Békesziget

Szeretetről bölcsességek,idézetek,,írások,képek gyűjteménye.Szeretettel üdvözlök minden kedves látogatót. Az élet értelméről, feladatáról elmélkedhetünk.Lehet kérdezni, gondolatokat megosztani az életről,hitről,vallásokról,hétköznapi problémákról

cs.ang-gamb-ang.gif

1.

                          Érdekes párbeszédek a halál után


Jó ember :      Szereplők: Kovács úr. =  továbbiakban: Kv.
                                            Angyal   =  továbbiakban: A
                                            Narrátor – Elbeszélő – Nar.
Kv:  Hol vagyok?

A:   Elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet              következik. Önnek megállt a szíve, Kovács úr, meghalt! Rövidesen Krisztus ítélőszéke elé fog állni, nemsokára az fog kiderülni, hogy Ön hol tölti majd az örökkévalóságot. Van egy ajtó, a kárhozatra nyílik – sötét út le a Pokolba -, de van egy másik ajtó is.                                                                                   

Kv:  Mi van mögötte?

A:  Amit szem soha nem látott, fül soha nem hallott, amit az ember szíve soha             meg nem gondolt. Ezt készítette el Isten, az őt szeretőknek.
Kv: A Mennyország?

A:  Így van! Nos, Kovács úr, most meg kell beszélnünk, hova kívánkozik.
Kv:  A Mennyországba szeretnék.
A:  Azt mindenki szeretné!
Kv:  Tényleg? Azelőtt a Földön sokan mást mondtak. Hogy unalmas lehet a        Mennyben, meg ilyenek.
A:  Nagyon hamar megváltozik a véleményük, miután megpillantják a valóságot.   A kárhozat rémisztőbb, mint azt a megromlott emberi elme valaha is elképzelhette volna.
Kv:  Vhoá! (rémült felkiáltás ) Én mindig is riadtam az ilyen sötét dolgoktól! Ezért szeretnék a Mennybe jutni!
A:  Előzetesen jelentkezett?
Kv:  Nem… - most szeretnék jelentkezni…
A:  Hm… innen nehéz Ezer pont szükséges.
Kv:  Hogyan kaphatom meg?
A:  Jó cselekedetekkel, kifogástalan életvitellel, tökéletességgel, bűntelenséggel,    de mindenek előtt Isten kegyelméből, mert kegyelemből…
Kv: Jól van, jól van, ne is folytassa, rendben lesz! Mindig jó ember voltam és igaz.
A: Várjunk! Itt fenn az a tapasztalat, hogy önmagában nincs egy igaz sem. Ezt jobban meg
kell vizsgálnunk!
Kv: Tessék?! Elkezdjem, vagy maga tesz fel kérdéseket?
A: Kezdje csak el.!

Kv: Jól van. Családszerető ember voltam, másokért éltem. A feleségem nagyon szerettem. Szinte sohasem veszekedtünk. Mindig fáradhatatlanul dolgoztam, hogy jó anyagi körülmények között éljünk. Itt van például az új autó, a szép ház, a nyaraló…
A: Kovács úr, ez mit sem ér. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?!”
                                           --CSEND—
Kv: Értem… Ha ezt tudom, kevesebbet hajtok. Folytatom: szóval a feleségemet soha sem
csaltam meg.
A: Egy pillanat! És gondolatban?
Kv: Gondolatban??? Ugyan már, mi mindent meg nem tesz az ember gondolatban!
A: Kovács úr, az én Uramnak nagyon finom érzéke van az igazság iránt! Ő azt mondta, aki
parázna kívánsággal tekint egy nőre, már paráználkodott az ő szívében.
Kv:  Fhú, szóval ezért nem kapok pontot. És amiért jól bántam a feleségemmel?
A:  Azért kapott, Kovács úr.
Kv:  Rendben, folytassuk a fiammal! Nagyon szerettem, a legjobb iskolába járattam, éjjel – nappal a lelkére beszéltem, fizettem a korrepetálását, a rengeteg különórát.
A: Mi lett belőle?
Kv: … Hm, fél éve láttam utoljára. Nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Felém se néz, ez a hála!
A:  Kovács úr, ön szorult helyzetbe hozta a fiát. Mindig is túl sokat követelt tőle. Soha sem érdekelték a fia valós problémái, igényei, a fiában akarta megvalósítani mindazt, ami magának sohasem sikerült.
Kv:  Akkor ezért sem kapok pontot, ugye?
A:  Hát nem sokat!
Kv: Nézzük meg a munkámat! A család mellett a munka volt a mindenem. Mindig
elvégeztem a rám bízott feladatot. Ez ér valamit, nem?
A:  De, a megbízhatóságot értékeljük.
Kv:  Ott van például a főnököm. Soha nem mondtam meg neki a magamét…
A:  És a háta mögött?
Kv:  A háta mögött? Hát-hát, hogy mondtam volna meg másként? Kirúgott volna és nekem családom volt, nem tehettem szóvá nyíltan semmit. Viszont én  elviseltem azt az embert!
A: Ez kevés. Szeretnie kellett volna.
Kv:  Szeretni?
A: Igen, szeretni. Isten két fő parancsolatot adott az embernek. Az első Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes elmédből, és minden erődből. A második, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat. Ebből épül fel a Törvény, a szeretet elfogadásából és továbbadásából áll voltaképpen az emberi élet. Ha a szeretet továbbadása nem nyilvánul meg tettel, szóval, gondolattal és elakad, ön vétkezett. Vétkezett Isten és felebarátai ellen.
Kv: Jaj, azt hiszem, értem mire gondol… Hány pontom van?
A: 32
Kv: Csak 32? Értse már meg, én egészen normális ember voltam, sohasem voltam
különösebben rossz. Maguk itt nem lehetnek ilyen kicsinyesek.
A: Nézze, Kovács úr, Isten senkit sem hagyott afelől bizonytalanságban, hogy Ő az élet végén ítélni fog. Erről maga is hallott vagy nem?
Kv: Igen persze, de azt gondoltam, hogy nem vagyok olyan rossz, hogy    elítéljenek.
A: Akkor Isten miért küldte el a Fiát, hogy meghaljon a bűnösökért?

Kv: Hiszen abban hittem. Hát nem az van a Bibliában, hogy az kap örök életet, aki Jézus
Krisztusban hisz?
A: De igen. Lám milyen jól kiismeri magát! Maga azonban, Kovács úr, egyáltalán nem hitt Benne. Azzal, hogy néha vasárnaponként a templomban ilyesmikről gondolkodott, csak be akarta biztosítani magát. Jézus megváltó halálára azonban nem volt szüksége. Saját cselekedeteivel akart boldogulni. Szíve mélyén nem volt meggyőződve arról, hogy Isten Fiának egyedül csak önért is meg kellett volna halnia, mert Isten előtt nem fog tudni megállni. Hiszen maga nem is volt  olyan       rossz?!
Kv: Értem. Ezt sajnos el kell ismernem. Viszont nem is emlékszem rá, hogy valaki mondta
volna, hogy itt ilyen szigorúan veszik a dolgokat. Van még valamilyen lehetőségem?
A: Nézze, én csak egy angyal vagyok, az ítéletet a Fiú tartja. Az én dolgom csak a
könyvelés. Mindent, amit tett, felírtunk egy könyvbe: jót és rosszat. Ezeket még jobban összevethetjük, ha azután az 1000 pont megmarad… továbbmehet, de ez még nem minden. Még azt is meg kell nézni, be van-e írva a neve az élet könyvébe. De azt csak az Uram veheti a kezébe… Folytassuk a vizsgálatot a pontok miatt?
Kv: Hagyja, 1000 pontot soha nem érek el…
Nar: Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Ef. 2. 8-9


cs.--gamb.sziv--.gif

2.                  Érdekes párbeszédek a halál után

 

Gazdag ember :          Szereplők : Szabó úr  =  SZ
                                                         Angyal  A

SZ: Szóval, ez itt az a hely, amiről annyit beszéltek a Földön. Hát mégis            létezik…

A:  Ez csak az előcsarnok. Itt készítünk fel mindenkit a tárgyalásra. De hogy ki kerül a Mennybe, ki a Pokolba, az csak a bírósági tárgyalás után derül ki.
SZ: Nézze, hagyjuk a formaságot. Intézzük el egymás között. Nekem sokat megér, ha beenged a Mennybe.

A:  Ön valamit nem ért, Szabó úr. Istennek is sokat megért ez a dolog. Az egyszülött Fiát adta, hogy sem maga, sem más el ne vesszen, hanem örök élete legyen… Ami pedig a megvesztegetést illeti…
SZ: Várjon, én nem úgy gondoltam, tudom én, mi kell maguknak. Tudja én konfirmáltam.
A:  És aztán?
SZ: Hogy-hogy aztán? Aztán örököltem apám kis boltját. Jó befektetés volt… Én jártam volna templomba, de hát az üzlet… a „biznisz” ugyebár, valamiből meg kellett élni.
A: Szabó úr, önnek pontosan 15-ször annyi vagyona volt, mint amennyiből ön és családja kényelmesen meg tudott volna élni…
SZ: Egy pillanat. Telefonálhatnék egyet? Lehet, hogy újra leértékelték volna a forintot?
A: Ez nem mentség, Szabó úr. Tudjuk, hogy svájci bankszámlája is volt.
SZ: Hüh, maguk tényleg mindent tudnak… Akkor bizonyára azt is, hogy mennyit
adakoztam.
A: Így van. Meg is kapja érte a megfelelő pontszámot. Viszont le is kell, hogy vonjunk belőle.
SZ:  Miért?!
A:  Mert ön az emberek előtt tetszelgett, és nem az Isten szerinti jósággal könyörült meg másokon…
SZ:  Viszont soha sem loptam, csaltam, hazudtam.
A:  És mi a helyzet az adóbevallással? Mindig nagyon becsületes volt?
SZ:  De hát az nem lopás! Mindenki azt csinálta…
A:  Azzal meglopta az államot. Tudhatta a Bibliából: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené.
SZ:  Ó, hát olyan nagy bűn az, hogy gazdag voltam?
A:  Nem. A gazdagság önmagában nem bűn. A bűn az, hogy maga a vagyonát becstelen módon szerezte és abban bízott. Megíratott a Bibliában, bolond az, aki a vagyonában bízik, mert ha még az éjjel elkérik a lelkét, nem vihet magával semmit…
SZ:  Úgy látszik, szegénynek kellett volna lennem. Hiszen emlékszem én, boldogok a szegények mert övék a mennyek országa.
A: Még mindig nem ért valamit, Szabó úr. A szegénység önmagában nem üdvözít. Jézus pontosan azt mondta: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Ma is látható, Szabó úr, a szegények és koldusok sokat kéregetnek a föld utcáin. Ők testi táplálékért könyörögnek. A lelki szegények azért boldogok, mert ők lelki táplálékot kéregetnek Istentől, beismerve, hogy lelki szegények, és ezért megelégíttettek.

SZ:  Értem, értek én mindent. Nehezebb a gazdag embernek bejutni a Mennyek országába, mint a tevének átkelni a tű fokán!
A:  Ezt jól idézte, Szabó úr, de azért mégsem lehetetlen dolog ez. Tudja, mi volt a tű foka?
SZ:  Hogy-hogy mi?
A:  Egy kapu Jeruzsálem falán. Szűk volt. Csak akkor fért át rajta a teve, ha letérdelt…
SZ: … Értem… A fiam, szólhatnék a fiamnak. Rosszul neveltem. Erőszakos és önző lett, mint én. Nem akarom, hogy ő is erre a sorsra jusson!
A:  Attól tartok, már elkésett, Szabó úr.

Nar:  De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - (Ef. 2,4-5)

cs.--gamb.sziv--.gif

3.                          Érdekes párbeszédek a halál után


Fiatal ember  :                Szereplők: Diák  =  D
                                                     Angyal  =  A

D:  Hűha, öregem, micsoda balhé! Hát nem repesek az örömtől. Na, mi az ábra,  he?

A:  Részegen vezettél. Véget ért az életed. Nemsokára Isten elé kerülsz.

D:  Hogy? Ne zsongíts már! Úgy érted, vége ott mindennek? És az új nő, akit egész este fűztem? Hát… Mögöttem az élet…

A:  Meg van írva: Jaj azoknak, akik hősök a borivásban. De térjünk a tárgyra, fiatalember. Hová kívánkozik menni?

D:  Hová, hová? Gondolom, nem ez a korlátlan lehetőségek hazája. A Mennybe,
természetesen.
A:  Nehéz lesz.
D:  Hogy-hogy nehéz? Na várjunk, még csak most múltam 18. Még ki sem éltem magam, hogyan is követhettem volna el bűnöket? Jó srác voltam…
A:  Lassabban! Ezt jobban meg kell vizsgálnunk. Mi a helyzet azzal a lánnyal, akit említettél?
D:  Hú! Már majdnem összejött…
A:  Feleségedül akartad?
D:  Viccelsz, öreg? Csak kicsit szórakozni akartam vele.
A:  Használni akartad a testét a saját élvezetedre. Tanultad hittanon, hogy Ádámnak szerzett az Úr segítőtársat. Isten így szerez az embernek társat. Egyetlent. Az igazit. Miért nem tudtad kivárni?
D: Hát, ebben én nem nagyon hittem. Még fiatal is vagyok. Csak hát az ösztönök, tudod?!
A: Isten a szexualitás ajándékát a házasságra tartogatta. A lélek egyik gyümölcse az önmegtartóztatás. És az Úr gazdagon megáldja azt.
D: Jó, jó, de senkit sem erőszakoltam meg!
A: A régi barátnődet zsaroltad, ha nem lesz a tied, elhagyod…
D: Igen, de azért szerettem.
A: Ha szeretted volna, nem a teste lett volna a legfontosabb a számodra, hanem ő maga és egész lénye. Ha szeretted volna, nem veszélyezteted, és nem is kényszeríted gyilkosságra.
D: Gyilkosságra?!
A: Abortuszra. Kényszerítetted, hogy vetesse el a gyermeket, amikor akaratodon kívül teherbe ejtetted…
D: Szülte volna meg? 17 éves, a családja mit szólt volna? Meg hát mi is valahol gyerekek voltunk.
A: Így van. Ezért kellett volna várnod az Istentől való társadra a felnőtté válásig, amikor is a házasságban Isten áldásaként fogadták volna el a gyermeket.
D: Miért nem mondta el nekem ezt senki?
A: Mert nem akartál hallani róla. Sokszor hívtak bibliaórára, istentiszteletre. Nem?
D: Jó, jó, de hát vasárnap! Egész héten disco meg bulik, lődörgés a haverokkal, valamikor pihenni is kell.
A: Isten rendelt pihenőnapot, hogy az ember a hét egy napján elcsendesedve megpihenjen színe előtt. De nálad vasárnap is bömbölt a zene. Egyáltalán soha nem tartottál egy kis csendet az életedben, hogy elgondolkozz a dolgaid felöl. Jézus sokszor hívott téged, hogy megismerd Őt, és megismerd azt a gazdag életet, amit neked szánt, de te nem akartad.
D: Azt hittem, Isten el akart tőlem venni valamit…
A: Nem így van. Ő adni akart. Ő az ajándékaival akart elhalmozni téged, melyek maradandóak, szemben a te múlandó, pillanatnyi örömeiddel.
D: Én… én gondoltam, hogy később felveszem vele a kapcsolatot, csak későbbre terveztem.
A: Aki késői kegyelemre számít, az nem fogja elnyerni.

Nar: „Ezért ha ma az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket” (Zsid. 3:8)

cs.--gamb.sziv--.gif

4.                     Érdekes párbeszédek a halál után


Evolúcionista :          Szereplők: Evolúcionista  =                                                                                                Angyal  A

E: Hát ezt nem hiszem el! Ez nem létezik! Ez csak egy rossz álom lehet!

A: Ez a világ mindig is létezett, csak ön kizárta a lehetőségét, fiatalember!

E: Persze, mert tudományosan bebizonyították, hogy nincs teremtés. Az élet keletkezését csak evolúcióval lehet magyarázni.

A: Mégis mit tud ön az evolúcióról (fejlődésről)? Mindent meg tud magyarázni?
E: Hogyne. A genetikai mutációk (változások) során mindig a legéletképesebb faj maradt fenn, a többi kipusztult.
A: Vajon azt is tudja, miért jöttek létre ezek a változások?
E: A XX. század végén ez nem kérdés. Ismerjük a DNS-t, az örökítőanyagot, tudjuk, hogy miből áll, hogyan és milyen enzimek változtatják. Sőt, még ezeknek a hibáit is tudjuk, valamint azt, hogy a hibákat hogyan próbálja kiszűrni a szervezet…
A: Sohasem gondolt arra, hogy ez a bonyolult, összetett működés nem jöhetett létre csak úgy magától?
E: Engedje, hogy befejezzem. Hiszen eljutottunk odáig, hogy az ember bele tudjon avatkozni ezekbe a folyamatokba.
A: Nem akarom meggyőzni. Meg van írva, hogy egyszer minden térd meghajol az Úr Jézus előtt.

E: Meggyőzni nem is tudna…
A: Vajon az az egysejtű élőlény, amit ön vizsgált, tudott önről, vagy arról, amit ön gondolt, tett, tervezett? Nem, az ember világról alkotott ismereteinek is vannak korlátai. De Istent minden ember megismerheti hit által.
E: Álljunk meg! Nekem ezeket tanították, mint tényeket fogadtam el.
A: Tudjuk, hogy voltak olyan tudós tanárai, akik figyelmeztették, hogy az evolúció és az a tudomány, amit maga istenít, nem minden esetben bizonyítható tényeken alapszik
E: Igen, de ők vallásos emberek voltak.
A: Ők is a természettudomány doktorai voltak, nem? Miért nem hallgatta meg az ő véleményüket is?
E: Nézze, ők egy teremtő Istenről beszéltek. Én meg a tudományt választottam, nem a hitet.
A: A tudás ellentéte nem a hit, hanem a tudatlanság. A hitnek pedig a hitetlenség. És az asztrológia, azt hogyan magyarázza?
E: Hogy érti?
A: Maga hitt a csillagjóslásban, a horoszkópban. Ezt a hitet milyen bizonyítékokra, tudásra, megtapasztalásra alapozta?
E: Hát… tudományosan hangzott.
A: Meg van írva: Az emberek saját kívánsága szerint keresnek maguknak tanítókat. Inkább hisznek a meséknek és a hazugságoknak, mint az igazságnak.
E: Várjon, várjon! Senki sem tudta bebizonyítani, hogy Isten létezik.
A: Maga, fiatalember, hogyan bizonyította volna be, hogy nincs?
E: Azt nem tudtam.
A: De hagyjuk a tudományos fejtegetést. Mit tett ön életében, amit itt fel tudna mutatni…
E: Rengeteget tanultam. Eltökéltem, hogy híres ember leszek. Felfedezéseimmel gazdagítom a tudományt, elősegítem az emberiség fejlődését is a XXI. század előhírnökeként.
A: Ez mind szép, de ha őszinték akarunk lenni, ön a saját dicsőségét kereste egész életében.
E: Ki másét kerestem volna?
A: Kárára volt a társainak, nem segített a gyengébbeknek, hanem lenézte őket, és puszta versengésből tanult, magát különbnek tartva másoknál. Meg van írva: Aki felmagasztalja magát, az megaláztatik.
E: Honnan tudtam volna, hogy igaz ez az egész?
A: A húga több ízben figyelmeztette magát emiatt.
E: Ugyan már! Még csak általános iskola 7. osztályába jár. Mit bölcselkedett nekem, akinek egyetemi végzettségem van? Hol érdekelt engem az ő véleménye!
A: Látja, Isten szeretetében az is benne van, hogy egy kevésbé tanult ember véleménye is érdekli. Neki minden ember számít. És nem akarja, hogy csak egy is elvesszen közülük, akár tanult vagy tanulatlan, híres vagy szürke kis ember, szegény vagy gazdag, bűnös vagy kevésbé az…
E: És most bűn az, hogy én tanultam, hogy éjszakákon át olvastam és sok ismeretre tettem szert?
A: Nem. Nagyon jó, ha az ember tanul. Sőt! Mindenki tanuljon, amennyit lehet. A bűn az, hogy ön a tudásában bízott és azt a maga dicsőségére szerezte, nemhogy mások javára használta volna fel sokrétű ismereteit.

N: “Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.”


cs.--gamb.sziv--.gif

5.                      Érdekes párbeszédek a halál után


Néni:                            Szereplők: Néni:  =  N
                                                   Angyal: =  A


N:  Jaj, de jó, hogy itt van, aranyoskám. Megmondaná nekem, merre kell mennem a Mennyországba?

A:  Egy pillanat, néni. Előbb meg kell vizsgálnunk, hogy merre mehet.

N:  Hát csakis a Mennybe, kedveském. Jó ember voltam, még templomba is jártam minden vasárnap. Mindig dobtam a perselybe is és megtartottam minden rendelkezést.

A:  A tízparancsolatot is meg tetszett tartani?
N:  Hogyne, kedveském.
A:  Azt is, hogy ne ölj?
N:  Hát persze!
A:  Itt úgy tudjuk, hogy ellenséges viszonyban volt a szomszédasszonnyal. Többször megátkozta és a halálát kívánta.
N:  Hát, hogy is lehetett volna békében élni azzal az átokfajzattal? De meg is verte a Jóisten. Bevégezte a múlt évben.
A:  Tudja a néni, hogy Jézus Krisztus ezért az asszonyért is meghalt?
N:  Jaj, persze. Hát én nem is úgy gondoltam.
A: A néni pedig ezt a váltságot semmisnek nyilvánítva, gyilkos indulattal volt iránta. A Biblia tanítása szerint nem csak tettel, de szóval, sőt gondolattal is lehet ölni. De menjünk tovább. A „Ne tégy hamis tanúbizonyságot!” parancsolattal hogy tetszik állni?
N: Ó, hát én egy rossz szót soha senkire nem mondtam, én aztán.....
A: Ez sem igaz! Tudomásunk van róla, hogy mennyi kárt okozott környezetében azzal, hogy hazug pletykákat terjesztett. Mennyi ellenségeskedés és válás származott a rágalmaiból. A sógorát is folyton gyalázta.
N: Hát lopott, mint a szarka.
A: Igen, valóban. Bűnös ember volt ő is. Viszont fáradhatatlanul dolgozott a családjáért és voltak érdemei is. Hamis tanúbizonyság az is, ha valakinek a rossz tulajdonságát előtérbe helyezzük, a jókat pedig meg sem említjük.

N: Jaj, kedveském nem hiszem, hogy a Jóisten megbüntetne engem ezért.
A: Újabb hamis elképzelés az, amikor Isten egy tulajdonságát, hogy Ő jó, kiemeljük, túlhangsúlyozzuk, holott Isten jósága mellett igazságos és ítélő Isten is. Meg van írva: a bűnt büntetés követi. A bűnös embernek meg kell bűnhődnie. Isten tudta, hogy minden ember el fog követni bűnöket és így minden embernek el kell számolnia bűnei miatt és meg kellene halnia.
De az Isten annyira szerette a világot, hogy az egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jézus Krisztus a golgotai keresztfán meghalt minden egyes ember bűneiért. Isten Őt bűntette, Ő volt a helyettes áldozat.
N: Ó, tudom én ezt, hiszen jártam én templomba, a Bibliát is olvastam néha.
A: Tetszett olvasni a Bibliát? És a néni újjászületett?
N: Nekem arra nem volt szükségem. Én mindig is hittem a Jóistenben már ilyen kicsi koromtól kezdve....
A: Jézus maga mondta: " Aki nem születik újjonan, nem láthatja meg az Isten Országát." Nikodémusnak, Izráel egyik legnagyobb vallási vezetőjének mondta ezt Jézus. Ha Nikodémusnak szüksége volt az újjászületésre, a néninek sem elég a vallásossága.....
N: Mi az, hogy újjászületni?
A: Rádöbbenni, hogy nincs az a jóság, vagy vallásos életmód, ami belépőjegyet jelentene Isten országába. Felismerni, hogy az Úr Jézus kereszthalála, helyettes áldozata az ön számára is az egyetlen megoldás. Hittel kérnie kellett volna a feltámadott, élő Jézust, hogy legyen ezentúl élete tényleges urává.
N: Ó, én balga öregasszony. Mindig azt gondoltam, Isten nagyon elégedett az életemmel. Azt hittem, én mindent megadtam Neki, ennél többre nincs szüksége!

N: “Ez a nép csak szájával tisztel engem, de szívük távol van tőlem.”

cs.--gamb.sziv--.gif

6.                Érdekes párbeszédek a halál után 


Megtért bűnös:            Szereplők: Hubert Sándor  H
                                                                 Angyal:  =  A


H: Én bűnös emberként éltem.

A: Nocsak?!

H: Hubert Sándornak hívnak. 1967-ben születtem, három éves koromban a szüleim nevelőotthonba adtak. 18 évesen mikor kikerültem az intézetből, mivel nem szerettem dolgozni, hamar rászoktam a lopásra. Mivel négy éven át ebből éltem, elkerülhetetlen volt, hogy elkapjanak és előzetes letartótatásba kerültem. Azzal a feltétellel engedtek szabadon, hogy elkezdek dolgozni, amit a börtöntől való félelmemben meg is tettem. Közben a munkásszálláson megismerkedtem a feleségemmel. Együttjárásunk alatt megszerettem, de csak
azért vettem feleségül, mert nem akartam nő nélkül élni és féltem az egyedülléttől és a magánytól. Tovább loptam, hazudtam mindenkinek, a barátaimnak, a feleségemnek és önmagamnak. Első gyermekünket elvetettem, szóval öltem, a második gyermekünk megszületett. Nappal apaságot színlelve neveltem fiamat, éjszakánként azonban szórakozni,
verekedni jártam. Szó szerint élveztem, ha másokat bánthattam. Nagy energiát fektettem a küzdősportok tanulásába, órák hosszat edzettem, kínoztam magam és folyton kerestem a lehetőségét annak, hogy testi erőmet fitogtassam. Padokat törtem szét és embereket vertem
meg. Házasságunk, mint az Úr nélkül kötött házasságok nagy része, a második évben tönkrement. A feleségem inni kezdett és én nem tettem érte semmit, nem törődtem semmivel, hanyag voltam, felelőtlen.....

A: Nézze, itt mindenki védekezni szokott, a jó cselekedeteit hangsúlyozza. Maga pedig a bűneit sorolja?
H: Egy pillanat, még nem fejeztem be. Három évvel ezelőtt változás történt az életemben. Ismerőseim szeretetteljes biztatására rászántam magam, hogy elmenjek istentiszteletre. Kezdetben nagyon dacos és gőgös voltam, de az Úr megtört és lassan felfogtam, hogy bűneimmel nem állhatok meg Isten ítélőszéke előtt. Eljutott a szívemig az, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneimért. Ez nem csak idézet a Bibliából, hanem sokkal több, maga a valóság.
Mikor megismertem Jézus Krisztus szeretetét, átadtam neki az életemet és szívembe fogadtam. Ahogy napról-napra fokozatosan engedtem át az Úrnak az uralmat életem különböző területein, úgy nőtt bennem a békesség is.         Isten megszabadított a lopás kényszerétől, a munka undorától, a
cigarettázás szenvedélyétől és többé nem akartam verekedni sem. Kegyelméből állást kaptam és dolgozni kezdtem, sőt Isten rám bízta gyermekem nevelését is és a gyámhatóság nekem ítélte. Már ezzel is célt és értelmet adott földi életemnek. Mindenkinek kívánom, hogy ismerje
meg Jézus Krisztust és megtapasztalja az Ő gondviselését és szeretetét, hogy beírattassék neve az élet könyvébe.

N: „Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek
élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.” (Jel 7,14-17)
Az Úr Jézusnak ma tárd ki a szívedet,
Hadd formálja át teljesen az életed.
Várd Őt, várd Őt, aki üdvöt ád,
Várd Őt, várd Őt és dicsérd a Királyt.
Ő minden foglyot megszabadít, a béna jár,
A poklos gyógyul, hall a süket, a vak is lát..
Ki terhet hord, ki gyászban jár és könnye hull,
A búját öröm váltja fel és térdre borul.
Ó, fogjad kezünk, Jézusunk, és légy velünk,
Szent békességed töltse be az életünk.

Egyszer mindenkinek meg kell állnia Isten ítélőszéke előtt. Mindenkinek számot kell adnia a cselekedeteiről, amit tett a Földön, jót vagy rosszat. Számot kell adni arról, mit kezdett azzal a kegyelemmel, ami Jézus Krisztusban fel lett kínálva neki! Elfogadta-e Isten tökéletes Ajándékát
vagy elutasította. Ezek a gondolatok késztessenek ma megállásra, gondolkodásra, mert ma még lehet változtatni, Istenhez térni. Eljön a nap, amikor hiába tennénk másképpen, végzetesen elkéstünk vele. „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!” Zsid. 3:7.


cs.--gamb.sziv--.gif


























Weblap látogatottság számláló:

Mai: 18
Tegnapi: 197
Heti: 215
Havi: 3 026
Össz.: 385 539

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Párbeszéd a halál után
Békesziget - © 2008 - 2017 - bekesziget.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: idézetek képpel együtt - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »