Békesziget

1.

Alfred Vaucher: Isten a természetben

"Isten nyomát nemcsak a kinyilatkoztatás lapjain láthatjuk, hanem elénk tűnik a fenséges hegyekben, a termékeny völgyekben, a határtalan, mély óceánban is. Az egész teremtett világ Teremtője szeretetről beszél az embernek. Isten megszámlálhatatlan kötelékkel kapcsolt magához... Ez a világ nemcsak fájdalmakból és nyomorból áll. "Isten szeretet" - ezt olvashatjuk le minden hajtásról, minden virágsziromról, minden fűszálról. Igaz, hogy a bűn átka töviseket és tüskebokrokat növesztett a földön, de a tüskebokrok maguk is hoznak virágokat, a tövisek pedig a rózsák alá vannak elrejtve.

Az egész természet Istenünk megindító atyai gondoskodásáról tanúskodik, s bizonyítja, hogy Isten gyermekei boldogságát akarja." (E.G.White)

Az anyagi világ a lelki valóságok tükörképe. - Zsoltár 19.
"A természet a kegyelem tükörképe" - mondta Pascal.
"A fizikai világ és a lelki világ meglepően szoros kapcsolatban van egymással.
"Az egész teremtett világ nem más, mint a formák és szubsztanciák végtelenségében megnyilatkozó isteni gondolat" (R. Saillens)
A Mindenható művei nagyok és csodálatosak. Jel 15:3. A természet nagyszerű szépségei, csodái hasonlíthatatlan ékesszólással beszélnek hozzánk. Zsolt 111
Isten megnyilatkozása a természetben van olyan szép, világos és teljes, hogy imádatra indítsa az őszinte, becsületes szíveket.

Az egész földre ránehezedett, az egész teremtett világ szenved a kezdetben történt bűnös lépés miatt, és Isten szava már nem eredeti tisztaságában szól az emberhez a természet világában.
Sátán eljött hogy elvesse Isten földjébe a pusztulást és a halált. A természet nem csupán Isten szeretetét ismerteti meg velünk, hanem egyidejűleg a bűn, a rossz hatalomról is tanúskodik. Ez a két ellentétes üzenet keresztezi egymást: Sátán üzenete eltorzítja Isten üzenetét. Ez a rontás megnehezíti a természeten át kapott isteni üzenet megértését és magyarázatát.A mi választásunk,
hogy mit hallunk meg ebből.

Meggyöngült az a szerv, amellyel az ember az istenit felfogja. Az emberi szív nem őrizte meg azt az őszinteséget, egyenességet, amely kezdetben jellemezte. Ma is szemünk előtt vannak az Isten műveiben elrejtett nagy tanulságok, de mi már nem tudjuk kiolvasni őket . A természet és a Biblia között nincs ellentét ellenkezőleg, tökéletes összhangban vannak egymással, hiszen mindkettő egy és ugyanazon szerzőnek, a teremtő és megváltó Istennek a műve. "A természet könyve és a kinyilatkoztatás könyve ugyanannak a hatalmas Léleknek a pecsétjét viseli magán, nem lehet tehát közöttük ellentét.

A természet megromlott állapota nem végleges. Határozott ígéretünk van arra, hogy a teremtett világ is részesülni fog a megváltásban. A föld állapota kezdettől fogva szorosan összekapcsolódott az ember állapotával: így volt ez az ártatlanságban is és a bűnben is, és Így lesz a dicsőség állapotában is. A helyreállítás után a természet újból Isten igazi tükörképévé válik.

2.   Minden élet forrása
           (ismeretlen)


Minden élet forrása: ;Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.; A János evangélium első fejezetének e kijelentése rávilágít arra, hogy a teremtés Isten Igéje által keletkezett, általa kelt életre és elevenedik meg ma is. Az Ige által jött létre az emberi élethullám is, amely azt a feladatot kapta, hogy valósítsa meg, és tegye naggyá Isten teremtési tervét. Közös, harmonikus együttműködés révén kellett megvalósítania az isteni elgondolást.

Az ebben az alapgondolatban rejlő szabadsággal azonban sok teremtmény visszaélt. Az ember megszakította az Isten és teremtményei között fennálló harmonikus kölcsönhatást. Önfejű magatartásuk következményeként ezek a lények saját magukat zárták ki az isteni élettérből. Ezért szól a szentírás és sok legenda a bűnbeesésről, és az emberiségnek az isteni élettértől szükségszerűen bekövetkező elválasztásáról.

De az ;Ige; fénylik. Az erő, a kezdet világossága behatol a sötétségbe, hogy a bukott emberiséget visszavezesse. Megmentési terv keletkezett, hogy a bukott mikrokozmoszok erő és vezetés híján ne merüljenek el a káoszban, mivel a központjukban visszamaradt ősatom tetszhalottá vált. A megmentési terv célja olyan lények létrehozása volt, melyek a vezetés nélkül maradt mikrokozmoszokat ideiglenesen megeleveníthetik és lélekkel láthatják el. Csak így vált lehetővé, hogy egy teljesen idegen élettérben egyáltalán létezhessenek. E mikrokozmoszokat lelkesítő lények a természet szülte emberek sok fejlődési folyamaton mentek át, mielőtt elérték a modern ember értelmi fejlődésének szintjét.

3.     

Az Evangélium a teremtés alapján
              Cserháti Mátyás



Sok ember kérdezheti joggal, hogy mi köze van a teremtéstörténetnek az Evangéliumhoz. Ugyanis a teremtés csak azt írja le, hogy Isten mit tett a teremtés folyamán. Nem nagyon látják az összefüggést a teremtés és az üdvösség között. Kiderül azonban, hogy a teremtésnek igenis van köze az evangéliumhoz, sőt: nélküle nem lenne megalapozva.
Elemezzük a teremtéstörténetet az Evangélium szempontjából: Először is azt láthatjuk, hogy Isten eleve úgy teremt, hogy célja van a teremtéssel. Ez erősen arra utal, hogy Isten aktív szereplő az élővilágban. Az élőlények gondviselője Ő: ; Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek: hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár egy is.; (Mt. 6, 28-29) A Biblia más részén arról olvasunk beszámolót, hogy Isten megítéli akár egy madárfészek megzavarását is. Az emberek számára pedig testet öltvén Megváltójukként jelenik meg egy jászolban Betlehemben. A teremtés hete folyamán Isten az egyes élőhelyeket külön teremti: a vizeket és a levegőt a 2. napon és a szárazföldet a 3. napon, amelyeket külön betölt az adott élőlényekkel, amelyek majd abban lakni fognak: a halak a vízben, a barmok és szárazföldi állatok a szárazföldön, és a madarak fent az égben az 5., illetve a 6. napon. A 4. napon pedig a két nagy világító égitestet teremti meg, amelyeket kifejezetten az ember számára teremtette, hogy általuk meg tudja jegyezni az ünnepeket és az időt, valamint, hogy láthasson éjszaka. Meg lehet figyelni, hogy Isten minden nap után jó -nak látja azt, amit megteremtett aznap, különösen az egész alkotói munkája után. Ez pedig egy olyan állapotra utal, mielőtt betegség vagy halál, fájdalom vagy gyász beköszöntött volna a világba.

A hatodik napon Isten az embert a saját képmására alkotja. Az ember Isten képviselője lesz a teremtésben. Ő lesz az uralkodó az állatok felett; ő Isten követe a földi dimenzióban. Itt alapozódik meg az Isten és az ember közti viszony. Tökéletes békében, harmóniában és boldogságban él a Paradicsomban, az Édenben, keleten. Isten azonban az embert a föld porából teremti, hogy jelezze az ember eredetét, és hogy ösztökélje az embert arra, hogy alázatos legyen Isten előtt. Az ;Ádám&; szó lehet, hogy azt jelentette; ;föld;. Isten az embert férfivé és nővé teremti; kétfélévé. Az asszony és a férfi lényege Istenben tükröződik; Istennel együtt egyfajta háromságot alkotnak. Az asszony és a férfi kölcsönösen függ egymástól.
Az Éden kertjében az első emberpárnak minden fáról szabad enniük: Isten bőséget ad nekik, hogy mindent szabadon élvezzenek, és amit Jézus is mond: Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.

(Jn. 10,10)
Ez így a teremtés rendje. De a különbség a mostani világ és az édeni állapot között a bűn. A Genezis 3-ban azt látjuk, hogy a bűn bejön a világba, és a bűnnel együtt a halál is, egy ember által. A bűn: Sok formája van, és sokféleképpen lehet megérteni. Ádámtól kezdődően minden egyes emberben hozzá hasonlóan lehet felismerni a bűnt. A Bűneset történetében olyan sokat lehet megérteni belőle: A bűn bizalmatlanság Istennel szemben: Jézus mondja, hogy a bűn az, hogy nem hisznek benne. A Sátánnak épp az a taktikája, hogy ezt mindig megkérdőjelezi: ;Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?; kérdőre vonva Isten jóságát. Ezzel az ember figyelmét a negatív oldalra hívja fel: az embernek adatott sok ajándék közé mindegy, hogy nem tartozik egyetlen egy fa, amely a kert közepén van. De amikor ezt kiemeljük, akkor nagyon fontosnak tűnik. Úgy néz ki, hogy Isten visszatart valamit tőlünk. Sátán arra lázítja Évát, hogy vegyen belőle: mondván: ;Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.; Ez a világ legsátánibb mondata. Arra buzdítja az embert, hogy ő a saját istene legyen. Mert Isten gyenge, és azt akarja, hogy ne legyen konkurenciája. És, ha őszinték is vagyunk magunkkal szemben, ez igaz is: a saját önközpontú emberünk akarunk lenni, Istent kiszorítva az életünkből. Sátán tulajdonképpen Isten fölé akarja magát helyezni ; erre fajul sátáni aktivitása a Jelenésekben. Az ember tehát szembefordult Istennel, és a Kísértőre hallgatott. A bűn tehát így: Isten elleni lázadás; Isten rendeléseinek a megszegése; Istentől való elfordulás; minden, ami nem Isten szerint való.

Az első emberpár a Bűnbeesés után egymást kezdik el vádolni: a férfi azt mondja védekezésül, hogy az asszony szedte rá; az asszony pedig azt mondja, hogy a kígyó csábította a tiltott gyümölcs szedésére. Ezt viszont minden egyes emberi helyzetnél lehet megfigyelni, amikor egy bűntényről van szó: Igazolni akarjuk magunkat, és kerülni akarjuk azt, hogy mi vagyunk a tettesek ;milyen ritka bátorságra van szükség arra, hogy vállaljuk azt, hogy valamiben hibásak vagyunk. Milyen lelki erő kell arra, hogy bevalljuk, most mi vagyunk a gyengébbek. Ha valami jól sikerül nekünk, akkor az a saját nagyszerűségünk miatt van, de ha valamit elvétettünk; az nem tőlünk van ; mások miatt van ez a rossz szerencsénk.

A bűn emellett egy bizonyos állapot, amely az Istentől való elszakítottság, és minden ember ebbe az állapotban születik: ;Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.; (Zsolt. 51,7). Ez azt jelenti, hogy mivel minden ember a saját maga útján megy , ami nem Isten szerint helyes, és mivel a bűn állapotában van, ebben a jelenlegi állapotában el fog veszni; elkárhozik. Erre sürgősen kell megoldást találni! Az egészen nagyszerű dolog, hogy Isten erre kitervelt egy megoldást. Azáltal, hogy azt látjuk, hogy az emberiség Isten ellen fordult, és mindenki bűnben van, előkészíti majd a talajt a Keresztre, hiszen a kereszt értelmet nyer akkor, ha van miért meghalnia Jézusnak. Isten gondoskodik az elveszett emberiségről: az idők folyamán azért választja ki a zsidó népet, hogy abból válasszon ki majd Üdvözítőt. Ezért prófétálták több mint százszor az Ószövetségben Jézus eljöveteléről. Azért rendelték el a különböző vétekáldozatokat; jeléül annak, aki látja majd és érti, hogy a Messiás Jézust, akit megöltek, az ő helyzetüknek a megoldása. Ezt jelképezi az egyetlen ajtó Noé bárkáján; mert csak egyetlen út vezet az Atyához.


Az evolúció azonban mit tud felkínálni a bűn helyett? Igazából csupán gyenge alternatívát tud adni helyette. A bűn és a halál egyszerre jött a világba az első emberpár férfi tagjának cselekvésének következményeképpen. A bűn tehát az itt felvázolt teremtési rend helyreállítása. Az evolúció csak a vak véletlennel dolgozik. A világ ezek szerint eleve tartalmazta a halált. Ha már a halál eleve része volt a világnak, akkor ez viszont mond valamit Isten jelleméről. Isten tiszteli az életet magas fokon, mint ahogy olvastuk korábban.
A bűn tartalmi elvesztése azt is vonja maga után, hogy a törvényt is aláássuk: Ha nem határozzuk meg azt, hogy mi a bűn, és hogy az mikor, milyen módon jutott be a világba, nem tudjuk alapot adni a törvénynek, ami azt mondja meg, hogy mi bűn, és mi nem. Ez az egy dolog, amit mindenki el akar kerülni: hogy belássa, hogy ő bűnben él, és hogy tagadja a Teremtőjének azt a méltó helyet az életében, ami az ő életének a trónja. Nem akarják elismerni, hogy az, amit ők tesznek, bűn, és hogy emiatt ítéletet kapnak. Valami miatt nem esik jól, ha ezt hallja az ember, és hogy ha be kell látnia, hogy szükséges megtérni. Viszolygást éreznek abban, hogy hajoljanak Jézus előtt. Így fogalmazza meg jól Pál a római levélben: ;Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, amint meg van írva, ;Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.; (Rom. 3, 9-12)

Ehelyett mit találnak ki az emberek a bűnre? Erről sok mindent mondanak az emberek; de igazán a Szentlélek tudja csak felfedni előttük, hogy mi ennek a lényege. A bűn e helyett egy negatív tényező; ami csak gátolja az embert abban, hogy jól érezze magát, ami gátolja abban, hogy előrehaladjon. Mivel az emberi népek és rasszok egymástól távol fejlődtek ki a törzsfejlődésük során, nincsen kitüntetett igaz nép. Az erkölcs és az olyan törvények, mint a Tíz Parancsolat azért alakultak ki, mivel gátat vettek a zavargóknak, vagy olyan embereknek, akik a rendet próbálták bontani. Azért minden nép látja, hogy rossz lopni, hazudni, vagy gyilkolni. A rituálék pedig azért alakultak ki, hogy jobban erősítsék a csoport tudatot, mert ;biztonság van a számokban&;. A rituálék pedig azért is voltak, hogy a csoport egységet és a hovatartozást megerősítsék. Ilyen módon a vallások mind ugyanazt mondják, de más formában. Mások, de egyenlők. Tulajdonképpen azt az egyet mind hordozzák közösen, hogy az a legjobb ember, aki a legjobban tartja be a szabályokat. De így viszont nincsen szükség egy személyes megváltóra.
A Biblia a bűnről és az ember helyzetéről egy más képet fest: A legjobban foglalja össze Pál a Római levélben: ;Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvalóvá előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennél fogva nincsen mentségük, hiszen megismerhették Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értelmetlen szívük elsötétedett.; (Rom. 1, 18-21)

Az ember alapvető helyzete a megromlottság. Bűnre hajló természete révén a törvényt folyton áthágja, és lázadása révén Istennek nem tetsző életet él. A bűnnek a kibontakozását lehet figyelni, ahogyan Káin elköveti az első ember gyilkosságot, vagy ahogy Lamech büszkélkedik arról, hogy embert ölt bosszúból. Addig fajul el, amíg Isten el nem pusztítja a világot Özönvízzel, mert az emberek annyira elromlottak. A bűn bibliai képe az, hogy olyan hatással van, mint a fizikai törvényeknek: univerzálisak: ha egy törvényt áthágunk, akkor a levét megisszuk. Végül is Isten csupán a bűn büntetését vette el Jézusban, de attól függetlenül, ha valamit teszünk, amely az erkölcsi rendet bontja, annak lesz látható következménye is, és rossz hatás is! Az emberiség fokozatosan egyre jobban elmélyül a bűn mocsarába, és egyre jobban elromlik, hogy manapság őrült terroristák belecsapódnak világkereskedelmi tornyokba.

Az emberiség és a különböző népcsoportok viszont a Közel-keleten indultak széjjel, hogy eleget tegyenek Isten parancsának, hogy ;töltsék be a földet&;. Noé és fiai még igazak voltak Isten előtt, mivel csak ők úszták meg szárazon az Özönvizet, és Isten ítéletét tudták kikerülni. Így az Özönvíz után ők voltak a forrása az istenismeretnek. De ahogyan előrehaladt az emberiség a történelem folyamán, úgy egyre jobban elvesztették az istenismeretüket; de azért megtartották valamennyire a mítoszaiban és mondáikban. A görögöknél például a mondák Pandora dobozáról beszélnek, amely, amikor megnyitotta, a világ összes betegségét és gonoszságát szabadította fel. Olyan mondák és mítoszok gyakoriak több népeknél, amelyek hasonlítanak vagy a teremtésre, vagy az Özönvízre, vagy a Bűnesetre, csakhogy ezek el vannak mosódva; homályosak mindazért, mert az idő folyamán elvesztették az Istenről való tudásukat.
Jézus Krisztus pedig a kérdésre a válasz, és a megoldás a problémára; az egyetlen menekvés. Tulajdonképpen csak Őbenne lehet bízni, a saját Teremtőnkben, Megváltónkban, és majdani Bíránkban is. Nem veszélyes dolog az Isten házába jönni; nem veszélyes dolog rá bíznunk az életünket, és így visszakerülni az Atyához ; visszakerülni az édeni paradicsomban, ahová eredetileg is tartozunk.

 4.           TEREMTÉSRŐL

A Szentírás Teremtéstörténete tudományosan helyes, hittanilag igaz nem lehetne, ha csak a Földre szorítkozna. Az egész mindenségről szóló képet öleli fel. Így szól: "Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet". A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: "Legyen világosság, és világos lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől.
A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának.
Azután este lett és reggel: az első nap."
Keressük ebben képletesen leírva a holt anyag életre keltését, a mindenség felébresztését. Isten, az ég, a sivár föld és a sötét mélység: Isten, az ősvilágosság és a holt semmi.
Isten így szólt: "Legyen világosság" - és a mindenség életre kelt. Isten lelke a víz felett annyi jelent, mint Isten az ősvilágosságban.

A második napon Isten így szólt: A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között. Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte".
A menny az ősvilágosság, a víz az élő mindenség, mely az ősvilágosságot környezte. Az elsőteremtésű szellemek bukása következtében Isten elválasztotta a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket: az ellentétet a törvénytől.

A harmadik napon szólt Isten: "Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz."
Ez az ősnapok keletkezése. A teremtéstörténet nem említi az elsőteremtésű szellemek bukását, de később, az ördög kísértésénél a Paradicsomban meglévő tényként állítja oda.
"A negyedik napon teremti Isten a csillagokat, és a napot, és elválasztja a napokat és az éveket egymástól."
Ez a részt sokan félreértették. A világok nem egyszerre és nem egyforma gyorsan fejlődtek.

"Az ötödik napon teremtette Isten a vízi állatokat és a madarakat." Ezek valamennyi világ fejlődésénél megtörtént "földtörténeti korok" szerinti hüllők, növényevők és madarak fejlődését jelentették.

"A hatodik napon teremtette Isten az élő állatokat és magát az embert." Ez a korábbiakban nem részletezett másodteremtési mű keretében történt.
A Biblia által írottak szerint Isten az embert a földből teremtette és leheletével adott neki életet. Igen! A korábban törvénytelen szellemfluidok Isten egy teremtő gondolata által váltak élő szellemi princípiummá (un "embrió szellemmé") az Istenből áradó életerő szakadatlan fejlesztése közepette. Ugyanis a törvénytelen szellemi fluidokra is hatott az isteni életerő szakadatlan kiáradása és a törvények fejlesztő ereje.
Így elérvén a fejlődésük csúcspontját az isteni gondolat a mechanikus életprincípium éltető ereje mellé értelmi (szellemi) princípiumot helyezett beléjük. Leírhatatlanul hatalmas és dicsőséges műve ez a Teremtő Mennyei Atyának.

A teremtéstörténet a bukásig csupán a teremtés vázlatos képének tekinthető, a nagy egészre vonatkoztatva ősigazságnak kell elfogadnunk.
A Paradicsomban való bezártság a természettörvény védelmét és egyben a "tilos" határokat is jelentette. Ádám és Éva (=duális egységben élő paradicsomi szellemek) hallotta(ák) az angyalok hangját, amely figyelmeztette őket az ellentéthez való közeledés és a vele való érintkezés veszélyeire és következményeire.
A bűnbeesés és a bukást követő paradicsomi kiűzetés, a kígyó megátkozása mind mély allegorikus igazság. A lefokozódás spirálkörében a tűzkarikák formájában történt kiválások és új világalakulások során jutunk el az eredeti paradicsomból (másodrendű napok) a Földünkig, mely mint korábban említettük - egy hatod rendű naprendszerben foglal helyet. Ugyanígy a Tejútrendszer ötöd rendű naprendszer.
Szintén korábban már említettük, hogy a lefokozódással egyre sűrűbb és anyagiasabb világalakulatok keletkeztek, melyek nagy száma csillagászati mértékekkel sem fogható át. Tudjuk tehát, hogy e világok "anyagát" törvénytelenül sűrített szellemi fluidok alkotják, de ugyanakkor fontos ismételten megjegyeznünk, hogy maga a természet, mely éltető atmoszférát biztosít a törvényben való munkálkodáshoz és javuláshoz tiszta, igaz és a gondviselés hatalmas kegyelmi ajándéka.
(Forrás: Reiner Ágoston Keresztény hittan útkeresőknek c. könyvéből, részlet)

  5.                                    Hol rontottuk el?
                                          Tom Marshall


Amikor az Igéhez fordulunk, felfedezzük, hogy az érzelmek nem azért meg­bízhatatlanok, mert Isten ilyennek alkotta őket, hanem azért, mert valami történt ve­lük. Ez annak a problémának a része, amely a Bukáskor lépett be életünkbe. Lássuk hát, mi történt valójában!
Az Isten képmására teremtett ember tökéletes és szép egység volt. Ádámnak az elméje irányította testét, szelleme uralta elméjét és a Szent Szellem kormányozta szellemét. Ebben az állapotban Ádám önmagát gyógyító szervezet volt, védelmi rendszerén nem volt rés, amin a bűn, a betegség, vagy a halál beléphetett volna. Így hát bukás előtti állapotában Ádám és Éva valóban halhatatlan volt; ez nem azt jelenti, hogy nem halhattak meg, hanem azt, hogy nem kellett meghalniuk. A halál a bűn által jött be az emberiségbe, ahogy Pál erre a Róma 5:12- rámutat.

Isten az ember lelkébe helyezte az elme, az érzelmek és az akarat működését. Ezért az ember lelkében rejlett a szabad választás lehetősége, és az ördög ezt a te­rü­le­tet támadta meg. Értelmetlen dolog lett volna az ember szellemét meg­kí­sér­te­ni. A szel­lem (lelkiismeret) egyszerűen átadta volna a dolgot a Szent Szellemnek és ez­zel be­fejeződött volna az ügy. Az ember lelki életében viszont ott szunnyadt a lá­za­dás és az önérvényesítés lehetősége. Az embert itt érte kísértés, és itt is bukott el.
Éva ezen egész felkeltésre fogékony természetéhez szólt a kísértés. Éva látta, hogy a fa termése finom (testi érzékek), kellemes a szemnek (érzelmek) és kívánatos, mert bölccsé tesz (elme). Éva tehát szakított a gyümölcsből és evett (akarat). Ádámnak is odaadta a gyümölcsöt, aki szintén evett, nem megtévesztve, mint Éva -, és így szellemi lázadással tetézte bűnüket.

Mózes beszámolójából világosan kiderül, hogy a bűnben az ember egész természete részt vett, és a bukást az ember egész természete megszenvedte. Ami az ember érzelmeit illeti, az eredmény kétrétű:
1. Torzulás. Az erkölcsi ítélőképességet tekintve az ember érzelmi reakciói súlyosan elferdültek. Ez igen szembetűnő. A teljesen jó és szerető Istennel szemben Ádámnak és Évának már negatív érzései vannak, amelyek taszítják őket Isten jelenlététől. Félnek és elbújnak. Vonzódnak az átélt bűnhöz és engedetlenséghez. Részükről semmi sem utal arra, hogy vonakodnának enni a tiltott gyümölcsből. Megadják magukat a gyümölcs nyújtotta élvezetnek.
Ma ez az ember érzelmi természetének alapvető hibája. Már nem hagyat­koz­ha­tunk érzéseink vezetésére, ha azt akarjuk tenni, ami helyes. Érzéseink már nem a jó és szép felé indítanak minket, hogy dicső és örömteli kapcsolatban lehessünk Istennel.
2. Szétesés. Az ember egész lénye szelleme köré épül. Az ember szellemén keresztül kapcsolódott Istenhez, az élet forrásához. Most azonban belépett a bűn és az emberi szellemet elvágta Istentől. A szellem tovább létezik, de erőtlen, halott állapotba esett.Ennek az eredménye zűrzavar, anarchia. Az ember természetének most minden része uralomra, vagy legalábbis önrendelkezésre törekszik. Egyes emberekben az értelem uralkodik: úgy tűnik, ezek az emberek szinte teljesen képtelenek érezni. A másik végletben vannak azok, akiket megvadult érzelmeik irányítanak. Ők ma repesnek a boldogságtól, holnap pedig mély depresszióba zuhannak. Aztán vannak olyan emberek is, akiket nagyon erős akaratuk ural. Ők hatalomra éheznek. Mindent megtesznek, amit elhatároznak, bármibe kerül is nekik vagy másoknak. Vannak olyanok is, akik láthatóan testi kívánságaik kényétől függnek, amelyeket képtelenek szabályozni, csak kielégülésre vágynak.

Minthogy a bukott ember számára most nincs rendet teremtő alapelv, az ember fo­lyamatosan komoly feszültségben él, sok esetben részei szétesésnek indulnak. El­mé­je az egyik irányba húzza, érzelmei a másikba. Testi vágyai kielégülést keresnek, lel­kiismerete vádolja, szelleme Isten után kiált, de elméje ezt nem hajlandó el­is­mer­ni...és így tovább. Ebből elviselhetetlen belső küzdelem fakad. Igen, ez történik, ami­kor az emberek ;összeomlanak; a stressz alatt. Ez jól jellemzi azt, ami a valóságban történik.

                                                                                     részlet

 6.  

Megtalálták Isten ;ujjlenyomatait; az agyban!


Amerikai kutatók egy csoportja erős bizonyítékokat talált arra nézve, hogy vallásos érzelmeinket agyunk ugyan azon része irányítja, mint amivel a körülöttünk élő emberek megnyilvánulásait értelmezzük. Az isteni foltokat három helyen lokalizálták, ezekkel kapcsolódunk a ;mennyei szerverhez;.
A foltok minden emberi agyban megtalálhatóak függetlenül attól, hogy ateistáról vagy vallásosról van szó. Sok esetben a transzcendens hevület szervi bántalmakból, vagy idegrendszeri defektekből fakad, mint amilyen az epilepszia, ám a kutatók szerint itt egy olyan felfedezésről van szó, amely az egész emberi faj sajátosságára világíthat rá.

Tudósok, filozófusok és teológusok évtizedek óta vitatkoznak azon, hogy a vallásosság egy biológiai vagy inkább egy szociológiai jelenség. Nagy-Britannia egyik evolucionista biológusa, Richard Dawkins egyenesen odáig ment, hogy a vallás nem más, mint egy kulturális vírus, ami egyik emberi agyról a másikra terjed, míg mások szerint a vallásosság egy olyan emberi tulajdonság, ami agyunk szerkezetéből fakad.
A Maryland-i Bethesda központi egészségügyi intézet kutatói, a közelmúltban 26 amerikai agyat tapogattak le azzal a szándékkal, hogy egyszer és mindenkorra eldöntik a vitát. Amerikai Tudományos Akadémia hivatalos lapjában tették közzé, melyben megállapítják, hogy az agy behálózottságának azon része, mely a vallásosságot is irányítja elsősorban a szociális gondolatokért, a nyelvért és a bonyolult logikai műveletekért felel.

Rob Brooks, evolucionista biológus szerint, a tanulmány arra világít rá, hogy a vallásosság számtalan ponton érinti agyunknak azt a szegmensét, mely a nagyon összetett szociális interakciókért felel: (a transzcendens viselkedés) agyunknak egy létező részét szipolyozza ki. Brooks egyetért a kutatás vezetőivel abban, hogy - ha létezik Isten, ha nem, - a vallásos hit anatómiai lehetőség, és tudományos módszerekkel kutatható.

Dr. Grafman csoportja a vallásos hitet három pszichológiai komponensre bontja: az Istennel kapcsolatos érzelmek észlelése; Isten jelenléte a világban; valamint a vallással kapcsolatos tudás és dogmák. Ezt követően MRI képeket készítettek a páciensek agyáról, miközben a vallásukkal kapcsolatos állításokat kellett hallgatniuk. A letapogatás felfedte, hogy az alanyok agya ugyan úgy értékelte ki az elhangzottakat, mint ahogy egy szokványos szociális aktus közben elmélkednek barátaik viselkedéséről, környezetükről.
Istent az agyunk megszemélyesíti és biztosítja azt az interakciós keretet melyen belül kommunikálhatunk vele. A döbbenetes, hogy nem úgy gondolkodunk róla, mint mondjuk a matek leckéről, vagy a télapóról, hanem mint valós személyről, akivel napi kapcsolatunk van. Hardveresen tehát alkalmasak vagyunk a jelvételre. Figyelem! Templomtorony közelben optimálisabb lehet a térerő!

                                                Forrás: Hírextra/ The Australian

       7.

             
                    A víz rejtett bölcsessége

                

;Ha víz előtt ülünk, és a szeretet és hála üzenetét sugározzuk magunkból, valahol a világon valaki szeretettel és hálával telik meg.; Mivel azt szerettem volna, hogy a lehető legtöbb ember megismerje a világegyetem csodálatos titkait, amelyeket a vízkristályok fednek fel számunkra, megjelentettem Japánban a róluk készült fényképalbumomat, de Európából még több visszajelzést kaptam. Úgy tűnik, olyan hullámjelenség keletkezett az emberek lelkében, amely képzeletemet messze felülmúló sebességgel terjedt.

Mi kelthette fel ennyi különböző országban oly sok ember érdeklődését? Úgy gondolom, amikor valaki a vízkristályokról készült fényképeket nézi, a testében lévő víz fizikai változáson megy keresztül. A víz egy üzenetet tartogat a világ számára: A világot a szeretet és a hála tartja össze. A szeretet és a hála a természet alapelvei. A világegyetemet átszelő hosszú útja után a víz szeretettel és hálával a szívében a Földre érkezett. Ez a szeretet és hála teremtette az élet első szikráját, majd biztosította a fejlődéshez elengedhetetlen gyengéd gondoskodást. A vízkristályokról készült fényképekre pillantva, egy ősi emlék ébred bennünk, amely a testünk minden egyes sejtjében jelenlévő víz mélyén szunnyad.
A víz üzenete a szeretet és a hála.
A képek gyönyörű világunkat tükrözik. Megmutatják, milyen változás következik be a vízben a világ tájainak és zenéinek hatására, és összehasonlíthatjuk a csapvizet a természetes vízzel. (...) Munkám híre Európából az Egyesült Államokba is eljutott, ahol meghívtak a Harvardra, valamint Boston külvárosában egy "szabadiskolába", amelybe olyan gyermekek jártak, akik nem voltak képesek beilleszkedni a fegyverekkel, drogokkal és erőszakkal fertőzött amerikai társadalomba. Talán a diákok érzékenysége volt az oka, hogy ők még fogékonyabbak voltak a vízkristályokról átadott információkra. Biztos vagyok benne, hogy megértették: a barátságtalan szavak ugyanúgy kárt tesznek az emberekben, mint a vízben. Mosolygok, miközben elképzelem, hogy aznap hazatérve megmondták a szüleiknek, ne mondjanak olyasmiket, mint gyerünk leckét írni! vagy takarítsd ki végre a szobád!

Azonban mindez a rezonancia jelenségének csak az egyik oldala. Ahogy az érzékeny lelkükben valamilyen módon sérülést szenvedett emberek megismerkednek a vízkristályokkal, a víz üzenete egyre gyorsabban terjed el a világon.

                                                             Masaru Emoto részlet a könyvből

8.    Te és az Isten :  (Wass Albert)

 
Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?

Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.

Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.

Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog.
Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja: - Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.

Antoine de Saint-Exupéry: Citadella - részlet 

"Azt akarom, hogy szeressék a források csobogó vizét.
Meg a nyár okozta repedéseket újra befedő árpavetések sima takaróját.
Azt akarom, hogy magasztalják az évszázadok forgását.
Azt akarom, hogy hallgatással és lassúsággal töltekezzenek, mint az érő gyümölcs.
Azt akarom, hogy sokáig sírjanak gyászukban, és sokáig tiszteljék halottaikat, mert az örökség lassan száll nemzedékről nemzedékre,
és én nem akarom, hogy édessége elvesszen útközben.
Azt akarom, hogy hasonlatosak legyenek az olajfa ágához. Amelyik tud várni.
És akkor majd érezni kezdik, hogy Isten hatalmas erővel megmozdul bennük, oly hirtelen, mint a széllökés, amely próbára teszi a fát.
Ő vezeti el, és hozza vissza őket a hajnalból az éjszakába, a nyárból a télbe, az ígérkező aratásból a csűrbe rakott terméshez, az ifjúságból az öregségbe, s aztán az öregségből az új gyermekekhez.
Mert miképpen a fáról, azonképpen az emberről sem tudsz semmit, ha életét szétszakítod folyamatában, ha változásaira darabolod.
A fa nem mag, nem vessző, hajlékony törzs, majd végül kiszáradt rönk.
Nem kell részekre bontani ahhoz, hogy megismerd.
A fa az az erő, amely lassan magába öleli az eget. Akárcsak te, kis emberpalántám.

Isten a világra hoz, nagyra növeszt, aztán sorjában vágyakkal, megbánásokkal, örömökkel és szenvedésekkel, haragokkal és megbocsátásokkal ajándékoz meg, s végül magához szólít.
De te eközben nem vagy sem az a bizonyos iskolás gyerek, sem az a hitvestárs, sem az az aggastyán.
Hanem az vagy, aki beteljesedik.
És ha fel tudod ismerni, hogy az olajfa törzséhez jól odanőtt szélrázta ág vagy, akkor az örökkévalóságot fogod ízlelni változásaidban.
És körülötted minden örökkévalóvá lesz.

Minden, a daloló forrás, amely enyhíteni tudta atyáid szomját, a szemek csillogása, amikor szerelemesed majd rád mosolyog, az éjszakák üdesége.
Az idő nem homokóra, amelynek homokja
lepereg, hanem arató ember, aki kévét köt."

KATTINTS A RÓZSÁRA. hogy elvigyen olyan helyekre, TE SOHA NEM VOLTÁL. Ez nagyszerű Én még soha nem láttam ilyen bejegyzést, mint ez, élvezzétek és egy csodálatos napot kívánok neked.  Kapcsold be a hangszórót

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat