Békesziget

Szeretetről bölcsességek,idézetek,,írások,képek gyűjteménye.Szeretettel üdvözlök minden kedves látogatót. Az élet értelméről, feladatáról elmélkedhetünk.Lehet kérdezni, gondolatokat megosztani az életről,hitről,vallásokról,hétköznapi problémákról


cs.ang-gamb-ang.gif


Mindig  csak adni


A jó öreg kút csendesen ontja vizét,

így telik minden napja.

Áldott élet ez, fontolgatom :

csak adni, adni minden napon.

Ilyen kúttá kellene lennem.

Csak adni teljes életemben.

Mindig csak adni ? Ez terhet is jelenthet!

Jó kút, nem érzed ezt a terhet ?

Belenézek, tükre rám ragyog,

de hiszen a forrás nem én vagyok !

Árad belém, csak tovább adom,

vidáman, csendben és szabadon.

Hadd éljek ilyen kút - életet,

osszak áldást és sok-sok szeretetet !

Nem az enyém Krisztustól kapom,

egyszerűen csak továbbadom.


cs.nmasnir.rsz14.gif

1.

                      Isten szeretetének Üzenete



Nagyobb boldogság adni, mint kapni. Ha a hívő követi belső indíttatását és odaajándékozza magát a másik embernek anélkül, hogy valamit is várna, akkor egy mély, benső megnyugvást fog megtapasztalni.

Az erőt az igazságosság előmozdításáért, a leggyengébbek védelmezéséért, és a humanitárius cselekedetekhez, hogy az éhezőknek kenyeret adjunk, törődjünk a betegekkel és minden szükséghelyzetnél, valamint szorongattatásnál jelen legyünk, ezt az erőt a keresztény ember a szeretetnek azon egyedülálló és kifogyhatatlan kincséből meríti, amely Krisztusnak az Atyának való odaadásában rejlik.

A tanítvány arra van ösztönözve, hogy Krisztus nyomában járjon, aki valóságos Istenként és valóságos emberként az Atya akaratával tökéletesen egyetértve kiüresítette és megalázta önmagát (vö. Fil 2,6k), ugyanakkor önzetlen és teljes szeretettel nekünk adta magát, hogy végül meghaljon a kereszten.

A Szentháromságos Isten szeretetének üzenete a Golgota hegyéről indul el - minden kor és hely emberében mély nyomokat hagyva.
Szent Ágoston megjegyzi, hogy egyedül Isten, a legfőbb Jó képes legyőzni a világ nyomorúságát. A felebarát iránti irgalmasságnak és szeretetnek az Istennel való élő kapcsolatból kell fakadnia, és állandóan erre kell figyelmeztetnie, mert Krisztushoz való közelségünkön nyugszik a mi örömünk.
(II.János Pál pápa)

Forrás: Gratia

hazaertem.jpg


cs.--gamb.sziv--.gif

2.

             Rajnai Lencsés Zsolt: Áldozat
           részlet


Azt hiszem az élet lényege az áldozat. Ezen fordul meg minden. Ez a vízválasztó ember és Ember között. De micsoda az áldozat? Az áldozat, az egyfajta halál. Van, aki adja, és van, aki kapja ezt. Mai értelemben az áldozat, önkéntes áldozatvállalást jelent. De én most nem arról beszélek, amikor valaki "csak úgy általában", áldozatot hoz a másikért. Erre majdnem minden ember képes. Hanem arról szólok most, amikor lelkileg meghalsz valakiért, akit szeretsz, egyetlen pillanatban! Ez egyfajta mártíromság, amitől nagybetűs Ember az ember!

Hogy miért?
Voltál már olyan helyzetben, hogy valami nagyon fájt? Biztosan voltál. Érezted már úgy, hogy azért fáj ennyire, mert mélyen megbántott az akit szeretsz? Bizonyosan. És ugye volt már olyan is, amikor mindeközben totálisan meg voltál győződve arról, hogy igazad van. Egész biztosan ilyen is volt már. És ilyenkor úgy érezted, fuldokolsz és megsemmisülsz.
Nos tudd, hogy ez még nem az áldozat! Hanem, amikor összeszedted minden készségedet, minden okosságodat, és legjobb szívedet veszed elő, majd csittre intesz magadban minden haragot és neheztelést, és minden cinizmust és iróniát száműzöl bensődből, és végletekig feszülő türelemmel próbálsz beszélni azzal aki bántott, akkor döbbenetes, és egyben borzasztó élményben lehet részed. Mert hirtelen ő veszi át a szót, és csak úgy önti rád. Azt mondja, te vagy az igazságtalan és te vagy a goromba, és hogy őneki még jobban fáj az, amit te teszel vele.

Nos, hogy kinek fáj jobban ez eldönthetetlen, hiszen ahhoz, hogy ezt tudjuk, egyetlen elmében kellene összefogni ama két fájdalom-élményt összehasonlítás gyanánt, de ez lehetetlen. Az viszont tagadhatatlan, hogy nem akarsz sem bántó, sem cinikus lenni. Minden készséged és ügyességed együttműködik azon, hogy a lehető legnagyobb alázattal és tapintattal beszéld meg vele azt, ami neked fáj. Nos most jön az áldozat. Mert ekkor valami eltörik benned. Már te kérlelsz, már te vagy megértő, már te hallgatsz. Türelmes, fájdalmas szavad csendre tér.Türelmes vagy vele, meghallgatod őt, megérted, s már könnyezed is az ő fájdalmát.Te bocsánatot kérsz, és ő elfogadja. Nem jut eszébe, hogy miben van esetleg igazad, vagy ha eszébe is jut, nem akarja cipelni a te terhedet... Önként vállalod ezt a szerepet, és nem állsz neki sem túlharsogni, sem túlsírni őt. Fogod a kezét. Átveszed az ő terhét is, és ő megkönnyebbül. Azt hiszi, már te is így gondolod, és belátod igazát, közben te csak azt látod be, hogy neki is fáj, ami fáj, őt is meg lehet érteni, vagy hogy bizonyos elemekben neki volt igaza és nem neked. Mit is mondhatnál? De neki ott vagy te, aki megértőre talált benned, és észre sem veszi, hogy meghaltál...

De nézd csak! Nem lehet, hogy te tévedsz? Nem lehet, hogy mégis csak neki volt igaza, és joggal csattant így fel? Én azt gondolom, hogy ez nem lehet. Azért nem, mert hiszen neki is nyitva volt az út, hogy lehessen ember helyett Ember, vagyis áldozat. Elhallgathatott volna ő is, sőt, "meghallhatott" volna téged és kiértékelhette volna azt, hogy ő miben tévedett, és így csöndesen ő is akarhatta volna hordozni a te terhedet, de nem tette. Csakhogy itt most nem erről van szó! Éppen ez a lényeg.Mert ezek azok az alkalmak és pillanatok, amikor áldozat lehetett volna ő is, de nem lett, mert nem ezt az utat választotta....
Ám te ne kárhoztasd őt, hiszen olyan szép, hogy áldozat lehettél érte, és lehetséges, hogy legközelebb ő lesz az Te érted! Mert reménykedj abban, hogy egyszer ő is megérti, hogy nem nyert sem vitát, sem téged nem nyert meg ott belül. Te voltál az, aki áldozattá tetted magad érte, mégpedig önként, mert szereted őt. Mondd, van ennél szebb? És reménykedj abban is, hogy áldozatodnak lesz gyümölcse az ő életében. Ha így lesz, akkor az valódi győzelem, mert megnyer egy embert a jónak!...
Nos: már látod, hogy minden az áldozat körül forog, s hogy ez a valódi különbség ember és Ember között? Így hát örülj, amikor ilyen lehetőségek adódnak az életedben, és élj azokkal! Így, és csakis ezen az áron készülhetsz fel egy jobb létre...

1228908027_13.jpg


3.

Siklós József
Bárány és farkas
Küldetésünk a világban


Nem kell nekünk kitalálnunk, hogy mi a dolgunk, mert van Küldőnk és küldetésünk. Egy mondatát emeljük ki a sok közül: Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé" (Lk 10,3) - hangzott el Jézus ajkáról a 72 tanítvány szolgálatba állításakor. Ő küld. Nehéz környezetbe, ellenséges, idegen világba. Nem nyaralás és sétálás Jézus követése, soha nem is volt az. Aki annak képzelte, végzetesen félreértette.
Uram, nehéz dolog ez! Népedet olyanok közé küldöd, akiknek szívében nincsen hit, szeretet, idegenek és ellenségesek, hálátlanok, önzők, gorombák, kegyetlenek.
Ha egyszer Jézus báránya vagy, akkor báránymódon kell élned. Keresztyén emberhez semmiképpen sem illik a Krisztus nélküli emberek életstílusa, harcmodora, még ha támadás éri is. Ha vadak és rosszindulatúak, akkor sem válaszolhat hasonló eszközökkel. Magatartását nem azok szabják meg, hanem Küldője, aki nemcsak Pásztor, de Bárány, Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit. Az ő nyomdokában báránytermészettel, lelkülettel kell élni, és egyedül így lehet keresztyén életet élni ebben a világban.

Bárány módjára élni a farkasok között ezt jelenti: ne fizessetek gonosszal a gonoszért, szidalommal a szidalomért, mert Jézus erre adott példát. A bárány-természetet Jézus nemcsak prédikálta, hanem élte, és osztozott a báránysorsban. Bele is halt ebbe. Tanítása, élete ez volt, ezért mondhatta hitelesen és hatalommal: Küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

Azt már aztán mindenki maga tudja, a saját bőrén és életkörülményei között tapasztalja, hogy mikor, hogyan kerül farkasok közé. Van ember, aki a saját otthonában, családjában, munkahelyén stb. farkas indulatú emberek között él. De ne azon keseregj, hogy milyen emberek élnek körülötted, hanem azt vésd a szívedbe, hogy neked ott, ahol vagy, bárány-módra kell élned!
A bárányoknak van pásztora! Farkas pásztorról még nem hallottam. - A bárányoknak van egy olyan pásztoruk, a jó Pásztor, aki név szerint ismeri juhait, egyenként számon tartja, szereti őket, gondoskodik szükségleteikről. A Pásztor hangját ismerik a juhok, Vele, mellette biztonságban vannak, akinek vesszője is vigasztal, még azzal is vigyáz rájuk. Pásztor, aki elmegy a századik után a kárhozat mély szakadékába, hogy visszahozza az elveszettet.
Jézus a jó Pásztor, aki életét adja a juhokért. És ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.

részlet

     cs.--gamb.sziv--.gif

4.

    Horváth Gábor:   Világíts, tégy jót!


;Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.; Máté 5: 16.
Tulajdonképpen a világosság értékét, mibenlétét akkor tudjuk igazán érteni, értékelni, ha egyszer sötétségbe kerülünk. Addig a világosság olyan természetes. De amikor nem látszik lábunk előtt az út, sötét éjbe vész minden, akkor vágyakozunk igazán a világosság után. Honnét ered az a világosság, amelyre nekünk oly nagy szükségünk van? Jézustól hallottuk: ;Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.; (Ján. 8: 12.) ;Az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.; (I. Ján. 1: 5.) Tehát Isten a világosság forrása és ez az igazi világosság (Jézus Krisztus személyében) eljött már e világba, amely megvilágosít minden embert, akik befogadják Őt! A bűn miatt minden ember sötétségben van, és csak Isten az, aki világosságot gyújthat az emberi szívekben!

Isten kihívott minket a sötétségből a világosságba! ;Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (I. Péter 2: 9.) ;Mert az Isten, a ki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben; II.Kor. 4: Ezáltal mi a világ világossága lehetünk, és ennek meg kell látszania! Ez egy küldetés a számunkra, hogy fényt árasszunk az emberiség felé, hogy általunk megismerjék az emberek az igazi világosságot! Hogy ők is a sötétségből a csodálatos világosságra jussanak! Az az ember, aki megszokta a sötétséget, nem akar a világosságra jönni, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká ne legyenek. De aki már megismerte a világosságot és a tisztaságot, az már nem akar visszamenni a sötétségbe! Mert miért térne vissza a rab, ha szabad lett, önként rabéletre szánva magát? Egy külföldi testvérünk nagyon megragadó történetet mondott, amire mindig emlékezni fogok: A régebbi időkben lent a bányában, vagy ezer méter mélyen lovakat használtak a különböző anyagok mozgatására. Ebbe a mélységbe már semmiféle fény nem szűrődött be, és ezek a lovak ott éltek lenn állandó koszban, porban, és ehhez teljesen hozzá is szoktak. Egy idő múlva ki akarták hozni ezeket az állatokat a felszínre, hogy letisztítsák őket. De amikor a fény körülvette az állatokat, minden erejükkel tiltakoztak ez ellen. Legalább tíz ember kellett, hogy kihúzzanak egy lovat a világosságra. Amikor sikerült, fokozatosan hozzászoktatták a fényhez, és minden szennytől megtisztították. Egy idő múlva, amikor vissza akarták vinni a bányába őket, még jobban tiltakoztak, mint amikor kihozták.

Az emberek sem akarnak a fényre jönni, nekünk kell a világosságot megismertetni velük. Isten nem azért hívott ki minket a világosságra, hogy csak mi magunk sütkérezzünk a kegyelem napsugarában, hogy fényünket véka alá tegyük, hogy elrejtsük, és nem beszéljünk Istenről, hanem hogy az Ő lényét, az Ő világosságát messziről észrevegye rajtunk minden ember! ;Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok!; (Eféz.)

Ez a világosság jó cselekedetekben lesz látható életünkben! ;Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.; Máté 5 ahhoz, hogy valaki jót tudjon tenni, szeretetre van szüksége.;Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van. A ki szereti az ő atyjafiát a világosságban marad.; (I. Ján. 2: 9.)

Meglátogatni a betegeket. A betegségben az ember könnyen elcsügged, és egyedül érzi magát. De milyen jó érzés, ha megtapasztalja a beteg, hogy vannak szerető testvérei, akik meglátogatják, gondolnak rá, osztoznak fájdalmában. ;Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.; (Máté 25: 35-36,)

Megkönyörülni a szegényen. ;Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.; (II. Móz. 15: 11.) egy vers nagyon szépen tükrözi ezt a gondolatot: Egy Paavó nevű gazda él gyermekével, asszonyával egy ősvadonban, egy fagyos tanyán fönn északon. Ez a gazda vetett, várt, s az Úrtól kért földjére áldást. Első éven minden vetését elsöpörték a természeti csapások, mégis azt tudta mondani: Megpróbál, de le nem hágy az Isten! Felerész kérget sütöttek a kenyérbe, az állatok árán ismét vetett, de vetése megint kárba veszett. De Paavó újra tudta mondani: Megpróbál, de el nem hágy az Isten! Dupla kéreg sült a kenyérbe, dupla széles árkot ásott, maradék állata árából rozsot vett, vetett és az Úrtól várt földjére áldást. És a fagy, az áradás, a jégeső mind távol maradt és a szél ringatta az aranyló kalászokat. Az asszony örömmel kiáltotta: Kapj sarlóra vígan! Felvirradtunk boldogabb napokra. Sutba dobjuk már a fakérget, étkünk tiszta rozsból sült kenyér lesz! Paavó így felet: Asszony, asszony, elbuknánk a próbán, éhező testvért, ha cserbenhagynánk! Felerész kérget süss a kenyérbe, mert elfagyott a szomszédunk vetése! Igen, Isten nem azért áld meg és halmoz el javaival, hogy dúskáljunk benne, hanem hogy észrevegyük a rászorulót, a szegényt, a szűkölködőt és adjunk neki!

Erősíteni az erőtelent. Tulajdonképpen a jó cselekedeteknek lényege az, hogy nekünk kell észrevennünk, hogy kinek, mikor és milyen formában segíthetünk. Egy lelkileg erőtelennek nem biztos, hogy pénzre van szüksége. Ha valakinek nincs mit ennie, hiába akarunk ruhát adni neki, mert nem arra van szüksége. Hogy észrevegyük, hogy valaki lelkileg erőtelen, nyitottnak kell lennünk mások felé. ;Nyisd ki a szemed, akkor segíthetsz!; Nem burkolózhatunk magunkba, hogy mi erősek vagyunk, és másokkal nem foglalkozunk, mert akkor véka alá rejtettük, amit kaptunk, és nem fénykedünk vele. Erősnek kell lennünk az Úrban. Ha mi is erőtlenek vagyunk, akkor hogyan tudnánk másokat erősíteni? Sajnos, többen vannak, akiket erősíteni kell, mint akik erősíteni tudnak. Hogy mi segíteni tudjunk, ahhoz feltétlenül kell lennie lelki kapcsolatnak erőtlen testvérünkkel. Úgy tudjuk bizalmát elnyerni és ő úgy tudja segítségünket elfogadni. A kapcsolatot annak kell megteremtenie, aki segíteni akar. Sokszor az is segít, ha türelmesen meghallgatunk valakit, és néhány biztató szót szólunk, az Ige szavaival bátorítjuk megfáradt testvérünket.

Felkarolni az elesettet. Sokszor látjuk elesni atyánkfiait. Kikerülhetjük, hogy ;mi nem avatkozunk bele, jól kibeszélhetjük, hogy ;lám-lám, hát ő is, és éppen így?"de le is hajolhatunk irgalmas szívvel, eltakarva hibáját, felsegítve sok-sok könyörgéssel és jóindulattal. Akkor vagyunk irgalmasok, ha gyengéd, figyelmes együttérzéssel fordulunk a betegek, szegények, elesettek felé. Gondoljuk meg, hogy mi is elestünk már, vétkeztünk annyiféleképpen, és milyen jólesett a sok kritika között egy-egy megértő, felkaroló szó, ima. ;Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; (Máté 7: 12.)

Vendégszeretet gyakorlása. ;A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.; (Zsid. 13:) ;Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.; (I.Pét.4:9.) Saját életemből szeretnék egy bizonyságot elmondani, ami nagy hatással volt rám és példát adott, hogy én is így cselekedjek mindenkor. Közel öt évvel ezelőtt nászúton voltunk feleségemmel, és mivel azon a vidéken jártunk, felkerestük a miskolci gyülekezetet. Vasárnap reggel mentünk oda először. Nem volt semmiben sem hiányunk, pénzünk, ételünk volt elég. Az Istentisztelet végén hárman vagy négyen hívtak hozzájuk ebédre. Köztük volt egy idős testvérnő, aki el sem mozdult mellőlünk, úgyhogy mindenképpen hozzájuk kellett mennünk ebédre. Még a buszra sem engedett jegyet venni, hiába mondtam, hogy van pénzünk, elsőnek szállt a buszra és megvette a jegyeket. Ez a testvérnő egy háztartásban lakott hívő lányával és annak hitetlen férjével, és azok gyermekeivel, és nem lehetett őket egyáltalán gazdagnak mondani. Mégis a hitetlen férjnek és hívő feleségének a legtermészetesebb volt, hogy minket vendégül lássanak. Ezt azért írom le, mert rám akkor nagy hatással volt, és példa lett ez a testvérnő, ahogy kihasznált minden alkalmat, hogy a vendégszeretetet gyakorolja. Jól esett az a szerető melegség, ahogy fogadtak bennünket, ismeretleneket. Kívánom, hogy legyen példa mindnyájónknak!

Kölcsönadás. Jézus mondja: Aki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól; (Máté 5: 42.) ;Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik.; (V. Móz. 15: 8.) Igyekeznünk kell arra, hogy úgy osszuk be a mi javainkat, hogy lehetőleg ne kelljen kölcsönkérnünk. Nem szabad könnyelműen élnünk. Mégis előfordulhat, adódhat olyan helyzet, amikor nem tudunk megbirkózni anyagi nehézségeinkkel segítség nélkül. Ilyenkor milyen jól esik az önzetlen segítség! Egy bizonyság: Valakinek anyagi segítségre volt szükség, és megtehettem, hogy segítsek. Egy idő múlva úgy alakult, hogy nekem volt szükségem hasonló segítségre, és volt, aki nekem tudott segíteni! Csodálatos dolog az Úr útján járni! Az Ige is így int minket: ;Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted.;(V. Móz)
Csak úgy adhatsz másnak, ha Tőle veszel,
Ha átformál téged, s te mássá leszel!
Ragyogni, örülni, szeretni csupán
Az tud, ki híven megy a Mester után!

Igen, csak akkor tudunk jót tenni, adni, ha előbb mi kapunk Istentől! Csak Isten fényét sugározhatjuk tovább! És csak azt adhatjuk, amink van. És nem csak a kedves, jó testvérekkel kell gyakorolnunk ezt, hanem az ellenségeinkkel is!
És vigyázzunk! Nem a magunkét adtuk, tehát a dicsőség sem a mienk! Örüljünk annak a kegyelemnek, hogy használ az Úr!


halaszat..jpg

5.             

                          
                    Ami érték, az megmarad!

                                Papp Dániel, részlet

Mi marad meg?

           Isten építőmunkásai igen különbözőek. Vannak főállásúak, nagyok és
kicsinyek, ismertek és ismeretlenek. Urunk viszont mindenkit fel tud használni az ő munkájában, nemcsak fiatalokat, nyugdíjasokat is, ha készek vagyunk Neki szolgálni. Istennek szüksége van munkatársakra.                             

„Menjetek el ti is a szőlőskertembe”, - mondja Jézus (Mát. 20,4). Isten országában nincsen munkanélküliség. Isten minden gyermekének tud munkát adni. Szükség van olyan emberekre, akik el tudják mondani azt, amit Jézus tett velük, aztán szükség van munkásokra, akik készek másokat tanítani, gondozni, szükség van emberekre, akik másokat Jézushoz szeretnek. Isten
senkitől sem követel túl sokat, képességein felül. Mindenkinek egyszerűen azzal az ajándékkal kell szolgálni, amit kapott, amihez ért.    Ne mond azt, hogy nyugdíjas vagyok, nem tudok már semmit sem csinálni, vagy ott vannak a fiatalok. Istennek a nyugdíjasokra is szüksége van, hogy bátorítsák a fiatal testvéreket az imádkozásban való példamutatásukban.

Nem tudod, hol van a helyed? Nem tudod, hol és hogyan szolgáljál? Kérdezd meg Jézustól, hogy hol szeretne látni! Imádkoztál már érte, hogy mutassa meg neked, hol van a te helyed? Ha ezt már megtetted, és még mindig nem tudod, akkor gondolkozz el azon, hogy milyen tálentumokat adott neked az Úr!
Isten nem ad mindig éjszakai látomásokat, vagy kijelentéseket, sokszor azt várja el tőlünk, hogy használjuk az eszünket is. Ha valakinek nincs hangja, nem fogja tőle elvárni, hogy énekes legyen. Fontos tudnod magadról, hogy mi az, amihez értesz, mi az, amit szeretsz csinálni szabadidődben, és ha ez megvan, akkor utána azon is gondolkozhatsz, hogy ezzel a képességgel hogyan tudnál szolgálni.
Isten elvárja tőled, hogy imádkozz új látásért, ötletekért, amiket te is meg tudsz csinálni, és egyáltalán nem lehetetlen a számodra, hogy képességeidet maximálisan Isten országának építésére tudjad használni.
Az egyik tud jól főzni, és Isten a vendégszeretet szolgálatát bízta rá. Másiknak nagy háza van, és Isten arra kéri őt, hogy bocsássa rendelkezésre a házikör vagy bibliaóra számára. A harmadik jól tud énekelni, és hangjával dicséri az Urat. A negyedik jó szervező. Szükség van szervezőkre is, akik összegyűjtik, milyen feladatokat kell elvégezni, és észreveszik, hogy ki a legalkalmasabb erre a munkára. Az ötödik talán nem tud énekelni, nem tud jól beszélni, de pl. jó programozó, és készít egy igényes keresztyén honlapot vagy fórumot, ami által a nem hívők is megismerik az Urat. A hatodik jól tud orgonálni, és tehetségét odaszenteli az Úrnak, és zenéjével teszi vonzóbbá az istentiszteletet. A hetedik jó anyagi körülményekkel rendelkezik. Isten helyezte őt ebbe a helyzetbe, ő adta neki az anyagiakat is. Nem a te érdemed, ha jól
megy neked anyagilag is, Isten adta a tehetséget, egészséget és a jó munkahelyedet.

Tőled talán Isten azt várja el elsősorban, hogy támogasd anyagilag is az ő országát, és a rászorulókat. „Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?” (1Jn.3.17)
Némelyek Istentől kiemelkedő ajándékot kaptak, de nem használják. Milyen kár, hogyha némely talentum kihasználatlanul marad. Szomorúan látom, ha valaki, pl. tehetséges, ért valamihez, és veszni hagyja azokat a képességeket, amiket Isten csak neki adott oda, amit talán csak ő tudna azon a helyen a legjobban véghezvinni. És mivel senki sem végzi ezt a munkát, akkor egy olyan valaki vállalja el, akinek már úgyis sok a feladata, túl van terhelve, és talán majd megszakad a sok munka alatt, és talán nem is ért olyan jól hozzá, de kénytelen csinálni, mert a szívén van.

Aztán Isten építkezésén sokféle munkásra van szükség, mint általában az építkezésen. Építészmérnöktől a segédmunkásig mindenkire szükség van. Lehet, Isten rád csak kisebb segédmunkási feladatot bízott, mégis mivel azt odaadással végzed, Isten megáld téged, és rendkívülit fogsz teljesíteni, amit talán senki sem gondolt volna, míg más tehetségesebbeket, pásztorokat, vezetőket Isten el fog marasztalni, mert nem jól használták ki az adottságukat, vagy nem lelkiismeretesen dolgoztak. Ha Isten gyermeke vagy, akkor választott eszköze vagy, ha eszköze vagy, akkor feladattal bízott
meg. Máris itt vagyunk az építőanyagoknál, amit értelmezhetünk munkánk minőségének is. Vannak tartós anyagok, amik ellenállnak a tűznek, és anyagok, amik gyúlékonyak, és könnyen megégnek. Az épületet jó anyagból kell építeni, ami tartós. Hogy mit építünk az alapra, azt az ítélet napja teszi nyilvánvalóvá. Ez a legkomolyabb dolog, s komoly kérdés mindenkinek. Mi marad meg az ítélet tűzében?

Mi marad meg a munkánkból? Mi marad meg abból, amit építettél, vagy tettél? A tűz mindig az ítéletnek a szimbóluma a Bibliában. Milyen rettenetes lenne, hogyha a végén Isten országáért végzett minden munka hirtelen megégne, és maga a munkás is úgy menekül meg, mint aki tűzön ment át! Bár az üdvösségét nem veszti el, hiszen ráállt a fundamentumra, hitt Jézusban, de üres kézzel áll meg az ítélet napján Isten előtt.

Mi marad meg, az életedből? Hogyan néz ki az a ház, amit építesz? Nem áltál meg a harmadik sor téglánál? Helyeden vagy, testvérem? Hol szolgálsz? Van-e már szolgálati területed? Milyen adottságaid vannak, hajlandó vagy-e odaadni ezt az Úrnak, hogy ő használja? Hogyan szolgálsz? Amit építesz, kiállja a tűz próbáját? A bennünk lakó Jézus munkálja ki bennünk az igényességet, és az akarást, hogy maradandót akarjunk építeni, olyan házat, ami megáll akkor is, ha minden összedől és megég!


cs.--gamb.sziv--.gif

6.         Pósa  Ferenc : A betegség mint pótecselekvés      részlet a könyvből

Tettek:
Tettek, melyeket valóban megcselekedtünk!
Láttam már néhány olyan embert, aki azt hitte cselekszik valamit,
pedig csak beszélt róla, a cselekedetek elmaradtak!
A buktatók ebben rejlenek: az ember ismeri, mit kellene tennie, de nem teszi, sőt valami - az elveivel ellenkezőt —, egészen mást tesz! Tudja, mit kell megcselekedni, mit kell megfogni, mire kell támaszkodni, de csak a gondolatig jut el. A konkrét, fizikai tett elmarad. (Egyszer feltettem a kérdést: hogyan jössz ki abból a körből, amit köréd rajzoltam? Erre sokminden történt: igen részletesen elmesélte, mit kell tennie, felvázolta a lehetséges megoldásokat, azonban mindezt nem követte tett! Ott maradt a körben, ahol volt!) Ez az a „ cselekvés ", ami a legszerencsétlenebb!
Tudatára, hangulatára (ez) igen erős befolyással lesz, mert egyrészt, ismeri a tennivalókat, másrészt tudja, hogy nem tett semmit pedig, ha cselekszik megváltozott volna élete. Ebben a kettősségben viszont könnyen felörlődhet, és az esetek többségében fel is őrlődik! Vagy cselekdjen ismeretei szerint, vagy azt is felejtse el, hogy képes rá. Ekkor legalább nem szenved annyira!

Most nézzük meg másik megközelítésben:
A tettek megnyilvánulásának - mint mindennek - két arca van, me­lyek szoros összefüggést mutatnak, és csak együtt, egyszerre jelentkez­nek. A könnyebb érthetőség kedvéért most egy rövid időre válasszuk szét a test tetteit a lélek tetteitől, vagyis a gondolatoktól, vágyaktól, érzelmek­től! Testünk minden cselekedete, beleértve a betegséget és a kívánalmakat, tudatunk milyenségétől, hiányosságától és meglévő, megtapasztalt tulaj­donságától függ.
„Megváltoztatjuk" a tudatot és vele együtt, de inkább ennek következté­ben megváltozik a test összes vele kapcsolatos reakciója is. Semmit sem tudunk megváltoztatni!
Na jó, el kell ismernem, képesek vagyunk bármin változtatni! De fi­gyelembe kell venni egy érdekes momentumot: az Úr tökéletesre terem­tette a világot! Vitába lehetne szállni ezzel a megállapítással, ám értel­metlen. A vitával egy centivel sem jutnánk közelebb az igazsághoz.

Futtassunk le egy gondolatmenetet: Istenünk tökéletes, márpedig akkor elég valószínűtlennek tűnik, hogy selejtet, tökéletlent adna ki keze közül. Márpedig, ha valami tökéletes - legfeljebb ezt nem fedezzük fel benne - azt csak egyetlen irányba lehet változtatni!
Dolgainknak vannak rossz oldalai is, de azok is tökéletesek: tökéletesen rosszak. Márpedig a tökéletesen rosszat nem illik megváltoztatni! Le kell cserélni! Hagyni kell a természetes lecserélödés, kiválasztódás folyama­tát érvényesülni! Ebbe az állításba bele kell vonni a tudatunkat is. Azt nem vagyunk képesek megváltoztatni, hiszen nem is nagyon értjük, hogyan működik, ha pedig nem értjük, könnyen elronthatjuk avatatlan kezünk munkájával! De nem is kell megváltoztatni! Nincs rá szükség! Van más megoldás, olyan, amivel nem tudjuk elrontani, és a siker esélye a legnagyobb lesz. Tűzzük ki az elérendő célt, minden figyelmünket fordítsuk rá (pl.: egés­zség, öröm) és bár a tudat ugyan egy szemernyit sem változik, mégis „mi" úgy érezzük.

A betegségek kialakulásában a gondolati tettek ugyanolyan jelentő­séggel bírnak, mint a fizikaiak. Sokszor észre sem vesszük, elménkkel végigfuttatjuk az eseményeket, mintegy fejben folytatjuk a Játszmát" és ez pontosan olyan, mint az imént említett! Ennyi a teendőnk: csupán szívünk legtisztább érzései szerint kitűzött céljainkra figyeljünk és tegyük meg, amit csendes szívünk diktál! A kez­det kezdetén kisebb feladatokban igyekezzünk ráhallgatni, és ezek alap­ján cselekedni!

Fény
Különösen fog hangzani: merítéssel, hagyással éleszthető fel ez a bel­ső erő. Amikor elővesszük valamilyen jó tulajdonságunkat s hagyjuk kiteljesedni, teljes.egészében átéljük, átadjuk magunkat ennek a felemelő érzésnek, feléled bennünk egy új erő: a fény. Ez a fény a nem más, mint a belső tűz, a belső tűzből eredő átélt, kifeje­zésre juttatott öröm. Merítéssel növelhető. Emlékezz csak, honnan, miből lehet meríteni? Csakis egy létező, már készen lévő dologból, s ebből elegendő kivenni részünket! Semmi más teendőnk nincs vele. Nem kell feléleszteni, nem kell elkészíteni, csak venni kell belőle, csak örülni!
Nagyon fontos momentum az öröm, az örömben van mindennek az alapja! Még a SZERETETNEK is! Lényegi kérdés az öröm újrafelfede­zése, hiszen egyre inkább ez hiányzik életünkből. Hiányzik életünkből, mert nem veszünk róla tudomást! Ennek a mulasztásnak azután egyenes következménye: levertség, a betegség. Az öröm nem jön életünkbe csak úgy magától, az örömet észre kell vennünk, és hagyni, hadd jöjjön! Benne van minden létező.dologban, még a legrosszabbakban is, észrevételéhez, beengedéséhez azonban szükségünk van a tudatosságra, tudatosan kell figyelnünk rá!
Hogyan meríthetünk örömet a legnagyobb rosszból? A legsötétebbnek érzett kétségbeesésben gondoljunk erre: lehetett volna rosszabb is. Tudom, első látásra gyenge vigasznak tűnik, de gon­doljunk bele: amikor el vagyunk keseredve, fel vagyunk dúlva, van-e kedvünk észrevenni a nagyszerűséget életünkben? Nincs! Viszonyít­sunk, hogy könnyebben kijöhessünk a nehézségekből. A jóhoz (most, vagy abban a pillanatban) nem tudunk viszonyulni, viszonyuljunk tehát a rosszhoz, hogy kivezető utat mutasson. A lehetett volna rosszabb is már kivezető út!

A fényt nyugodtan nevezhetjük világosságnak is, világosságnak mely átszűrődik a sötétségen, a butaságon, a kétségbeesésen és a betegségen. Minden emberben, minden teremtett dologban benne rejlik - azért rejtő­zik, mert csak akkor fedezzük fel, amikor él bennünk a megismerés vá­gya - és nélküle hogy tudatosodna bennünk, hogyan lenne képes segíte­ni, éltetni lényünket? Úgy élteti, hogy nem hívja fel magára a figyelmet, csak akkor érezzük, amikor zavaróvá válik a sötétség és észleljük hiá­nyát, érezzük az űrt, amikor valami meghatározhatatlan dolog hiányzik. A Fény természete, hogy eljut mindenhová, éltető erejét mindenütt kifejti, csakhogy az ember „tudattal" rendelkezik, következésképpen minden erejét leköti, hogy falakat emeljen, gátat szabjon a Szabadság­nak. Tudom, nem mindig szándékosan teszi az ember - a beteg sem minden esetben akar beteg lenni -, de azzal, hogy „tudatosan" nem    en­ged utat a fénynek, elzárkózik előle, azzal, hogy nem vágyik a tudatoso­dásra, az ellenkőzőét éri el! A betegséggel kapcsolatban a fény a kivezető út, a remény, a pozitív értelem. Ezért lehetséges, hogy van más megoldás is a betegségen, a szenvedésen kívül. Ezt a fényt kell most beengedni az életünkbe - van segítség! -, teljesed­jen a gyógyulás útja is.

betegeknek.orv..jpg


7.              Böjte Csaba: Hol van Nicaragua?


Ajánlom e gondolatokat egy barátomnak, aki sok pofont kapott mostanában, s azt hiszi, hogy összedőlt a világ. Pánikba esett, menekülne bárhova, ki ebből a romlott világból. Ahogy ő mondja, Nicaraguába.Megvilágosodni bárhol lehet! A hegyekben, hol sok a fa, és jó a levegő. De semmiképpen sem eldugott tiroli villában, színes televízióval s szaunával.

Van itt egy elhagyott bánya Kismuncselen, Dévától huszonnyolc kilométerre. Négyszáz bányász dolgozott ebben az ón- és rézérc bányában, fent a hegyek tetején. Két éve bezárták, s aki tehette, otthagyta a náddal és kátránypapírral födött barakkokat. Sok az összedőlt üres barakk, de vannak még vagy harmincan-negyvenen, akik ott laknak. Egyfelől a csodaszép természet, másfelől a feltépett föld, elvérzett családokkal, emberekkel. Ott megtalálhatod Nicaraguát.........

Minden ott van, a csillék, bennük az érc, a munkavédelmi sisakok, minden, mintha csak most hagyták volna félbe a hajtást a bányászok. Csak a hozzáértő szemek látják, hogy itt meghalt minden.

Először mellbe fog vágni mindaz, amit látsz, hallasz. Lehet, hogy sírni fogsz, és átkozni ezt a világot, amelyben jól fésült alakok háromszáz eurót adnak egy kutyáért, de egy nyomorult gyermek meg kell hogy éljen havi tízeurónyi segélyből. Nem érted, hogy lehet az, hogy ezeket az embereket a társadalom kivitte a hegyekbe kommunizmust építeni, s most annyi pénzt sem ad, hogy napi fél kenyérre jusson, nem beszélve húsról, buszjegyről, villanyszámláról, orvosságról. Egy őrült eszme felsodorta őket a hegy tetejére, s mint az elhaló hullám, lerakta, otthagyta őket. Már nem fegyveres őrök, hanem a mérhetetlen szegénység, a nyomor s ennek gyermeke, a fogyatékosság meg az emberek közönye tartja fogva őket.

Nagyon furcsa ötleteid lesznek. Lefekvés előtt azon fogsz gondolkodni, hogy rablóbandává kellene átszervezni ezeket az embereket. Magad is csodálod, hogyan önt el a gyűlölet, és lassan felfedezed magadban az anarchistát. Hangosan kimondod, hogy nem érdemli meg az életet az a társadalom, melyben a kutya több húst eszik meg egyszerre, mint egy gyermek egész hónapban. Félelmetes erők szabadulhatnak fel benned, de ne siess, ne kapkodj, és ne dönts, próbálj meg nagyon nyitott lenni.

Másnap sétálj egy nagyot a természetben, nézd a fákat, a felhőket, a madarakat. Közben sírhatsz, káromkodhatsz, imádkozhatsz.

A fontos az, hogy dőljenek le falaid. Omolj össze. Engedd be életedbe mindazt, mi körülvesz. Ne te légy, aki belép hozzájuk. Ne csinálj semmit. Ne szervezd ezt a világot.

Nicaraguában nem formálunk, hanem formálódunk, nem tanítunk, hanem tanulunk. Nem adunk, hanem kapunk. Neked előbb meg kell világosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt.

Alulról nem látod a perzsaszőnyeg mintáit. Emelkedj fel, a nagy egészt nézd. Vedd észre, hogy a sötétet nem lehet ütni, vágni, törni. A sötét egyszerűen a fény hiánya. Nem kell harcolni a sötétség ellen, nem lehet erővel összetörni és kilapátolni. Csodálkozz rá a napra, amely megjelenik, és körülötted minden formát, életet kap.

Mindez egyszerű, de át kell élned. Dél felé edd meg száraz kenyered. Lassan, komótosan harapj, ügyelj, hogy egyetlen morzsa se hulljon a földre. Tudd, hogy a napfénynek és a sárnak gyermekét, a kenyeret eszed. Csodálkozz el azon, hogyan tud ilyen finom lenni az üres kenyér. Keress egy forrást, de ne siess! Add meg a módját: ereszkedj térdre, érintsd szádat a forrás vizéhez, mintha csókolóznál, és csak aztán igyál. Érezd, hogy átjár a kristálytiszta hegyi forrás vize. Eggyé válsz a földdel, beléd hatol az élet. Nézd a forrást, nézd a sarat a forrás fenekén, lásd, fogd meg a kezeddel. Hunyd be a szemed, és érezd a fényt, a meleget, mely kenyeret, vizet fakaszt. Menj tovább. Talán megérted, hogy te is ez vagy: marék por csupán.

Ha valahonnan fentről rád hull a végtelenül tiszta és szent fény, te is képes leszel néhány magot befogadni, és kenyeret adni, forrássá válni. Mindez végtelenül tiszta és egyszerű: láss, higgy, szeress. Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért te is fogadj be mindent Nicaraguában. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess!

Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik…

Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz.

Minden nagyon egyszerűvé, áttetszővé válik. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a Világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a Világért fakad.

Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek.

Szelíden belesimulsz az Úr kezébe, a Jó Pásztor lábához kuporodsz.

Érzed, hiszed, ha szólít, erőd lesz vezetni a nyájat. Minden a helyére kerül, és már nem zavar semmi. Érzed a hegyeket mozgató erőket magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos. Semmi sem fontos, csak az a kapcsolat, mely, mint a nap, lassan felkel, és beragyogja világodat.

Istennek társa vagy, megvilágosodtál, ott vagy Nicaraguában !

Böjte Csaba

                         (részlet)


  Forrás: http://www.thesecret.hu 





     cs.--gamb.sziv--.gif

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 19
Tegnapi: 164
Heti: 368
Havi: 2 703
Össz.: 397 895

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Tanítványok feladata
Békesziget - © 2008 - 2017 - bekesziget.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: adventi versek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »