Békesziget

 5.                                        Horváth Gábor
                                    A békesség forrása

 Békesség – sűrűn használatos szó ez. A békesség egy olyan állapot, amely jól észrevehető, ha jelen van,  és fokozottan észrevehető az is, ha nincs jelen  valahol, valakinek az életében. A békességet támadja legjobban a Sátán, mert ő a háborút, zűrzavart szerzi és szereti. Éppen ezért kevés ember életében található valódi békesség. Nagyon fontos, hogy mi sokat imádkozzunk ezért! Mert nem mindegy, hogy mi uralkodik a mi szívünkben! 

Szívünk az értelem, érzelem és akarat székhelye, az élet központja – onnan származnak úgy a jó, mint a gonosz gondolatok. És szívnek teljességéből szól az ember szája! Gondolataink milyensége, beszédeink, cselekedeteink mozgatórugója – mind-mind a szívben születik meg! Ezért nem mindegy, mi uralkodik a szívünkben! Mert az uralkodás azt jelenti, hogy az adott területen minden annak teljhatalmában van, annak a befolyása alatt áll, aki uralkodik. Szívünk uralkodója irányítja minden megnyilvánulásunkat. Életünket nem több, mint kétféle uralom lehet. Ha a békesség uralja a szívünket, akkor az uralkodó a békesség fejedelme, maga Jézus Krisztus. Ha a békétlenség, akkor az uralkodó a békétlenég szerzője, a Sátán. Megállapítani nagyon könnyű, mert mindkét állapot jól látható. Egy azonban biztos: Egyik a másik uralkodását feltétlen kizárja!  Ugyanis a békesség nem tűr meg maga mellett háborúságot, a békétlenség pedig kizárja a nyugalmat. Ezért ha valakinek cselekedetei rossz irányítás alatt állnak, mert békétlenség van a szívében, akkor feltétlen uralomváltásra van szükség!

Mi is a békesség? Ellentéte a viszálynak, a háborúságnak és az erőszaknak. Az az egészséges és boldog állapot, amikor nem vagyunk meghasonlásban sem Istennel, sem magunkkal, sem másokkal. Egy belső szabadság mindenféle tehertől és nyugtalanságtól.  Az igazi békesség Isten legfőbb áldása az emberen! Ezt az Istentől származó békességet nem befolyásolják külső tényezők, nem lehet rá változtató hatással semmilyen körülmény, mert belülről van táplálva a békesség Fejedelmével való összeköttetés által. Éppen a külső próbák ideje alatt mérhető le, hogy békességünk Istentől származik-e!

Egy festőt megkértek arra, hogy rajzolja le a békességet. Nagy sietséggel hozzálátott, hiszen úgy érezte, hogy könnyű dolga van, hamar végezni fog vele. Először rajzolt tengert, rajta hajót, ahol az emberek nyugodtan ültek vagy feküdtek. De amikor készen lett, látta, hogy a képen nem a békesség van, hanem a tétlenség és unalom. Majd rajzol fákat, virágokat, sok szépet, de a békességet egyik rajz sem tükrözte vissza! Keresésében odáig jutott, hogy Istent kérte meg: mutassa meg számára a békességet! Közben este lett, és kint nagy vihar kerekedett. Ahogy a festő az ablaknál állt, és nézte a szélben hajladozó fákat, a villámhasította eget; hallotta az ég morajlását, a szél zúgását, az eső zuhogását, észrevett az egyik fa hasadásában egy alvó verebet. Rögtön érezte: ez a békesség! A legnagyobb viharban is nyugodtnak, békésnek maradni!

Könnyű dolog békésnek maradni, amíg süt a nap, csend van körülöttem, minden elsőre sikerül, nem bánt meg senki sem, mindenki megértő, de a próbák össztüzében, a támadások idején derül ki, hogy Isten békessége uralkodik-e bennem! Vagy én szítom a békétlenséget magam körül? Mert akkor nagy baj van a szívben! A különbségnek itt kell meglátszani a hívő és hitetlen ember között!

Mivel ez a békesség hiányzik az emberek életéből, ezért van a vitatkozás, veszekedés, gyűlölködés.  És bár az emberek szeretnék, ha békesség és boldogság venné körül őket, de nem jó helyen keresik! Nem tudják azt, amit mi, hogy az igazi békesség csak Istentől kapható! Az Isteni békességet Jézus Krisztus hozta el e földre, a kereszten kiontott vére által szerezte meg! Ő eljött, és békességet hirdetett, megbékéltette Istennel az emberiséget! Csak Jézus Krisztussal való szoros kapcsolat által lehet miénk ez a drága kincs! És ebből eredően jó viszonyban élek az emberekkel. Ez egy körforgás. Az Istennel való összeköttetés elengedhetetlen ahhoz, hogy a békesség uralkodjon szívemben, hiszen Tőle kapom! Ezáltal az emberekkel is békességre törekszem, amennyiben rajtam áll, mert ez van a szívemben. Valaki vagy benne van ebben a folyamatban, vagy nincs. Pontosan ez az oka annak is, hogy ha valaki vétkezik, rögtön a belső békessége és nyugalma tűnik el. Mert a bűn az, ami elválasztja az embert Istentől és megszakítja a Vele való kapcsolatot – ezért kellet Jézusnak helyreállítani ezt a békességet. Tehát ha nincs belső nyugalmunk, akkor az Istennel való kapcsolatban kell keresnünk a hibát, és a Hozzá való őszinte, buzgó imában egyben a megoldást is megtaláljuk! Soha ne akarjuk színlelni a békességet, ha az nincs bennünk, mert az úgyis hamar kiderül! Miért hordanánk álruhát, amikor ma még mindenki helyreállíthatja kapcsolatát az Úrral, és akkor valódi békessége lehet? Fontos, hogy így legyen életünkben, hiszen Isten népe vagyunk! Nekünk küldetésünk – többek között – a békesség gyümölcsét megteremni, ennek illatát árasztani az emberek felé! Erre hívott el Isten, hogy békességben éljünk mindenkivel!

Mi, emberek, sok hiányossággal, gyarlósággal küszködünk. Nem mindig egyformán uralkodik bennünk a békesség, és egymásban sem egyformán jön létre, természetileg sem vagyunk ugyanolyanok, testileg sem vagyunk egyforma állapotban. Ha valaki fáradt, annak kisebb a terhelhetősége. Van, akinek természeténél fogva többet kell küzdenie a békességben maradásért. Ezért a békességen nem csak egynek, de mindenkinek munkálkodnia kell, a békesség fennmaradására vigyázni kell, egymás gyengeségeit, hiányosságait kiegészítve, elhordozva, megértve. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem láthatja meg az Urat! Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak!    Kinek ismernek téged az emberek?

.

A RENDről

Minden teremtésben ott a rend, mely nem más, mint szervezettség, szervező erő. Minden teremtés mögött ott van a tudat, a teremtő szándék. Ahol megszűnik a rend, megszűnik a folyamatos teremtéssel járó megújulás, és minden szétesik. Ha egy élőlényt elhagyja az életerő (ami maga a rendteremtő erő), fokozatosan leépül, örökítőanyag-láncaiban (DNS) egyre több lesz a hiba, ami végső soron halálhoz vezet. Ha egy sejtcsoport megbolondul, és veszettül, minden rend nélkül szaporodik, az nem más, mint rákos daganat. A megmerevedett rend (túlszabályozás) akárcsak a merev, elmeszesedett ízületek – viszont nem enged teret további teremtésnek. Ugyanilyen hatással jár az eltunyulás, tespedés, lustaság.

Ami a természetben igaz, igaz a társadalomban is. Egy szervezett, rendezett, de rugalmasan változó, alkalmazkodó társadalom sokáig működhet, ha nem hullik „homok a fogaskerekek közé”.
Kihívások nélkül azonban könnyen ellustulhat az egyén és társadalomis. Testileg és szellemileg is!                                                          

TEReMtÉSZET: Arany középút józan „paraszti” ész   :          Természetes anyagok. Élő anyagok.  Nemesítés (növény,állat) .   Kézművesség, egyediség, tartós tárgyak, hazai ipar,hazai termékek. A hazai találmányokat nem adják el külföldieknek.Hagyományok megélése, igaz történelmünk megismerése. Szabadság a társadalom keretein belül.Saját belátásod szerint cselekszel, anélkül, hogy mások érdeke csorbulna. Jog és igazság összhangban. KÖZösségi és egyéni munka.Együtt élvezzük a munka gyümölcsét.  Csak azt veszem, amire tényleg szükségem van. Lehetőség szerint inkább megtermelem, vagy elkészítem......

ELLEN-TEReMtÉSZET:  Műanyagok, mesterséges új anyagok. Rideg kő, beton, vas, üveg.  Beavatkozás az örökítő anyagba nemtelen szaporítás (klónozás).  Olcsó külföldi cikkek, eldobható holmik, divatcikkek.  A hazai találmányokat itthon ellehetetlenítik.A múltat végképp eltörölni! Történelemhamisítás. Jog erkölcs nélkül, szabadosság.Tégy, amit akarsz, a következmény nem számít! Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás. Rohanó, kapkodó életvitel vagy tespedő lustaság, közöny.Túlfogyasztás, anyag és erőforrások mértéktelen pazarlása. .....                                                                                                                      Az arany középút Buddha egyik nagy felismerése és tanítása, amely szállóigévé lett az emberek között és gyakran emlegetik döntéseik kapcsán. A tanítás helytelen értelmezése sötétséget hoz az emberre, a helyes értelmezése pedig világosságot a követőjének. A középút tanítását sokan összekeverik a kompromisszum elvével, pedig a kettő nem azonos. Túl világosban elvakít a fény, túl sötétben nem látod a dolgok igaz természetét.

Mindenki teremtész lehet a maga módján, csak az alkotó szándék tüze soha ki ne aludjon lelkéből. Mindig az érdek nélküli szeretet vezéreljen! Csak az képes másokat szeretni, aki önmagát is szereti, elfogadja olyannak, amilyen.Tedd azt, ami jó neked, de nem ártasz vele másnak! Ne hazudj másnak,ne színlelj, de főleg magadat ne csapd be! Add önmagad! Ha úgy érzed,mondj nemet arra, ami nem tetszik!
Éld át a jelent, és csodálni fogod a körülötted lévő világot! Ezáltal erős kisugárzásod lesz, és bevonzod a rokon lelkeket.
Jegyezd meg: akiket ellenségeidnek látsz, azok is segítők. Próbára tesznektéged, hogy fejlődj!
Minden nap alkoss valamit, de ne feledkezz el a pihenésről sem! Amit tudsz, csináld meg magad!Légy valamilyen közösség tagja! Tartsd a kapcsolatot rokonaiddal, régi barátaiddal! Ha nincs senkid, keress magadnak, és ne utasítsd vissza a segítséget.
Hagyj időt az egyedüllétre is! Ez nem magány, hanem társaság ÖN-MAGaddal, vagyis a benned élő ISTENNEL. Legjobb hely erre a természet.Igyekezz annyira elszakadni a fogyasztói társadalomtól, amennyire csak lehet. Ne halmozz fel felesleges javakat, csak azt, ami szükséges! Ne ragaszkodj minden tárgyadhoz! Ha valamire már nincs szükséged, add oda másnak.
Adj, és neked is megadatik. Lehet, hogy másoktól, más időben, de biztos kapni fogsz. Te se utasítsd vissza az ajándékokat azzal, hogy nem érdemled meg. Ne szégyellj kérni, ha valamire szükséged van. A Teremtőtől bármikor kérhetsz és kérdezhetsz.
Ne vesd el a múltat, mert igazi kincsestár! Ha tudsz, lépj kapcsolatba az ősök szellemeivel. Művelődj, keresd a tiszta forrást, így építsd a jövődet!Újíts és újulj meg te MAGad is folyamatosan!
Tölts minél több időt a természetben, mert életerővel tölt fel. Válj eggyé vele! Tiszteld az élő és élettelen természetet, ne avatkozz be fölöslegesen!
                                                         

                   forrás:Kalemandra_Teremteszet , részlet

                           Az Ige hatalma


A mag az Isten Igéje. (Lukács 8, 11)
Az igazság keresése Isten Igéje nélkül csak bizonytalan tapogatózás. Milyen jelentéktelen egy gabonaszem és mégis milyen csodálatos erőt, az élet csíráját rejti magában. Vannak csendben működő erők. A növekedő fa is minden zaj nélkül tolja félre a legnehezebb köveket. Ez a képe Isten Igéjének is, a maga rejtett erőivel. Emberi szíveket változtat át úgy, ahogy arra a világ semmiféle erői nem képesek. És mint ahogy a mag sok esztendőn keresztül megőrzi csíraképességét, így Isten igéi is. Sokszor ott vannak mozdulatlanul a szívekben, míg bekövetkeznek azok a feltételek, amelyek között életre kelnek.

Az Isten és az ember között létrejött „új szövetség" elhozta az üdvösséget s az az Ige által lehet a mienk. Mária csendes szobácskájában angyal adta hírül azt és Mária hitt. Angyalok jelentették be születését, azután a pásztorok vitték tovább a hírt. Jézus maga is szó, azaz Ige útján hatott a szívekre. Apostolai ezt folytatták tovább. Így megy ez mindmáig. Az Ige a kegyelem nagy eszköze. De sajnos nem minden prédikációban lesz világossá Isten szava, Igéje. Csak az tud élő Igét hirdetni, akit Isten küld és Lelkével felruház. „Hogyan hirdessék az Igét, ha nem küldetnek?" (Róm 10, 15). - „Amint engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20, 21) - mondotta Jézus a tanítványoknak, miután felruházta őket Lelkével. Az Ótestamentumban olvassuk, hogy Jeremiás idejében is volt sok prédikátor, de a legtöbben a saját nevükben szóltak. Prófétáknak, Isten szószólóinak mondták magukat, de nem voltak azok. Az Úrról beszéltek, de nem az Úr küldte őket.

A magvető maga Jézus. Tőle jön a mag, azaz az Ige. Mi a szavainkat éppúgy nem tudjuk Igévé tenni, mint ahogy gabonamagot sem tudnánk „gyártani". Az Ige mindig csak adatik nekünk és ha eszközként rendelkezésére bocsátjuk magunkat, akkor rajtunk keresztül megszólal. Ekkor teljesül be az, hogy „aki titeket hallgat, engem hallgat". - Az ilyen Ige nem tér üresen vissza. Mindig talál szíveket, akiket áthat, foglyul ejt és bennük élővé válik. Az Ige teszi ezt és nem a mi ügyeskedéseink és módszereink. Akinek megadatott Isten Igéje, az hirdesse azt! Lesznek persze olyanok, akik elhárítják, de másokat éppen ez ragad meg úgy, mint semmi más ezen a világon. És akit az Ige ragad meg, az meg is marad. Az élő Isten Igéje nagy dolgokat cselekszik.

                                                  forrás: Carl Eichhorn - Isten műhelyében