A kiviruló virágbimbó napsugártól fénylik,
gyönyörű, zöld erdő mélyén illatozva nyílik.
Felséges jellegét a szellő hírül adja,
fa odvából kicsi méhét a napra csalogatja.
Az ember nem gyűjt mézet, így nem is fáradozik,
ám fájó, üres lelke a szépre vágyakozik.
Hol talál megnyugvást éhes, szomjas szíve,
megterhelt életét vajon kihez vigye?
Merre van a virág, mely Ő számára nyílik,
tud-e hova futni, ha ezer sebből vérzik?
Az ember is teremtmény, van hát gondozója,
Teremtő istene az Ő gyógyítója.
Van tehát orvosság, a lélek megszépülhet,
Krisztus érdeméért a gyógyszer elkészülhet.
Az Isten drága Fia a Golgotán "vérzik",
Keresztje tövében, virág értünk nyílik.
Virágok nyílása :
Itt már láthatod a szép virágokat, amint kinyílnak:
Közeledik a tavasz! Klikkelj rá!
Etesi Thóth József