Békesziget

Szeretetről bölcsességek,idézetek,,írások,képek gyűjteménye.Szeretettel üdvözlök minden kedves látogatót. Az élet értelméről, feladatáról elmélkedhetünk.Lehet kérdezni, gondolatokat megosztani az életről,hitről,vallásokról,hétköznapi problémákról

                    cs.ang-gamb-ang.gif


                     A Pillangó cirkusz

Egy  nehéz élethelyzetről, sorsról, a kar és láb nélküli emberről szól, ő Nivk Vujicic, aki nagy hitről tesz tanúbizonyságot. Szomorú, de egyben felemelő a történet, itt tőbb videó is megtalálható az ő életéről.:   

  -ttp://www.youtube.com/embed/MxJHOd-0IGk"

cs.--gamb.sziv--.gif

A chilei bányászok Istenről tesznek bizonyságot

Teresa Neumann (2010. október 15)

Minden bányász egy olyan pólót viselve jött ki a mentőkapszulából, aminek az elején az állt, hogy "Köszönöm Uram". A póló hátulján ezek a szavak álltak: "Neki legyen dicsőség és tisztesség", a 95. Zsoltár 4-ből, a póló ujján pedig "Jézus" neve szerepelt.

(Chile)—A CBN News arról számolt be, hogy a chilei bányából kimentett bányászok többsége egy mély szellemi életről és az Istenben való hitről tettek bizonyságot. A riport azt is megjegyzi, hogy mindannyian egyetértettek abban, hogy a hitük tartotta őket épségben és biztonságban azalatt a 69 nap alatt, amíg a föld mélyében voltak.

A riport szerint minden egyes bányász egy olyan pólót viselve jött ki a mentőkapszulából, aminek az elején az állt, hogy "Köszönöm Uram". A póló hátulján ezek a szavak álltak: "Neki legyen dicsőség és tisztesség", a 95. Zsoltár 4-ből, a póló ujján pedig "Jézus" neve szerepelt. (Fotó: BBC News)

Mario Sepúlveda, a második dolgozó, aki kilépett a kapszulából, ezt mondta: "Isten és az ördög harcolt felettem, és Isten győzött. Mindvégig tudtam, hogy ki fognak hozni. Mindvégig hittem az itteni chilei szakemberekben és a Nagy Teremtőben."

A negyedik felszínre lépő bányász, Carlos Mamani, azonnal letérdelt, ahogy kijött a kapszulából, majd az égre mutatott, hálát adva Istennek, és ugyanígy tett Omar Reygadas, akinek egy Biblia is volt a kezében, a sisakjára pedig ez volt írva:
"Isten él".

Egy másik riport megjegyzi, hogy a 19 éves Jimmy Sanches még a bányában rekedve írt egy levelet, amit felküldtek a felszínre, ezzel a szöveggel: "Valójában 34-en vagyunk, mert Isten soha nem hagyott el minket itt lent."

Forrás: Staff - CBN


cs.--gamb.sziv--.gif

2.

Isten "csodái"


A világ sokszor kiszámíthatatlan számunkra, számtalan alkalommal teljesen váratlan, ismeretlen, dolgokkal kel szembenézni. Ezekben a pillanatokban gyakran elfeledkezünk a gondviselőnkről, kétségbeesünk,
 pedig a nehézségek alkalmával is velünk van az Isten, ha engedjük.
S akkor a körülöttünk lévő  " csodákat "  is észrevesszük, nem csak a problémákat, nehézségeket.
Milyen csodálatos dolog történt a csillei bányászokkal.
A bányabeomlást követően azt gondolták a mentésben résztvevők, hogy csak karácsony környékén tudják kimenteni őket. S már most sikerült mindenkit kiszabadítani. Milyen kiszolgáltatott, nehéz helyzetben
lehettek ezek az emberek odalent ? Nem is tudjuk elképzelni. S mégis, milyen jó állapotban, egészségben sikerült nekik túlélni azt az elzártságot, kiszolgáltatottságukat a családjuktól távol ,kibírni, elviselni azt a nehéz helyzetet.Tanulságot tudtak tenni az Isten hitükben, kitartottak mellette, mert megkapták hozzá az erőt, az égiek segítséget.
A Gondviselő mindig, mindenütt jelen van ha kérik, ha keresik őt. Csak akkora terhet, leckét kapunk az élettől, amit elbírunk hordozni.

A bennünket ért nehézségekben mi hányszor tudunk hálás szívvel Isten felé fordulni? Ha számunkra rossz külső körülmények érnek bennünket, tudunk-e elfogadással, türelemmel, alázattal, szeretettel viszonyulni a helyzethez, s meglátni benne a segítséget. Mert a segítség is jelen van, de nem mindig engedjük közelünkbe. Kérdés, hogy adott helyzetben mi hogyan reagálnánk, mi tanúságot tudnánk-e tenni ?

                                                      A.M.Tímea


szep.napot.gif


               „Fény nélkül nincsen árnyék.

     De a fény nem felelős az árnyék létéért.”
                            Szepes Mária


Az árnyék nem más, mint a forma vetülete. Önmagában nem létezik, csak a fény által. Magáról a formáról kevés ismeretet ad, de a látványt gazdagítja azáltal, hogy még egy síkbéli képet (fényképet, rajzot) is tapinthatóvá, térszerűvé tesz. Nagyon is rendjén van, hogy érzékeljük, mert térbeli tájékozódásunkhoz elengedhetetlen.Mi lenne, ha minden dolognak csak a körvonalát látnánk, mint valami drótváz-szerkezetet, esetleg egynemű síkidomokat?  Egy kockát hol hatszögnek, hol négyzetnek látnánk. Igencsak szegényes lenne világunk! Átlátszó, áttetsző dolgoknak is lehet „árnyéka”, és különösen szép, ha az árnyékkép színes. Nem hiába alkalmazzák ezt a hatást évszázadok óta a templomok üvegablakain.

Árnyékvilágnak nevezzük a holtak birodalmát is, ami egyesek számára eléggé ijesztőnek és dohos halálszagúnak tűnik. Az elhaltak földi világban ragadt „szellemeinek” – ahogy azt elbeszélik – nincs sem árnyékuk, sem tükörképük, ők maguk az árnyak. Mégis, akik például egy baleset folytán élet és halál között lebegtek és visszatértek, hatalmas, sugárzó, de nem vakító fényről számolnak be!
Eddig arról volt szó, hogy érzékszerveinkkel érzékeljük, és kis részben felfogjuk a világot. Létezik azonban belső érzékelés is, mely esetenként igen fejlett lehet, bár a mai világban gyakran szegényes. A  kisgyermekeknél mindenesetre sokkal erősebb ez a fajta érzékelés, melyet sajnos a sok mesterséges ingeráradat (rajzfilmek!) miatt fokozatosan elveszítenek. Álmunkban, képzeletünkben, elménk kiürítésekor, sőt, akár egy jó könyv olvasásakor kapcsol be a belső érzékelés, mely ugyanolyan valóságnak tekinthető, mint a kézzel fogható, földi (fizikai) érzékelés, csak éppen nem testi, hanem lelki-szellemi szinten. Sokkal mozgalmasabb, változóbb lehet, ilyenkor belső utazást tehetünk magasabb „rezgéstartományok” felé. A régi varázslók, sámánok, papok, táltosok is ezt tették segédeszközökkel vagy anélkül. A KÉPzelet és KÉPesség szóban is benne van, hogy belső KÉPeket idézünk meg. A kép mellé jöhet a HANG is, vagyis a HANGulat. Ha a TAPintást hozzá vesszük, lesz TAPasztalatunk is! Ez az alkotó KÉPzelet, KÉPesség, HANGulat és TAPasztalat lehet a TEReMtÉSZET igazi eszköze!

       cs.--gamb.sziv--.gif

        Nagyapjával találkozott a haldokló kisfiú

                                          

Imperial – Soha nem látott nagyapjával, de meg sem született nővérével is találkozott a túlvilágon a nebraskai Colton Burpo (11), mialatt az orvosok hét évvel ezelőtt az életéért küzdöttek a műtőben.

A ma már 11 éves kisfiú perforált vakbél operációja alatt járt a másvilágon, halál közeli élményéről most apja könyvet jelentetetett meg. Akkoriban még nem kapott vallásos nevelést sem, visszatérése után azonban tudta, ki Keresztelő Szent János, a mindenhatót hatalmas kék alakként látta Jézussal jobbján, aki a paradicsomban egyedül hordott bíborszínű selyemövet, míg mindenki más fehér ruhát hordott. A kisfiú túlvilági élménye során látta anyját idegesen telefonálni a műtővel szomszédos szobában.                                                                              – A nővérem boldogan futott hozzám, neve nem volt, azt mondta, alig várja, hogy apu és anyu is eljöjjenek hozzá – írta Létező túlvilág című könyvében apja, Todd Burpo.

                                                                                               H. G.

    cs.--gamb.sziv--.gif

Visszaküldött a nagyi a túlvilágról!

BRANDENBURG —  Egy  hároméves német kisfiú lehet az első a világon, aki a túlvilágon járt, de újra él, és elmesélheti tapasztalatait.A fiú apró kora ellenére döbbenetesen részletes leírást adott a halálban látottakról, a mennyországról, ahogy ő nevezi, és a rég halott nagyanyjával való találkozásról, aki visszaküldte őt az életbe. A kis Paul nagyapja brandenburgi otthona mellett esett bele a jeges vizű tóba, de csak később vették észre eltűnését.

A gyermek az orvosok szerint több mint három órát töltött a négy-öt fokos vízben, a szíve leállt, de a teste annyira lehűlt,  hogy agya, és testének szövetei nem károsodtak az oxigénhiány miatt. Miután kihúzták és kórházba vitték, a szíve újra elindult, amelynek már önmagában is csodájára jártak az orvosok, hát még amikor a kisfiú mesélni kezdett.

– Paul lassan tért magához, a tekintete a távolba révedt, mintha olyasmit látna, amit mi nem – mesélte az ébredés és a beszámoló pillanatait a fiú anyja. – Később elmesélte, hogy emlékszik a pillanatra, amikor  belefulladt a tóba, mert hirtelen megszűnt minden fájdalma. Alagútról, fehér fényről nem beszélt,  de  azt  mondta,  egy fura, nagyon világos helyre jutott, ahol sok ember volt.Hirtelen ott állt előtte Emmi nagyi, a férjem édesanyja, és nagyon kedves volt vele. Beszélgettek, de Paul szerint a nagyi állandóan azt hajtogatta, hogy most már nagyon hamar vissza kell mennie. A kisfiú halálélménye sokban hasonlít más, klinikai halálból visszatért ember beszámolójához, ám a szakértők szerint Paul esetében sokkal többről van szó. A gyermek ugyanis hosszú órákon át volt gyakorlatilag halott, nem csak másodpercekig vagy percekig, mint azok a betegek, akiket újraélesztenek.               

                                                                                              K.Á.

     cs.--gamb.sziv--.gif


„Szeretne gazdag lenni?” Megszólalt a 20 gyerekes milliárdos

Lukács Ernő egy igazi „anticeleb”, aki 45 éve hűséges feleségéhez, 20 gyereke van, albérletből költözött tanyára, ahol valóságos munkával gazdagodott meg, életében nincsenek sötét titkok, nem népszerű és a média által nem ünnepelt személyiség.
- Hogy kezdődött ez a mesébe illő történet?

Ernő bácsi:
- Éppen hogy csak elkezdtem a feleségemnek udvarolni, három évre be kellett vonulnom katonának. Még ma is pontosan tudom, hogy 819 napot vártunk egymásra. Közben a legtöbb katonatársamat elhagyta a párja. Nagyon jól választottam.

- Tényleg egy brigádgyűlésen állította választás elé az akkor 20 éves Juliannát?

- Mondtam neki, ha tíz gyereket nem akarsz, akkor ne gyere hozzám! Persze mindenki azt hitte, hogy vicceltem. Végül eléggé túlteljesítettük a célt. El kell gondolkodni, hogy kié a nagyobb érdem. Szerintem 99 százalékban a feleségemé. Tavaly július 3-án voltunk 45 éves házasok.  De olyan, mintha csak öt másodperc lett volna az életünk idáig.
Juci néni:
- Nem csak enyém az érdem, de az biztos, hogy a nőnek ott kell állnia a férje mellett, és segítenie, mert anélkül nem megy. 21 éves koromtól 46-ig mindig terhes voltam, és volt, hogy nekem kellett ellátni 16 marhát egyedül. Városi létemre nem voltam olyan ijedős csaj. Igazi vadnyugati életünk volt.

- Gondolta, hogy egyszer milliomosok lesznek?

- 33 évig laktunk a tanyán úgy, hogy abból 16 évig nem volt villanyunk. El lehet képzelni, milyen volt nekem városi lánynak elindulni három óvodás korú kisgyerekkel egy olyan helyre, amely két kilométerre van a legközelebbi kis falutól. A háztartási gépeinket, mosógépet, hűtőszekrényt elajándékoztuk, és kezdődhetett a kemény élet. Az esti fürdetés után minden éjjel kézzel mostam, ugyanis akkor még csak szövetpelenka volt. Közben meg sorban születtek a gyerekek.

- Sosem panaszkodott, hogy nehezen megy a sora?

- Nem, ezt az életet mi vállaltuk, panasznak nem volt ott helye! Mindenki azt kérdi tőlünk, hogy a gyerekek talán véletlenül születtek? Ez olyan butaság, hiszen véletlenül nem születik gyerek. Mi tudatosan vállaltuk valamennyit, és azt éreztük, hogy nekünk ezt végig kell csinálnunk, bármi áron.

Ernő bácsi:
- Csak azt tudtam, hogy haladni fogok előre, és minden kölykömnek veszek házat. Soha nem fogadtunk el semmiféle segélyt. Többször is behívtak, hogy adnának nekünk nevelési támogatást, de én azt mondtam, hogy adják inkább más szerencsétlennek. Pont azért, hogy később ne vessék a szemünkre, hogy azért van ennyi gyerekünk, hogy abból éljünk meg.  Juci Néni:
- Így visszanézve lehet, ha elfogadtuk volna, és ha szegények maradunk, akkor nem piszkált volna minket annyit az APEH, meg a VPOP. De sebaj, mert ezt is kibírtuk. Hihetetlen összegű, több millió forintos bírságokat kaptunk, amikről később, a befizetés után mondta ki a bíróság, hogy jogtalan volt.  Pedig évente ellenőriznek minket és mindig, minden rendben volt.

- Gondolja, hogy sokan irigykednek magukra?

Ernő bácsi:
- Bár ellenségeink tudtommal sosem voltak, egyesek azért szerettek alánk tenni. Az APEH-nál ismeretlenek már sokszor feljelentettek.
Juci néni:
- Talán nem sokan tudják, hogy miken mentünk keresztül, amíg idáig eljutottunk. Mindig azt mondom, hogy amit elértünk, azt bárki utánunk csinálhatja. Én 16 évig mostam minden nap kézzel. De még egymásnak sem szoktunk panaszkodni.

- Lehet ennyi munka mellett még a gyerekekkel is külön foglalkozni?

Ernő bácsi:
- Esténként miután végeztünk a munkával, még tanultunk a gyerekekkel, úgy hogy többen kitűnő bizonyítványt kaptak. De játékra is maradt idő, ha kellett kézen jártam nekik az udvaron, vagy tanítottam őket biciklivel hátrafelé tekerni, fociztunk, bújócskáztunk. Aztán futószalagszerűen kezdődhetett a fürdetés. Elkaptam a legfiatalabbat, megfürdettem, majd bevittem az ágyba lefektetni. Három után vízcsere. Persze a vizet előbb fel kellett húzni a kerekes kútból, még ma is, sötétben is tudnám, hogy 13 tekerés után van fent a vödör. Aztán bográcsban meg kellett melegíteni, és úgy bevinni a fürdőszobába.

Miközben végig csodáljuk a carrarai márvánnyal borított, antik bútorokkal berendezett termeket, találkozunk Évivel, a család legfiatalabb sarjával. A csinos, 20 éves lány kozmetikusnak tanul.
- Nem sokan mondhatják el, hogy 20. gyerekként jöttek a világra. Még jó, hogy a szüleid nem álltak meg 19-nél. Nem lettél elkényeztetve, mint legkisebb?

Évi:
- Igaz, hogy mindent megkapok. Van fodrász műhelyünk, és kozmetikánk is a birtokon. Most kaptam egy szoláriumot, sok vendégem jön a városból. De a kastélyt tényleg én takarítom. Nálunk sosem volt bejárónő, vagy bébiszitter.

Ma már a 14 lányból, és 6 fiúból csak kettő van otthon, a többiek szép sorban kirepültek. Persze szinte sosem üres a ház, csak a szűk családhoz 63 fő tartozik, és a legidősebb unoka már 25 éves. Ernő bácsihoz, aki jó emberismerő hírében áll mindenki szívesen fordul tanácsért.

Ernő bácsi:
- Pszichológus-fajta vagyok, ha valamelyik lányomnak jött egy udvarlója, nekem elég volt csak ránéznem, hogy tudjam zsivány-e vagy sem. Ha aztán nem fogadták meg a tanácsom, később mindig azt mondták: apu miért nem hallgattunk rád!

- Mivel foglalkoznak a felnőtt gyerekek?

- Mindenki leérettségizett, a fiúk a földeken dolgoznak velem, a lányok mind szakmát tanultak ki. Van köztük cukrász, szűcs, varrónő, virágkötő, fodrász, kozmetikus. A fiaim közül egyik sem lett miniszter, az apjukat követve az állattenyésztést, földművelést választották. A parasztember nem igen tud elszakadni ettől. Ez az élet a legszebb.

- Akkor sikeresnek mondhatja magát a gyereknevelésben. Úgy érzi, hogy át tudta adni azokat az értékeket, amelyek szerint él?

- Mindent megtettem, de azaz igazság, hogy talán nem mindenki vette át. Igyekeztünk a gyerekeinket tisztességre nevelni. Csúnyán beszélni, duzzogni, veszekedni nem lehetett. Nem engedtük, hogy árulkodjanak egymásra, össze kellett tartaniuk. Mindenki szót fogadott, és mindenkinek meg volt a maga feladata. Tíz állatot kapott minden gyerek, azokat nekik kellett ellátniuk. Olyan komolyan vettük őket, mintha felnőttek lennének. Együtt dolgoztunk, harcoltunk azért, hogy jó termés legyen. Az volt az elvünk, ha valakinek nincs kedve a munkához, akkor csinálja kedvetlenül, de akkor is meg kell csinálni, úgyhogy jobb lesz, ha vidáman teszi. Nemcsak 17 gyerekünknek vettünk házat, és kocsit, de akkoriban még a szüleinket, sőt a környéken a rászorulókat is mi segítettük. Ezt ma kevesen mondhatják el.  Óriási volt a türelmünk, de a gyerekeink is nagyon jók voltak. Felnéztek rám az egyszer biztos. A gyerekek elköltözése után sem maradt űr az életükben, nagyon jól érezzük magunkat kettesben is, miközben ugyanúgy adjuk-vesszük az állatokat, mint régen.

- Hatvannyolc évesen is intenzíven dolgozik. Nem érzi úgy, hogy most már ideje megpihenni?

- Ha lehet ilyet mondani, még intenzívebben megy a munka, mint valaha. Épp holnap viszik két kamionnal a marháimat a törökök. De nemrégiben adtam el lovakat a Jordán királynőnek, és Rómába is került néhány arab telivérünk. Vannak még terveim, például tovább akarok építkezni. Néha még az asszonynak kell engem fékeznie, de addig fogom csinálni teljes erőbedobással, amíg bírom.

- Egészségügyi problémájuk sem volt soha?

- Semmi. Egész életemben nagyon jó erőben voltam. Ami ehhez az élethez kellett is. Ha este kaptam a hírt, hogy másnap reggel le kell adni négy bikát, akkor magam kötöttem össze őket, és gyalog vittem az állatokat a négy kilométerre levő leadó helyre. Ez a 700 kilós állatokkal nem is volt olyan könnyű. Mondja, szeretne ön milliomos lenni?

- Nem bánnám…

- Akkor a következőt kell csinálni: keressen egy istállót, vegyen három kis bocit. Ez abszolút reális idáig. Egy istállót pár nap alatt meg lehet építeni. Felneveli a három bikát, amiért pont egymillió forint jár. Kilakkozhatja a körmét, vehet szép blúzt, lehet úrilány, ha megetette az állatokat! Aztán senki sem fogja tudni, hogy az istállóból jött. Talán még kell hozzá egy talicska, és egy kasza, és valamelyik öregtől tanulja meg, hogy kell azt kikalapálni, kifenni. Keressen egy kis zöld füvet, azt bárhol lehet találni. Ebből egy év alatt már milliomos lehet. Amelyik fiatal elkezdi, amit most mondtam, nem fog csalódni! Ha leadta a három bikát, utána vegyen hatot, ekkor már két millió forintja lesz. Ha még többet akar, akkor vegyen még többet. Csak el kell látni őket, de ez egy nagyon kedves állat, élmény velük dolgozni, és óriási hasznot hoz. Ennél egyszerűbb dolog alig van.

Juci néni:
- Mi mindent, amire szükségünk volt, magunk termesztettünk. Ha volt négy anyadisznónk, akkor annak a szaporulatából egy év alatt 22 db 200 kilón felüli disznót tudtunk levágni. Abból aztán elláttuk az egész nagycsaládot. Amit a saját kertünkben termeltünk mindenféle vegyszer nélkül, az olyan ’bio’ volt, hogy ma sehol nem kap olyan egészségeset a boltokban.  
Ernő bácsi:
- A reggeli müzli, és kakaó helyett frissen fejt tejet kaptak a kicsik. Mindenki hozta a saját jelével címzett bögréjét, beállt a kígyózó sorba a tehén farához, s várta az adagját. Megkérdeztem tőlük, hogy habosan vagy simán kérik, és kívánság szerint fejtem egyenesen a poharukba, néha még viccből az arcukra is spricceltem. Aki végzett, az istálló másik kijáratánál távozhatott.

- Ezek szerint diploma nélkül is tökéletesen lehet boldogulni?

- Természetesen fontos lehet egy diploma, de azzal nem veszíti el az értékét, ha közben mezőgazdasággal is foglalkozik az ember. Mondjuk, reggel 7-8-ig megeteti az állatokat, szépen rendet tesz, majd bemegy és megfürdik, akkor utána kastélyban is élhet, és kamatoztathatja a diplomás tudását. Vegyünk például egy parasztembert, vagy egy házaspárt. Ha az asszony reggel elvisz 100 tojást a piacra, akkor aznapra már szinte megkeresett annyit, amiből meg lehet élni. És ha még a férje közben megeteti az anyadisznót, 14 malacát, 8 hízót, és 6 bikát, akkor már teljes milliomosok. Senkitől sem függenek.

- És nem kell még drágán megvenni az állattartáshoz szükséges takarmányt is?

- Az attól függ, hogy milyen takarmányról van szó. Mert, ha az ember, amikor kaszálni kéne, csak vakarózik, ha gyűjteni kéne, csak alszik, akkor bizony drága. De ha ő maga megcsinálja, akkor semmibe sem kerül. Itt az utak mentétől kezdve, ahol fű van, ott lehet kaszálni, és télire meg beteremteni. Ha ezt most összehasonlítja a maga életével ott Pesten, és úgy érzi, hogy valamivel elégedetlen, esetleg a munkahelyi hajtás megviseli idegileg, akkor már jöhet is a marhatenyésztés. Fiatalok, ki kell költözni a tanyára, aztán hogy ne születnének sorban a gyerekek?! A problémákon pedig úgy kell átlépni, hogy azok nagyon alul maradjanak. Nem lelkizünk mi soha. Ha megdöglöttek az állatok, nem számít, hoztam helyette hússzal többet, vagy ha szárazság volt, esetleg elverte a jég a termést, mindenen túlestünk, mint a vénasszony a csibeitatón.

- A világ fejlődése, az egyre jobb életkörülmények mellett változtak bármit is a mindennapjaik?

- A mi világunk nem változik, ugyanúgy szántjuk a földet. Egyedül, ami talán jelentős, hogy van mobiltelefon, és internet, de sokszor gondolok rá, hogy bár ezek hasznos dolgok, az emberek életén mégsem sokat segít. Az én sikerem egyik titka az, hogy ha valamit kitaláltam, azt azon nyomban véghez is vittem. Ha éjjel jutott eszembe valami, hajnalban már el is kezdtem a kivitelezést. Persze hoztam rossz döntéseket is, de mindig volt annyi önkritikám, hogy nem szépítettem, bevallottam a tévedéseimet. Ha nagy baj ért is minket, megbeszéltük, hogy a rossz után majd jön a jó, és továbbmentünk. Keseregni nincs értelme, úgy nem működnek a dolgok. Nekem például elég, ha ránézek a feleségemre, és máris jó kedvem van. (nevet)

- Hogy érzi, volt az életében, a sikereiben valami felsőbb, Isteni segítség is az emberi erőfeszítések mellett?

- Magamtól nem tudtam volna ezt végig csinálni. Biztos, hogy kaptam Istentől segítséget. Nem nagyon szeretem elmondani az ilyesmit, mert hihetetlenül hangzik, de olyan is volt, hogy a nagy szárazság miatt már nem tehettem mást, mint hogy elmentem imádkozni, aztán megjött az eső. Máskor meg épp hazaértem, amikor kaptuk a hírt, hogy megszületett a kis unokám, de azt mondták, hogy nem marad meg, mert koraszülött, és tüdővérzést kapott. Éjfél is volt már mikor azonnal visszafordultam, elmentem a szekszárdi nagy templomhoz, letérdeltem ott kívül a lépcsőkön, mert az ajtó már zárva volt, és két órával később hívtak, hogy a gyerek jobban van, már lehet bízni.

- Van bármi az életükben, amit ha újra kezdenék, másképp csinálnának?
- Semmi. Ez így volt jó a nehézségekkel, és a buktatókkal együtt.

                                                                                     forrás:atv.hu                  
                                                                                Hetek / Piros Júlia
                 cs.ang-gamb-ang.gif
Weblap látogatottság számláló:

Mai: 12
Tegnapi: 164
Heti: 361
Havi: 2 696
Össz.: 397 888

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Megtapasztalások
Békesziget - © 2008 - 2017 - bekesziget.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: adventi versek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »