Békesziget

Kárpáti Petronella:   Szeretnél-e fénysugár lenni?

Ugye milyen furcsa ez a kérdés? Lehet az ember fénysugár?

Aki a fizika törvényeit ismeri, az azt mondja, ez képtelenség. Mert a fizika szerint a fény elektromágneses hullám és olyan sugárzás, amely fényérzetet kelt. Elsősorban szemünkkel érzékeljük, de sugármérő eszközökkel is kimutatható. A tudósok évszázadok óta kísérleteket végeznek, tanulmányozzák terjedésének törvényét, sebességét, irányát.

A fényről, ha őszinték akarunk lenni, nagyon keveset tudunk és annak Alkotójáról. Mindig ámulattal és csodálattal tölt el bennünket, ha látjuk a hajnali pirkadást, vagy a lenyugvó Nap vörösen izzó fénylabdáját, a szivárvány pompás ívét, a csillagok szikrázó fényeit, a felhőkön áttűző Nap sugarát. Milyen jó érzés kerít hatalmába, ha az éjszakai sötétet felváltja a reggeli fény! A hideg is elviselhetőbb, ha kisüt a Nap és felmelegíti a levegőt, megolvasztja a jeget.

A fény: világosság, ami elűzi a sötétséget! A fény: áldás, nélküle nem lenne élet!

Isten, amikor megalkotta e világot, elsőként a világosságot teremtette meg; különválasztotta a sötétségtől, ezzel is kifejezve azt, hogy az élethez világosságra, fényre van szükség. Jézus, amikor a földön járt, így szólt tanítványaihoz:

"Ti vagytok a világ világossága... Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Mt 5:14-16).
Ez a felhívás nekünk is szól, mint késői tanítványainak. De, mit jelent világítani? Jó befolyást árasztani, ami áldást és életet jelent mások számára. Az egész földet a bűn, a bánat és a fájdalom sötétsége borítja, mégis szétsugározhatjuk Isten dicsőségének fényét, jóságának, irgalmának, szeretetének világosságát.

Ahogyan a Hold és a csillagok a Naptól kapják fényüket, úgy mi is, az Igazság Napjától kapott fénnyel világíthatunk másoknak. Ezért mondta Jézus: "Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" (Jn 8:12).
Nekünk, mint követőinek az a feladatunk, hogy olyan üzenetet hirdessünk, ami világít, mint a fénysugár, mert "sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket" (Ésa 60:2). Isten jellemét kell bemutatnunk környezetünknek, feddhetetlenül, romlatlanul és tisztán élve az "elfordult és elvetemedett nemzetség közepette" ragyogva, mint a csillagok (vö.: Fil 2:15).

Szeretnél-e fénysugár lenni, hogy oszoljon a bűn, a gonoszság éjszakája? Akkor áraszd környezetedre a szeretet, az öröm, a békesség, a szívesség, a jóság, a szelídség melegét! Ne késlekedj, hanem indulj el, keress társakat, akik veled együtt viszik a fáklyát! Világíts! Világítsatok!

    Mindig  ég  bennünk  a  fény?

    Sokszor érezzük a hitünket erősnek, de csak addig amíg   a     nehézségekkel, próbatételekkel nem kell szembenézni.                Ekkor a bennünk élő parányi fény is csak pislog, alig tudjuk megőrizni fényét, erőt meríteni táplálására. Nem hogy másoknak nyújtana fényt, segítséget, hanem magunk is küzdünk ennek fentartásáért. Keresük a helyes, jó megoldásokat, tudjuk elméletben mit ,hogyan kellene tenni,de megcselekedni nincs erőnk.  Bizony a bennünk élő fényt mindennap táplálni kell, hogy erősödjön, a külső körülményeink ne tudják megtépázni, elhalványítani fényét. Fontos minden nap keresni az megerősítő, lélek építő gondolatokat.  A közöség ahová tartozunk, ebben tud segíteni, meg kell erősíteni hitünket, egymást segítve, támogatva kell hogy vigyük a fényt.                                           

"Ahol ketten vagy hárman összejöttök a nevenben, én ott vagyok köztetek."    Higgyük ezt el, és merítkezzünk meg az Ö jelenlétében. Istennel egy élő, mély kapcsalatot kell kialakítani, és fenntartani ahoz, hogy erőt tudjunk meríteni, fel tudjunk töltekezni .Minden napunkat Isten jelenlétével töltsük el, ne engedjük, hogy eltávolodjunk tőle, bármi is eltántorítson, kizökentsen ebből az állapotból.  Vállaljuk fel hitünket, árasszuk szét környezetünkbe fényünket, hogy másoknak is világítson, és megmutassa az utat. Segíthet egy-egy ima, meditáció, elmélkedés, az evangéliumok ovasása, s ekkor megerősítést kaphatunk.

                                                                                         A.M.Tímea

Horváth  Gábor:
Világíts,  tégy jót!


;Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.; Máté 5: 16.
Tulajdonképpen a világosság értékét, mibenlétét akkor tudjuk igazán érteni, értékelni, ha egyszer sötétségbe kerülünk. Addig a világosság olyan természetes. De amikor nem látszik lábunk előtt az út, sötét éjbe vész minden, akkor vágyakozunk igazán a világosság után. Honnét ered az a világosság, amelyre nekünk oly nagy szükségünk van? Jézustól hallottuk: ;Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.; (Ján. 8: 12.) ;Az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.; (I. Ján. 1: 5.) Tehát Isten a világosság forrása és ez az igazi világosság (Jézus Krisztus személyében) eljött már e világba, amely megvilágosít minden embert, akik befogadják Őt! A bűn miatt minden ember sötétségben van, és csak Isten az, aki világosságot gyújthat az emberi szívekben!

Isten kihívott minket a sötétségből a világosságba! ;Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (I. Péter 2: 9.) ;Mert az Isten, a ki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben; II.Kor. 4: Ezáltal mi a világ világossága lehetünk, és ennek meg kell látszania! Ez egy küldetés a számunkra, hogy fényt árasszunk az emberiség felé, hogy általunk megismerjék az emberek az igazi világosságot! Hogy ők is a sötétségből a csodálatos világosságra jussanak! Az az ember, aki megszokta a sötétséget, nem akar a világosságra jönni, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká ne legyenek. De aki már megismerte a világosságot és a tisztaságot, az már nem akar visszamenni a sötétségbe! Mert miért térne vissza a rab, ha szabad lett, önként rabéletre szánva magát? Egy külföldi testvérünk nagyon megragadó történetet mondott, amire mindig emlékezni fogok: A régebbi időkben lent a bányában, vagy ezer méter mélyen lovakat használtak a különböző anyagok mozgatására. Ebbe a mélységbe már semmiféle fény nem szűrődött be, és ezek a lovak ott éltek lenn állandó koszban, porban, és ehhez teljesen hozzá is szoktak. Egy idő múlva ki akarták hozni ezeket az állatokat a felszínre, hogy letisztítsák őket. De amikor a fény körülvette az állatokat, minden erejükkel tiltakoztak ez ellen. Legalább tíz ember kellett, hogy kihúzzanak egy lovat a világosságra. Amikor sikerült, fokozatosan hozzászoktatták a fényhez, és minden szennytől megtisztították. Egy idő múlva, amikor vissza akarták vinni a bányába őket, még jobban tiltakoztak, mint amikor kihozták.

Az emberek sem akarnak a fényre jönni, nekünk kell a világosságot megismertetni velük. Isten nem azért hívott ki minket a világosságra, hogy csak mi magunk sütkérezzünk a kegyelem napsugarában, hogy fényünket véka alá tegyük, hogy elrejtsük, és nem beszéljünk Istenről, hanem hogy az Ő lényét, az Ő világosságát messziről észrevegye rajtunk minden ember! ;Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok!; (Eféz.)

Ez a világosság jó cselekedetekben lesz látható életünkben! ;Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.; Máté 5 ahhoz, hogy valaki jót tudjon tenni, szeretetre van szüksége.;Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van. A ki szereti az ő atyjafiát a világosságban marad.; (I. Ján. 2: 9.)

                               Mécs László:

Fényt hagyni magunk után!
 

Az élet örök búcsúzás.
Ó bár csak tudnánk távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás,
belészeretni az szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a Messiás!

Vagy legalább, mint az anyák,
kik egyre jobban megragyognak,
minél sötétebb lesz az éj,
és minél jobban porlanak
a bánat-barna hant alatt.
Fényt hagyni, mint a jó anyák.

Vagy legalább is, mint a Nyár,
amely almákba és diókba
szerette édes álmait,
és édességével világít
a hosszú, hosszú tél alatt.
Fényt hagyni, mint a drága Nyár.

Vagy legalább is, mint a Nap,
melyet elnyelt az alkonyat,
de a legbúsabb éjben is
világít még a gyöngyvirágban,
a liliomban, mécsvirágban.
Az életünk olyan tünékeny.
Ó szent fényt hagyni volna jó!

5.                          A  LÁMPÁS

  “A régi Keleten bambuszból és papírból készített lámpásokat használtak, melyekben gyertya égett. Egy vak embernek, aki a barátjánál járt látogatóban egyik este fölajánlottak egy lámpást, hogy hazaútra vigye magával.
-Nincs szükségem lámpásra - mondta a vak. - Nekem mindegy sötét van-e vagy világos.
-Tudom, hogy az út megtalálásához nincs rá szükséged - válaszolta a barátja - , de ha nincs nálad, beléd ütközhet valaki. Vidd hát magaddal! A vak elindult a lámpással, és alig ment pár lépést, mikor valaki egyenesen belé szaladt.
-Miért nem vigyázol - kiáltotta oda az idegennek -, nem látod ezt a lámpást?
-Kialudt a gyertyád, testvér! - felelte az ismeretlen.”

                                                                                  ismeretlen

                A  Kicsi  Lélek  és  a Nap                                                  Neale Donald Walsch

“Egyszer volt, hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek: -“Tudom ám, hogy ki vagyok én!” - Ez csodálatos! Ki vagy?  -  kérdezte Isten.

- Én vagyok a Fény! -  kiáltotta a Kicsi Lélek.

Isten szélesen mosolygott. - Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a FÉNY                                                                                                       A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott. -  Pompás! - mondta -  Ez igazán király!       De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
- Szia, Isten! Most, hogy tudom, Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?

- Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy?  -  kérdezte  Isten.

- Igen - válaszolta a Kicsi Lélek - egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!

- De te már Fény vagy - válaszolta mosolyogva Isten.

- Igen, de meg akarom érteni milyen érzés -  kiáltotta a Kicsi Lélek.

- Jó  -  válaszolta kuncogva Isten -  feltételezem, tudnom kellett volna.  Te mindig a kalandvágyók közül való voltál. Aztán Isten arckifejezése megváltozott: -  Van itt egy dolog.

- Mi? - kérdezte a Kicsi Lélek.

- Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi más, ami nem te vagy.

- Huh! - válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.     

- Gondold csak el - mondta Isten. - Olyan vagy, mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertya lángjai nélkül, és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen. Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy? - ez a kérdés.

- Rendben - tért magához a Kicsi Lélek, - Te vagy Isten. Találj ki valamit!

Megint elmosolyodott Isten. - Már megvan. - mondta. - Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.

- Mi az a sötétség? - kérdezte a Kicsi Lélek.

- Ez az, ami nem te vagy - válaszolta Isten.

Félni fogok a sötétségtől? - kiáltotta a Kicsi Lélek.

- Csak ha azt választod - válaszolta Isten. - Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.

- Ó - mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.

Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. - Ez egy óriási ajándék - mondta Isten - mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más. Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet, a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt, az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül. Így tehát - foglalta össze Isten - mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!

- Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják, mennyire különleges vagyok?

- Természetesen. - kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a “különleges” nem azt jelenti, hogy “jobb”. Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették.Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.

- Remek! - mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. - Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!

- Igen, és elkezdheted már most rögtön - mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel. - Miben akarsz különleges lenni?

- Miben különleges? - ismételte a Kicsi Lélek. - Nem értem.

- Rendben. - kezdte el a magyarázatot Isten.  -  Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?                       

A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. -  El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! - kiáltott fel - Különleges dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges előzékenynek lenni másokkal!

- Igen! - értett egyet Isten, - és bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.

- Tudom, mit szeretnék! Tudom, mit szeretnék! - jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan. A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?

- Ó, igen! - biztosította őt Isten - Ez nagyon különleges.

- Rendben - mondta a Kicsi Lélek. - Ez az, amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.

- Jó - mondta Isten - de van még itt egy dolog, amit tudnod kell.

A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció. Mi az? - sóhajtotta.

- Nincs senki, akinek megbocsáthatnál.

- Senki? - A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott. Senki! - válaszolta Isten. - Minden, amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes, mint te. Nézz csak körül.

A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult köré. Lelkek jöttek, az egész Királyság széltéből és hosszából, hogy hallják a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel. Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyűlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet kellett értenie. Senki nem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek, mint a Kicsi Lélek, maga. Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni őket.

- Tehát kinek akarsz megbocsátani? - kérdezte Isten.

- Srácok, ez többé már nem vicces! - morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen “különlegesnek” lenni. És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az, amikor szomorúságot érez. De az tán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből.
- Ne aggódj, Kicsi Lélek - mondta - Én segítek neked.

- Te fogsz segíteni? - ragyogott fel a Kicsi Lélek - De mit tudsz tenni?     

- Adhatok valamit, amiért megbocsáthatsz!

- Tudsz?

- Természetesen! - csiripelte a Barátságos Lélek - Megjelenek a következő életedben, és teszek valamit, amiért megbocsáthatsz.

- De miért? Miért tennéd ezt? - kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni, hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád megtenni, hogy a vibrálás, amitől oly fényesen ragyogsz, lelassuljon annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sűrűséggé? Hogyan lennél képes, te, aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a gondolat sebességével jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot?

- Egyszerű - válaszolta a Barátságos Lélek - Megtenném, mert Szeretlek.

A Kicsi Lélek meglepettnek tűnt a válasz hallatán.

- Ne légy meglepve - mondta a Barátságos Lélek - Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és eonokon át táncoltunk együtt . Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nő, jó és rossz - mindketten voltunk áldozat és cselszövő is. Így jöttünk sok idővel ezelőtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetőségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában. És így - magyarázta tovább a Barátságos Lélek - Megjelenek a következő életedben, és most én leszek a “rossz”. Valami nagyon szörnyűt fogok tenni, és akkor megtapasztalhatod a meg bocsátást.

- De mit fogsz tenni? - kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen - Nagyon szörnyű lesz?

- Ó - felelte a Barátságos Lélek kacsintva - Majd kitalálunk valamit.- Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta - De tudod, egy dolog felől biztosítanod kell.

- Mi az? - akarta tudni a Kicsi Lélek.
-Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem ezt a “nem túl szép dolgot”. Valami nagyon eltérőt fogok mutatni, mint amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tőled a visszatéréshez.

- Ó, bármit, bármit! - kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és énekelni. Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!  -                Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben maradt.

-Mi az? - kérdezte - Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy hajlandó vagy megtenni ezt értem!

- Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! - szólt közbe Isten. - Mindenki az! Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat!

Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a Barátságos Lélek kérésének.

- Mit tehetek érted? - kérdezte újra a Kicsi Lélek.

- Egyszer bántani foglak és legyőzlek - válaszolta. - Abban a pillanatban, amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni. 

- Igen? - szólt közbe a Kicsi Lélek - Igen.?

- Emlékezz, Ki Vagyok Valójában.

- Ó, Emlékezni fogok! - kiáltotta a Kicsi Lélek - Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!

- Jó - válaszolta a Barátságos Lélek - mert látod, keménynek kell látszanom, és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem, Ki Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.

- Nem, nem lesz szükségünk rá! - ígérte meg újra a Kicsi Lélek - Én, emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a lehetőséget melyben megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én.

Így, létrejött a megállapodás. A Kicsi Lélek, elindult az új életbe, izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak hívnak. És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetővé. Új életének minden pillanatában, valahányszor csak egy új lélek bukkant fel a színen, és az új lélek örömet vagy szomorúságot hozott - és főleg ha szomorúságot hozott - a Kicsi Lélek visszaemlékezett arra, amit Isten mondott.

- Mindig emlékezz - mosolygott Isten - Soha nem küldtem mást, csak angyalokat.”

              Ti is azért legyetek készen

Ti is azért legyetek készen, mert amely órában nem  gondolnátok, abban jön el az Ember Fia. (Lukács 12, 40)
Mi az igazi készenlét? Ha várunk Jézusra, mint ahogyan a szolgák várják az ő urukat. Várjuk-e feszülten az Ő eljövetelét, vágyakozunk-e megjelenésére? .A menyasszony örömmel várja a menyegzőt. Vagy szívesebben vesszük, ha ez a nap még távol van? Úgy gondolkozunk, mint a haszontalan szolga? Övezzétek fel derekatokat, azaz legyetek készen az indulásra! Aki pihenni tér, megoldja derekán az övet, de aki útra készül, felveszi azt. Amikor az Úr jön, szabadnak kell lenni az övéinek minden földi megkötöttségtől. Mindent ott kell hagyni és késedelem nélkül sietve az Úr elé menni! Akit a földiek kötnek, az nem találkozhat az Úrral Ezért: vigyázzatok!

Az igazi készenléthez tartozik az égő lámpa is. Mindenekelőtt a hit fénye égjen szívünkben. De a szeretet fényének is világítani kell és a reménység lobogó fáklyája mutassa az utat előre. Ha a hit, szeretet és reménység által világosságot árasztó emberek vagyunk, akkor az Úrra emlékeztetünk, aki fényben és dicsőségben jön el. Hasson át minket a tisztaság és a szentség fénye: az Úr Jézus, a világ világossága. Csak azoknak lesz részük az első feltámadásban, akik élő kapcsolatban vannak vele. Gondoskodjunk bőségesen olajról, törekedjünk a Lélek teljességére.

;Megmosták ruháikat és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." Nem elég egyszer megtisztulni, a finomabb foltocskáknak is el kell tűnniök. Ezeket csak a növekvő fényben ismerjük fel, de akkor ne nyugodjunk mindaddig, amíg el nem törölte őket a Bárány vére és szeplő nélkül jelenhetünk meg előtte! Akkor megadatik majd nekünk, hogy felöltözhetünk ragyogó tiszta fehérbe. Ez a megdicsőült test fénylő ruhája, amit csak az új ember kap, aki Jézus igazságában és tisztaságában áll Isten előtt, dicsőségesen.
Álljunk Isten jelenlétének világosságába!

                                                                                 Forrás:Carl Eichhorn
                                                                                    Isten muhelyében

         "A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.

A fény csak abban válik áldássá, aki másoknak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek- az útra bocsátó hatalom, így szólt:

- Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit- segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. AZ egész világ tiéd.

Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked ha magadnak tartod.

Elbocsátlak téged is, mint mindenkit - felelős vagy minden emberért aki veled él, el kell számolnod minden fillérrel amit magadra költesz minden örömmel amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal amit magadnak tartottál meg.

Most eredj és élj, mert a világ a tiéd."

                                                                                 (Hamvas Béla)

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat