyek vagyunk a teremtésben.

A változást és a problémák megoldását folyamatosan egy rajtunk kívül álló illuzórikus megváltástól várjuk, vagy egész egyszerűen anyagelvűségünknél fogva képtelenek vagyunk rátalálni arra az igazságra, hogy a jelenlegi torz valóság nem örök és nem önmagától értetődő, tehát megváltoztatható. Nem csak hogy megváltoztatható, hanem a tevékeny részvételünkkel alakítható. A legtöbb ember számára viszont könnyebb elképzelni a hollywoodi tudatipar hipnotikus katasztrófafilmjei által szándékosan kreált, irányított és felhasznált borzalom, félelem, és rettenet energiáinak valóra válását, mintsem azt, hogy a béke, az egymás iránti kölcsönös tisztelet és szeretet (a szer-elem) megteremti azt a világot, melyre minden jószándékú ember vágyik. Az emberi tudat manipulációja napjainkban hihetetlen méreteket öltött. Az emberiség valódi urai tudták jól minden korban, hogy csak a megosztás és a félelemkeltés az ami által uralkodhatnak. Ez viszont nem lehetséges akkor, ha az egyének kozmikus tudattal rendelkeznek. Ez a kozmikus tudat ugyanis a Teremtéssel kapcsol minket össze, és megmutatja számunkra a valódi emberi kiteljesedés útját, mely az egységtudat megismerésével lehetséges. Ehhez elengedhetetlenül szükséges az ébredés. A ráébredés arra, hogy a valóság egészen más, mint amit elhitetnek velünk, és az Új Hamis Világrend soha nem fog megvalósulni ha mi, a tudatos emberek elkezdjük kozmikus tudatunkkal, közösen felépíteni az Új Világot. Azt az új világot, mely az ősi világ univerzális örök értékein alapul, mert visszatér a valódi értékek forrásához. A SZERETET Forrásához.

                                                                                                                                                                          Forrás: http://blog.fazekas.info

    cs.--gamb.sziv--.gif

9.               Együttérzés : Encz Roland


 A felébredés időszakában vagyunk.

Valódi önmagunkra ébredhetünk, magunkhoz ragadhatjuk saját hatalmunkat és a saját világunkat kezdhetjük el élni, a saját akaratunk szerint kezdhetünk el gondolkodni, egy új világképet alkotni. Egy számunkra valódi, igazabb világot szeretnénk látni és élni. Ha elértél oda az életed során, hogy már nem ad teljességet a külső világ, ami körülvesz, akkor válaszút elé érkeztél. Ha unod a munkádat vagy bármely egyéb betöltött szerepedet, amit eljátszol, és pontosan tudod, hogy nem egy új munkára vágysz, nem újabbra, nemcsak egy kicsit színesebb szerepre, hanem valami igazira, ami valójában te vagy, akkor elérkeztél a személyiséged határához.

 

Mi történik ekkor? Egy kicsit világvége érzése van az embernek.

Vezet egyáltalán tovább út? Van még miért élni és itt maradni a Földön?  Van.Most kezdődhet el az igazi életed, ami rólad szól és nem a szabályokból épített szerepeidről. Sokan elérkeznek ide, erre a pontra. Ez a személyiségen túli világ kapuja, ahol egy újabb felfedező út vár rád, hogy megismerd önmagad, mi az, ami valójában motivál, mik a vágyaid, ki vagy te valójában a szerepeid nélkül.

 

Nézzük ennek egy szeletét még mélyebben! Nagyon sok igazság létezik, mindenkinek van igazsága és számára az jelent biztos talajt a lába alatt. Sokszor szeretnénk ezt elvenni másoktól, rájuk erőszakolni a véleményünket, megmondjuk mit tegyen vagy mit ne tegyen, kritikusak vagyunk és csak bírálunk másokat. Néha még beszélgetés sem kell hozzá, csak ránézünk valakire és bírálunk is gondolatban. Miért, tényleg ilyenek lennénk, ilyenek vagyunk? Azért is tehetjük, mert nem érezzük magunkat biztonságban, mert félünk. Ha az általunk jónak, elfogadhatónak tartott viselkedésen, magatartáson vagy megjelenésen kívül esik valaki, azt sokszor máris egy ki nem mondott bírálatra ítéljük. Azonban azt is képzeld csak el, mi lenne, ha soha nem kérdőjeleznéd meg senki véleményét, viselkedését? Az veszélyes is lehet, mert akkor Te magad vajon mihez igazodsz. Hogyan öltözködsz, hogyan viselkedsz ezután, ha minden jól van úgy, ahogy van? Például ha valaki ismerős nem köszön neked, az rosszul esik és megjegyzed, elmeséled, talán szóvá teszed, mert köszönni illik. Helyesnek tartod, ha köszönsz az ismerőseidnek és nem helyesnek, ha valaki nem köszön.

 

Ezt a sarkalatos határt, ami most a helyes és nem helyes cselekvés között húzódik, ezt nem te húztad, a szüleid, a tanáraid tanították meg neked. Emlékezz csak vissza, mikor régebben semmi, de tényleg semmi kedved nem volt köszönni annak az ismeretlen ismerősnek, mert a játék vagy éppen amit csináltál sokkal érdekesebb volt.Mit érdekelt téged akkor az illemtan? De idővel és jó sok „programozó munkával” a szüleid sikeresen elültették benned a köszönés fontosságát, a helyes és helytelen dolgokat, határokat. Nem akartad, de ez van, egy-két pofon segített és meggyőzött erről a nem létező határról és a pofonok, fenyegetések, tiltások hatására egyre élesebben láttad te magad is a nem létező határt. Olyannyira sikeres volt ez a módszer, hogy talán szelídebben, de magad is belefogsz a győzködésbe a saját csemetéid növekedése során.Így halad és él egy program évtizedek, évszázadok, sőt talán évezredek óta. Persze a fenti csak egy példa, van még bőven programunk.

 

A megszületett lélek, aki mint tapasztalni vágyó lény megérkezett ide a Föld nevű helyre, egyre több és több programot és szabályt talál maga körül. Egyiket sem maga találta ki, ezért egyiknek sem ismeri a valódi okát. Csak azt tudja, hogy kell ma helyesen, szabályosan élni a világban, mert megtanították neki.

 Ennek az életnek nincs mély alapja, nincs mögötte meggyőződés, és nincs mögötte vagy csak nagyon kevés a saját tapasztalat. Ami mögötte van, az a pofonok ereje, a szülők vigyázó szeme, még haláluk után is. Így a cselekedet mögötti hajtóerő nem más, mint a félelem. Ha nem köszönök, akkor félni kell valamitől. Mit fognak szólni, mit gondolnak rólam? Ha ezt a szüleim tudnák, szégyellnék magukat miattam. Ezek a gondolatok már nem tudatosak, de minden átvett, megtanult, kötelezően betartandó cselekedet mögött a félelem energiáját találod valamilyen ruhába öltöztetve. Erre mondhatjuk, hogy homokra van építve a ház, nincs igazi alapja a tudásnak, a cselekedetnek, a megélt valóságnak. Ezért maradjunk a példánknál, hogy mások nem köszönnek nekünk. Jöhet is a kérdés, hogy mi miért köszöngetünk másoknak? Miért, fárasztjuk ezzel magunkat? Különben is, az a másik, az nem fél, hogy bírálni fogják emiatt? Majd én bírálom, és már meg is van a véleményem róla.

 

Ha neked ezt csak tanították, ha tőled ezt csak megkövetelték, ha csak olvastad, ha csak elmondták, hogy nem szabad ítélkezni mások felett, akkor talán igyekszel ezt betartani, de te magad nem állsz biztos talajon. A legfontosabb az, hogy belülről érezd meg, a legbelsődből érezd ezek szépségét. Meg kell tapasztalni az ezzel kapcsolatos „pozitív” és „negatív” dolgokat is. Igazi, mély tudás, tapasztalat, önismeret hiányában a félelmek miatt megjelenhet benned az ítélkezés. Ha pedig igyekszel nem ítélkezni – mert ugye ezt is tanították –, akkor nem teszel mást, mint elfojtasz.

 

Egy már meglévő energiát próbálsz eldugni még magad elől is. Ha te egy spirituális képzésre jársz, és tudod a spirituális szabályokat, mert olvastál róluk, elmondták neked, de még nem jelent meg benned az elfogadás önmagától, belülről, a saját értékrendszeredből, hitedből, akkor te nem teszel mást, csak a régi, jól bevált játékot űzöd, mint a köszönéssel. Nincs különbség! Fogod az energiát és elfojtod, ezzel pedig nagyon sok pszichikai energiát kötsz le, használsz fel, mondhatjuk, hogy feleslegesen. Ezzel nem a haladásodat és fejlődésedet szolgálod, hanem egy plusz terhet vettél a válladra. Ezt fontos tudni!

A sok tudás néha nem felszabadít, hanem nyomaszt. Ahelyett hogy könnyebbnek érzenéd magad és egyre jobban kilépnél az elmédből, a programjaid világából, újakat veszel fel, és azt érzed kezdesz megőrülni. Ez nehéz út, ez teher. Nem érted miért, hiszen csodás dolgokat hallasz és tanulsz, de valahogy nem jobb tőle az életed.

 

 Mi lehet a megoldás? A véleményem az, hogy eleinte nem baj, ha ítélkezel, ha még benned van, mintha elfojtanád. Kimondod, aztán már lehet, hogy nem fog nyomasztani. A vágy azonban már megvan benned ahhoz, hogy elfogadóbb légy, talán csak érzed ennek a szükségességét, hogy mennyivel könnyebb, békésebb az neked is, ha nem idegesíted fel magad ilyeneken, ha elfogadóbb vagy, ha megérted a másikat, ha együtt tudsz érezni vele. Ez az az állapotunk, amivel tényleg elfogadhatjuk a másikat. Ez az együttérzés állapota.

 

Ez nem azért van, mert te elfogadó szeretnél lenni, ez már azért van, mert van saját értékrended. Egy olyan, amit nem más programozott beléd, hanem te magad jöttél rá arra, hogy mi a jó neked. Ehhez pedig lehet az is, hogy párszor a szabályok ellen cselekedtél, de ez kellett ahhoz, hogy megérezd milyen az, ha nem úgy teszed, ahogy mások mondják, hogy megtapasztald mindegyik verziót.Talán nagyon is sokat fogsz ítélkezni vagy nem köszönni az elején, de végre meg fogod érteni, miért jó ezt cselekedni. Nem mások miatt, nem a mögöttes félelem miatt, hanem a saját szabad választásod miatt, mert te így döntöttél.

 

Az a legjobb, ha a szabályokat, a bölcsességeket, egy-egy ember életigazságát akkor fogadod el, de igazán csak akkor és azért, mert már tudod, mert érzed, mert tapasztaltad, mert te is ebben hiszel. Ekkor, ha ezt megértetted és találkozol valakivel, aki nem köszön neked, csak egy mosoly lesz az arcodon, mert lehet hogy ő éppen ezen az úton van, mint te korábban, talán most ért el ő is oda, hogy próbálgassa magát, hogy egyelőre nem akar és nem is fog köszöngetni csak azért, mert azt mondták az a helyes. Ezt eddig nem értetted, nem láttad, de a mostani tapasztalataid miatt képes vagy ezt így megélni. Ekkor te nem együttérző vagy elfogadó szeretnél lenni vagy úgy próbálsz viselkedni, hanem te már az is vagy a természetedből, a tudatosságodból, a saját bölcsességedből fakadóan. Ez az az állapot, amiben a tudás, a tanulás már nem teher. Ebben az állapotban az új spirituális tanulmányok sokszor felismerések lesznek, amiktől könnyebbnek érezheted magad, mert a sok felismerés önismeret is egyben. Ne használd a spiritualitást egy új programozásra! Az csak úgy önmagában nem elég!

Hallgass a szívedre, önmagadra, az érzéseidre és kövesd őket!


cs.masni.rozs..gif


Teszt önmagadról:


http://mbti.tarhely.biz/tesztek/teszt_20







Weblap látogatottság számláló:

Mai: 112
Tegnapi: 150
Heti: 433
Havi: 3 473
Össz.: 393 767

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Hol a helyem?
Békesziget - © 2008 - 2017 - bekesziget.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: kepes versek idezetek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »