Fogadd tőlem ezt az üzenetet, barátságom, nagyrabecsülésem és együttérzésem jeléül, az eltávozott Szeretteid emlékére!
Ez a gyertya a Családért és a Rokonokért lobogjon:
Ezek pedig a barátokért
Kérlek Téged, hagyd haladni ezeket a gyertyákat tovább, hogy Mindenszentekre eljussanak Mindenkihez!
Gyász
Mindenkinek a gyásza egyedi. Nagyon eltérő a gyász attól függően is, hogy milyen körülmények között veszítünk el valakit: másként hat ránk egy idős ember hosszas betegség utáni békés elszenderedése, mint például a baleset, az öngyilkosság, vagy más hírtelen halál. A gyász lélektani folyamat, amiben sokat segíthet az itenhit. Mély fájdalom, a hiány feldolgozása a gondolkodás módtól, az életfelfogástól is függ
Adj szót fájdalmadnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad (Shakespeare: Macbeth)
Elveszíteni valakit, akit szeretünk - ez az emberi lét egyik legfájdalmasabb tapasztalata. Életünk során szinte mindnyájan szembesülünk hozzátartozóink elvesztésével. Gyorsan válthatják egymást a szomorúság, magány, tehetetlenség, megsemmisültség, kiüresedettség, félelem, szorongás, kilátástalanság, céltalanság érzései. Még a kellemes élmények is fájdalommal telivé válnak. A gyász feldolgozása az élet újraszervezését jelenti. A szép élményekbe már kevésbé vegyül fájdalom. A gyász valójában akkor tekinthető "feldolgozottnak", ha a gyászoló képessé válik arra, hogy életét folytatni tudja - immár együtt élve azzal a tudattal, hogy ezt szerettének hiányában kell megtennie. Visszatér a világ iránti nyitottság is: felelevenedhetnek, megerősödhetnek régebbi kapcsolatok, s ebben az időszakban már nem zárkóznak el az élettő, újra összeszedettek, céltudatosak lehetnek. Felerősödik a jövőre irányultság: míg a gyász kezdeti időszakában a gyászoló csak a múltra tudott gondolni, később csak a jelenben élt, ebben az időszakban már újra képes terveket szőni, s ezeket megvalósítani.
K.A.
Elmúlásról pár gondolat :
Az eltávozottak lelke tovább él, csak számunkra ez nagyon felfoghatatlan, érthetetlen. Ilyenkor azt érzékeljük, hogy a kapcsolatunk megszűnik a szeretteinkkel, egy űr támad szívünkben. Az eltávolodásukat nem tudjuk sokáig feldolgozni, pótolhatatlan hiányt érzünk . Pedig az Ő emlékük szívünkben tovább élhet, akár otthon is gyújthatunk értük gyertyát, és elmondhatunk egy imát. Ha hiszünk Jézus szavainak , akkor örök életet adott mindenkinek, csak a mi tudatunk, bezártságunk szab határokat a létezésnek. Az élet más formában folytatódik.
Mi mindent és mindenkit szeretünk beskatulyázni. A lélek a halálakor ebből a bezártságából kiszabadul, lerázhatja megkötözöttségeit, szabaddá válhat. Már csak tőle függ akarja -e ,válalja-e ezt a felkínált szabadságot. Engedjük hát el Őket, had mehjenek tovább az utjukon, hisz nekik ez lehet a szabadulásuk ettől a világtól. Mi is segíthetünk ebben , ha elengedjük Őket, szeretettel gondolunk rájuk, s elmondunk értük egy imát.
A.M.Tímea