Békesziget

1.

 A SZERETET FELÉ VEZETŐ LEGELSŐ LÉPÉS AZ, HOGY AZ EMBER AZ ÚRRA TEKINTSEN ÉS A GONOSZSÁGOT MINT BŰNT MEGBÁNÁS ÁLTAL ELKERÜLJE

- Amennyiben nem kerüli az ember a gonoszságot mint bűnt,      mindvégig benne marad,                                               -Amennyiben nem ismeri fel és nem érti meg a bűn természetét az ember, végig úgy látja, hogy attól teljességgel mentes,           - Amennyiben felismeri és megérti a bűn természetét az ember, képes azt felfedezni önmagában, megvallani az Úr színe előtt és megbánást tanúsítani -Megbánás előtt a jó nem igazi jó, és a szeretet sem az, mivel a jó a szeretetből fakad,                          -Következésképpen a szeretet először is abban áll, hogy az ember az Úrra tekint és elkerüli a gonoszságot, lévén az bűn.

1. A SZERETET FELÉ VEZETŐ LEGELSŐ LÉPÉS AZ, HOGY AZ EMBER AZ ÚRRA TEKINTSEN ÉS A GONOSZSÁGOT MINT BŰNT MEGBÁNÁS ÁLTAL ELKERÜLJE.  Ha az ember nem az Úrra tekint és a gonoszságtól, mint bűntől el nem áll, élete végéig benne marad.                                            Mindennemű gonoszságba beleszületünk. Az ember akarata, azaz énje sem más, mint a gonoszság maga. Ezért, ha át nem alakul és újjá nem születik, nemcsak hogy megrögzül a születés utáni gonoszság helyzetében, hanem sok megöröklött gonoszságához még az önmaga által életre hívottakat is hozzá teszi, és még gonoszabbá válik. Ilyen állapotban marad, ha a gonoszságot azaz a súlyos vétket nem kerüli. A rossztól mint bűntől való elfordulás azt jelenti, hogy az ember távol tartja magát tőle, mint olyan ördögi dologtól, mely rá halált hoz, és örök megsemmisülését rejti magában. Ha így tekint rá, elhiszi, hogy van pokol és van menny, és az Úr akkor tudja távol tartani tőle a gonoszságot, ha az ember maga is törekszik az attól való elszakadásra. Az összes gonoszság örömteli élvezetként jön a világra, mivel az ember az önszerelembe beleszületik, és ez a szerelem önmaga előtt egész bensőjét elbűvölőnek láttatja, mindazt, amit magából kiindulva akar és gondol, sőt, ha a születése óta benne gyökerező sokféle gonoszságok gyönyörérzését magában le nem igázza, élete végéig megmarad bennük. Ezek csak akkor semmisíthetők meg, ha úgy gondol reájuk, mint édes méregre, vagy mint egy látványnak szépséges, de kelyhében mérget rejtő virágra, más szóval, ha tudatosítja magában kárhozatba vezető valódi lényegüket, míg a végén vonzerejük már többé nincs rá hatással.

  Amennyiben nem ismeri fel, és nem érti meg a bűn természetét az ember, végig úgy látja, hogy attól teljességgel mentes.          Isten Igéje kereken kimondja, hogy az ember bűnben jár, tetőtől talpig gonoszság borítja, mégis, ha nincs a nála levő vétkek tudatában, akkor képtelen lesz ennek felfogására. Imádkozhat ugyan és bűnvallást is tehet zengő hangon, bensőjében mégis szentül meg lesz róla győződve, hogy őbenne valójában semmi rossz nincsen, és ez a meggyőződése a túlvilági létben válik nyilvánvalóvá. Az emberek akkor majd így szólnak: „Tiszta vagyok,” „Bűntelen vagyok,” „Ártatlan vagyok,”, ám vizsgálatuk során szennyesnek, bűnösnek, romlottnak találtatnak. Olyan ez, mint amikor a tetszetős, csillogó bőrréteg alatt a benső a szívből kiindulva betegséggel fertőzött, vagy mint egy fénylő felszínű, de pangástól bűzlő üledékű folyadék.

 Amennyiben felismeri és megérti a bűn természetét az ember, úgy képes azt felfedezni önmagában, megvallani az Úr színe előtt, és miatta megbánást tanúsítani.  Megteheti ezt, ha akarja, márpedig az, aki az örök életet tartja szem előtt, erre fog törekedni. Mégis, nemcsak a cselekedetre magára kell itt gondolni, hanem annak indítékára is: mihelyt az ember engedékennyé lesz a gonoszsággal, meg is fogja tenni azt, vagy ha mégsem, az csak a külvilág miatt lesz. Van belső és külső hatás, belső és külső foglalatosság. A külső cselekvés a bensőből következik, úgy fakad belőle, mint törekvésből a végső tett. A törekvés az emberben maga az akarás. Ha aztán test szerint nem is követ el semmi rosszat, szándéka attól még megmarad és ez már szellemileg cselekedetnek minősül. Ezért a hibák számon tartása, azok felismerése valójában gondolatok számontartását, felismerését jelenti, annak meglátását, mit tart megengedhetőnek az ember, mi az, amit keres, miféle gondolkodásmód felé hajlik inkább. Vajon eszébe jut-e, mennyire súlyos bűn a házasság törése, vagy a gyűlölet, a bosszúvágy, a lopás és ehhez hasonlóan a kevélység, arrogancia, mások lenézése, a pénzsóvárság? Ezekről a gonosz dolgokról le kell rántani a leplet (amit kibúvókból szőttünk), utána kell járni Isten Igéjében, és tisztán látni.   Ha az ember végre megérti, hogy a gonoszság bűn, akkor képes lesz rá, hogy rádöbbenjen, mennyi romlottság rejtezik benne, de ha gondolataiban felmentést ad neki, akkor, ha test szerint, látszólag, el is ítéli, tartva a nyilvános megszégyenüléstől, felismerésére igazából mégsem lesz képes. Olyan ez, mintha a tükör visszájában szemlélnénk arcunkat, vagy mintha előzőleg fátyollall fedtük volna be.

 Megbánás előtt a jó nem igazi jó, és a szeretet sem az, mivel a jó a szeretetből fakad. Akkor a gonoszság mélyen, legbelül van, nem mutatkozik meg, így nem is gyógyítható, márpedig az igazi jó a rosszból nem fakadhat – ez a forrás tisztátalan. Az, ami gonoszságból ered, hordozhatja ugyan a jónak a látszatát, de ha az ember ebben lakozik, valójában saját legbensőbb hajlamának felel meg. Minden cselekedetünk egyben saját képmásunk is. Az angyalok előtt az ember közvetlenül így ábrázolódik, az önmagán kívüli teljes valóságában, ezt ezerszer is láttam. A testiek szerint véghezvitt jó cselekedet azoknak a szemében, akik csak a külsőre tekintenek, tűnhet könyörületes szeretetnek, de az akarat és szándék mögött álnokság lappanghat - az a vágy például, hogy igaznak és jónak tartsanak bennünket, miközben valójában egy pozíció, vagy a nyereség kedvéért lelkeket orozunk. Egyszóval, az ilyen nemű jóság álszent, képmutató, avagy pokoli, megtévesztésre, bosszúra, ölésre törekvő. Halála idején, amikor mindenki a saját legbenső természetébe lesz belehelyezve, az ember ettől a jótól meg lesz fosztva, s annak helyén ott marad a kendőzetlen, lelepleződött gonoszság.

  Ha gondolkodásból és szándékból van, többet fed fel.  És ha megvizsgálja, mi az, amit az ember bűnnek tart vagy nem tart annak, akkor az kiderül. Mert az ember megteszi azt, amit bensőjében megengedhetőnek vél. Az, hogy megengedhetőnek tartja, akaratából következik, törekvés ez, mely szellemben már meg is tétetett; és erre sor kerül majd test szerint is, mihelyt az akadályok elhárulnak.Mindaz a jó szolgálat, amit az ember felebarátjának tesz, szeretetből fakad, ill. az a szeretet maga.
A szeretet milyensége három javasolt próba által ismerszik meg:
   - mennyire kerüli az ember a gonoszságot, mint végzetes hibát,
   - mennyire fogja fel, mi is az, hogy bűn és milyen mértékben van tisztában annak természetével, milyen részletességgel ismeri fel önmagában, vallja és bánja meg azt.  Ezek a próbatételek kimutatják, miféle szeretetben van az ember.

 Épp ezért a szeretet legelső lépése: az Úrra tekinteni és elkerülni a gonoszságot, mert az bűn. Mindazt a jó szolgálatot, amit felebarátunk javáért, kedvéért, vagy magáért a jóért és az igazságért, így az Isten Igéjével való harmónia vagy a vallás okából teszünk, egyszóval szeretetből vagy a szellemi indíttatás szerelméből, szeretetből fakadó jónak vagy szeretet munkásságnak nevezzük. Nem attól jóság ez, hogy az emberben megvan, hanem annyiban, amilyen mértékben ered az Úrtól emberi közvetítéssel. Az Úr mindenkivel jót tesz, általában másokon keresztül, és mégis oly módon, hogy az embernek úgy tűnik, mintha mindez őbelőle fakadna. A Benne nem hívőket is gyakran ösztönzi arra, hogy másokkal jót tegyenek, de náluk ez saját énjük szerelméből vagy a világ szerelméből ered. Az érdem valójában az Úré, tőle jön, ám érzéki ember nyereségre nem számíthat; ellenben, ha nemcsak természeti, hanem szellemi indíttatástól is vezérelve teszi a jót, viszonzásban részesül. Ez nem más, mint olyan szerelemből és behatásból fakadó mennyei örömérzet, mely az örökkévalóságig kísérni fogja, attól függően, mennyire nem magából kiindulva cselekszik, azaz olyan mértékben, amennyire hiszi, hogy minden jó az Úrtól származik, és <ezért> ő maga nem kérkedik.

Ebből egyértelműen kitetszik, hogy a bűnbánatot megelőzően nem létezik szeretet, melynek jósága az Úrtól származna, hanem csak az embertől, viszont a súlyos vétkek megbánása után ez olyan szeretetté válik, melynek forrása nem az ember, hanem az Úr Maga. Az Úr jelenléte nem tudja betölteni az embert, és általa bármilyen pozitív hatást gyakorolni, mielőtt az magából a gonoszságot - valójában az ördögöt – el nem távolítja, hanem csak ennek megtörténte után, ami belülről fakadó megbánással érhető el. Ezután tud belépni az Úr, és ember által tenni a jót, mégis, oly módon, hogy az ember ezt nem érzékeli, csak úgy, mintha ő maga cselekedne, miközben tudja, hogy ez az Úrtól ered.  E megfontolások világossá teszik, hogy a szeretet első fokozata a gonoszságnak mint bűnnek az elkerülése, megtérés által. Ki ne látná, hogy a vétkeit meg nem bánó személy gonosz? Ki ne venné észre, hogy a gonosz ember nem lehet a szeretet birtokában? Ki ne fogná fel, hogy az, akiben szeretet nincsen, nem képes abból cselekedni? A könyörületes szeretetnek a bensőnkben meglévő szeretetből kell fakadnia.

                                                 Forrás:EMANUEL SWEDENBORG:
                                                                                                       A CSELEKVŐ SZERETET TANA 

                                                                                         részlet

2.

A SZERETETBEN A MÁSODIK LÉPÉS AZ, HOGY AZ EMBER JÓTETTEKET GYAKOROL, MERT EZEK MIND HASZNOK

  Az, hogy az ember nem akar gonoszt cselekedni felebarátjával, szeretet. Az, hogy az ember jót akar cselekedni felebarátjával, szeretet.
 Az ember képes a jóra, amit szeretetnek vél, és közben a rosszat nem kerüli,   mégis, a szeretettel minden gonoszság ellentétes.  Az ember, amilyen mértékben nem akar gonoszt cselekedni felebarátjával, olyan mértékben szeretne vele jót tenni, és nem fordítva. A gonoszságot, mely az igaz szeretettel ellentétes, először el kell távolítani, ami annyit tesz, hogy az embernek csak egyedül az Úrra kell néznie, s vétkeit színe előtt megbánnia , hogy az előzőleg megtett jó élő szeretetté lényegülhessen át. Amilyen a gonoszság felismerésének és megbánás általi eltávolításának mértéke, olyan a szeretetből eredő jó mértéke. Következésképpen a szeretet először is abban áll, hogy az ember az Úrra tekint és elkerüli a gonoszságot, mint súlyos vétséget, másodszor, hogy a jót valóra is váltja.

 A szeretet arra ösztönzi az embert, hogy ne akarjon rosszat tenni felebarátjának. A szeretet felebaráti szeretet, ezért nyilvánvalóan nem okozhat semmi gonoszságot. Aki a másikat szereti, óvakodik attól, hogy rosszat tegyen neki, hiszen ők ketten lelki összeköttetésben vannak. Ha az ember gonoszt tesz azzal, akivel szeretet általi közösségben van, lelkében ez úgy tűnik fel, mintha sajátmagának okozna rosszat. Ugyan ki lenne képes arra, hogy gyermekeivel, hitvesével, barátjával aljas módon bánjon? A gonoszság cselekvése ellentétben áll a szeretet jóságával.

 Nem látjuk-e mindnyájan, hogy az, aki gyűlölettel és ellenséges érzülettel viszonyul a másikhoz, ellene bosszút forral, vagy a halálát kívánja, nincs szeretettel felebarátja iránt? Aki házasságot tör más feleségével, ártatlan lányokat becstelenít meg és hagy cserben, avagy asszonyokkal erőszakoskodik, szeretheti-e felebarátját? Vagy az, aki megrabolja a másikat, vagy bármi ürügyén megfosztja javaitól, és rágalmazással – hamis tanúbizonysággal – teszi tönkre jó hírnevét? Vagy aki megkívánja felebarátja házát, hitvesét, és bármijét, amije csak van? Nyilvánvaló hát: a szeretet arra indít, hogy ne akarjunk embertársunknak rosszat tenni.  Ilyen értelemben szól Pál két passzusban is arról, hogy a felebaráti szeretet betölti a törvényt, de ezzel kapcsolatban az Ige bármely más részére is lehetne hivatkozni.

 A szeretet arra indít, hogy felebarátunkkal jót tegyünk. Ezt mindnyájan tudjuk, hiszen általánosan elfogadott nézet, hogy a szegényeknek való adakozás, a szükségben levők megsegítése, az özvegyek és árvák támogatása, a szolgákkal való jó bánásmód, az egyházaknak, kórházaknak való könyöradományok és egyéb jámbor cselekedetek sora mind a szeretet műve; úgyszintén az, ha az éhezőnek enni, a szomjazónak inni adunk, ha befogadjuk a jövevényt, felruházzuk a mezítelent, meglátogatjuk a beteget és a börtönben a rabot, és még sok egyéb dolog is a szeretetből fakadó jó.

És mégis: mindez a jót csak annyiban jelenti, amennyire az ember bűnként kerüli a gonoszságot. Ha annak előtte tesz így, mielőtt a rossztól elhatárolódna, akkor ez a jó pusztán külsődleges, és valójában nem más, mint tisztátalan forrásból eredő képmutatás. Mert ami ilyen forrásból ered, az legbenső mivoltát tekintve gonoszság. Saját énünk és a világ ilyen természetű jóságban van. Közismert az a vélekedés, hogy a keresztényi jócselekedetek gyakorlása irgalmas szeretet. Sokan még azt is gondolják, hogy a jó érvényteleníti a gonoszt, s hogy az már nincs bennük, vagy hogy már elhanyagolható. Csakhogy, ha nem számolunk a gonosszal, és nem tartunk bűnbánatot, a jó azt semmiképp el nem törölheti.  Így hitték sokan, azt gondolván, hogy bennük semmi rossz nincsen. De mikor megvizsgálásukra sor került, bevallották, hogy telve vannak gonoszsággal, és ha nem tartattak volna meg a külső dolgokban, menthetetlenek lettek volna.

 Az ember képes a jóra, amit szeretetnek vél, és közben a rosszat nem kerüli, ám akkor is: minden gonoszság a szeretet ellen hat. A gonosztól való elállás és a jótettek gyakorlása nyilvánvalóan két teljesen különböző dolog. Vannak emberek, akik minden jócselekedetet jámborságból, az örök élet gondolatával tesznek, és mégsem fogják fel igazán, hogy a gyűlölet és bosszú táplálása, a házasságtörés, mások kifosztása és megsebzése, rágalmazása, a hamis tanúság stb. mind-mind gonoszság. Vannak olyan bírák, akik életüket hivatásuknak szentelik, mégsem tartják bűnnek, ha barátok, rokonok érdekének megfelelő ítéletet hoznak tekintély- és nyereségvágyból. Ezt persze tudják, de meggyőzik magukat arról, hogy ez nem is gonoszság ; és még sokan tesznek hasonlóképpen. Egyszóval, a gonoszság bűnként való elkerülése és a kegyes keresztényi cselekedetek gyakorlása két teljesen különböző dolog. Az, aki a gonoszságtól, mint bűntől távol tartja magát, valóban véghezviszi a keresztényi jótettet, de az, aki jót tesz és közben a gonoszságtól, mint bűntől el nem áll, semmiféle igazi jótettet végre nem hajt, mert a gonosz a jóval ellentétes és ezért el kell távolítani, mielőtt a jót szeretetben vagy a szeretet kifejeződéseként megcselekednénk. Senki sem tehet jót és akarhat rosszat egyidejűleg, vagy másképp, senki sem törekedhet egyszerre a jóra és a rosszra is.

 Minden önmagában való jóság benső akaratunkból fakad. Ebből az akaratból mozdítható el a gonoszság a megtérés eszközével (az a gonoszság, amelybe beleszületett az ember, szintén itt lakozik), és, hacsak bűnbánatot nem tanúsít, belső akaratában meg is marad és bármiféle jót csak külső akaratából kifolyólag tesz. Ez visszás helyzet. Ugyanis a benső határozza meg a külsőt, nem a külső a bensőt. Az Úr azt mondja „tisztítsd meg először a pohár és tányér belsejét”

 Az ember akarata kettős: benső és külső. A benső akarat megtéréssel tisztítható meg, és akkor a külsőleg megtett jó már a belső akaratból fakad. Pusztán külsődleges jótett nem képes megszüntetni a bűnös sóvárgást, sem kiirtani gyökerestől a gonoszságot.  Az ember, amilyen mértékben nem akar gonoszt cselekedni felebarátjával, olyan mértékben szeretne vele jót tenni, és nem ellenkezőleg. Van polgári jó, erkölcsi jó és szellemi jó. Amikor az ember még nem bűnként kerüli a gonoszságot, jósága polgári vagy erkölcsi. Ám ha a rossztól annak bűnös mivolta miatt távolodott el, akkor a polgári és erkölcsi jóság szellemivé válik.

 A rosszra való hajlam ott rejtőzik bensőnk legmélyén, a belőle fakadó öröm pedig inkább a külsőkhöz köthető.. Ha az ember gondolkodása gonosz hajlamból és annak öröméből ered, akkor vagy megrögződik a benne meglévő gonoszságban, megengedhetőek tartván azt, vagy egyetlen rossz tulajdonságának sincs tudatában, és így önmagát tökéletesnek hiszi.  Az embernek bizony őszintén be kéne ismernie önnön bűnös mivoltát, azt, hogy velejéig romlott. Ezt persze mondhatja ismeretből kifolyólag, de mégsem hiszi igazán, hacsak önvizsgálata folyamán erről meg nem győződött. Akkor mondhatja ki észrevételei alapján, hogy benne magában semmiféle igazság nincsen. Az üszkös seb csak így tárható fel és gyógyítható meg, bármilyen egyéb gyógymód tüneti kezelés csupán.

 Annakidején az Úr a megtérést hirdette. És a tanítványai is. Keresztelő János szintén. Ésaiás azt mondta, először el kell szakadni a gonoszságtól, csak azután tanulhatja meg az ember, hogyan tegyen jót. Addig nem lehet arról fogalma, mi a jó, milyen a természete. A rossz nem képes felfogni a jót, ám a jó felismeri a a gonoszt.  A gonoszságot, lévén az a szeretettel ellentétes, először (megbánással) el kell távolítani ahhoz, hogy a megcselekedett jó valóban szeretetből fakadó jó lehessen.

Mivel ahhoz, hogy a gonoszságot kiiktassuk, először tisztába kell jönni annak természetével, a Tízparancsolat lett Isten Igéjének kiindulópontja. A keresztény világban mindenütt ez képezi az egyházi tanítás legelső tételét. Mindenkit úgy vezetnek be az egyházba, hogy először is megtanítják neki, mi a gonoszság, mit ne tegyen, azért, mert az Istennel való szembefordulás. Épp azért volt az Igének ez az alapvető tétele annyira szent, mert senki sem gyakorolhat keresztény jócselekedetet, amíg a parancsolatokat be nem tartja. A tény, hogy a jó csak ezután következhet, ebből is nyilvánvaló.

Ezért fogadjuk el mint szabályt, hogy a gonoszság bűnnek tekintése és ez okból való elhagyása jótettnek minősül.  Amilyen az ember gonoszságot felismerő, és azt megbánással következetesen elkerülő képessége, olyan a jó, mely a szeretetből fakad. Azaz hogy annak megfelelően, mennyire ismeri fel a gonoszt, többé vagy kevésbé, mennyire van tisztában a hithez, és az élethez tapadó gonoszság természetével és milyen mértékben szakít ezzel, s teszi ezt oly módon, hogy az Úrra tekint, és Őbenne bízik. 

Amennyire az ember levetkezi régi énjét, csak annyira képes felvenni az újat. Amennyire megfeszíti a testet, annyira él szellemében. Senki sem lehet egyszerre két úr szolgája.

Az ismeret magában foglalja az igaznak és a hamisnak a tudását. Az ettól való eltávolodás pedig az akarat cselekedete, és mindkettő az életből származik.  Következésképpen a szeretet először is abban áll, hogy az ember az Úrra tekint és elkerüli a gonoszságot mint bűnt, másodszor, hogy a jót valóra is váltja.  A rossz ember, akárcsak a jó, képes kegyes cselekedetekre. Segíthet másokon, sok szolgálatot tehet jóindulatból, kedvességből, barátságból és szánalomból. Ezek a cselekedetek azonban mégsem azokra nézve jelentenek irgalmasságot, akik a jót véghezviszik, hanem azok előtt, akik számára megtétetnek. Külsőleg persze ez szeretetnek tűnik. Ám csak azt követően lehet jelen mint jóság, amelyre képes az ember, miután néhányszor már elállt a gonosztól, mert tudja,hogy az bűn. Mindkettő megvan bennünk, ám az egyiknek valóban elsődlegessé kell válnia, hangsúlyosan bensőségessé kell lennie.

                                                         Forrás:EMANUEL SWEDENBORG:
                                                                                                         A CSELEKVŐ SZERETET TANA 
                                                                                           részlet

3.              Az Úr Evangéliuma I.
                    Molnár Edit:részlet

Ma annak van itt az ideje, hogy még az Ítélet előtt mindenki, aki arra érett lett, önmaga által szétválaszthassa magában a hibás és a helyes lélekrétegeket, szellemi cselekményeket. Mert ma mindennek mindenkiben el kell rendeződnie, helyére kell kerülnie, hogy minden ember, aki arra már képes, az öntisztítást maga magában végezze el.
Ehhez kapnak rengetegen ma úgy lehetőséget, hogy a mában újraélhetik lelkükben mindazt a késztetést, amit valaha jóként vagy rosszként magukból kitermeltek, s az ilyen fokú önismeret által ők már megtisztulva járulhatnak majd az Isten ítélőszékének elébe.
Ma tehát az utolsókból csakugyan elsők lehetnek. Mert kik ma itt a földön azért kaptak testbeöltözési lehetőséget, hogy ebben a zavaros időszakban helyreigazítsák korábbi tévedéseiket, kiegyenlítsék a jóval régebbi bűneiket, bár utoljára érkeztek ide meg, elsőkként térhetnek be azokba a tisztultabb szférákba, melyek őket nagy küzdelmeik és önmaguk felett aratott győzelmük következtében fogadhatják be ; mint az atyai házba visszatérő tékozló fiút, kit megtisztított, átvarázsolt az igaz hit és önzetlen szeretet. Ezért minden embernek a mában szabad reménykednie, sőt ajánlatos saját torzultságát látván is ebbe a reménybe belekapaszkodnia, mert ki felém egy lépést megtesz, s vágyakozik arra, hogy Hozzám még közelebb jöhessen, ahhoz én lehajolok, személyesen, ahhoz én magam megyek közelebb, hogy kézen foghassam őt, s hatalmas igyekezetében én segítsem hozzá ahhoz, hogy végleg hozzám térhessen meg.

Mert ami az emberek törvényei, s a szigorú karma törvények által nem lenne lehetséges, hogy a bűnös súlyosabb nehézségek, vezeklések nélkül megjavulhasson, az lehetővé válik mégis annak folytán, hogy ezeknél a törvényeknél magasabban helyezkedik el az Isten gyermekeit visszahívó, felkaroló, gyengéd, befogadó szeretete. Azaz ti csak higgyetek abban töretlenül, hogy én még a "legutolsó",legmegvetettebb ember életét is megszentelhetem! Mert ez olyan nagy igazság, amit én már itt jártamkor is igazolni szerettem volna előttetek. S meg is tettem ezt azokban az esetekben, amikor magamhoz olyan embereket emeltem fel, akiket maguk közül kivetett az a közösség, mely őket bűneik szerint ítélte el, s elképzelni sem tudta azt róluk, hogy ők is üdvözülhetnek. Gondoljatok csak Mária Magdolna vagy Saul esetére, s mindazokra, akiket bűneik megbocsátása folytán ; csodaszerűen én gyógyítottam meg. Bízzatok bennem jobban, higgyétek el, hogy amit én megígérek nektek, az úgy is lesz, akkor, ha ti segítségemet tiszta szívvel és valódi megtérési, javítási szándékkal kéritek. Magamba fogadlak szeretetem által benneteket és megszentelem magammal lelketeket-szellemeteket, ha a helyes útra térni lesztek képesek. Ahogy régen kihirdettetett: hit, remény és szeretet vezérelje minden lépéseteket, s akkor tiétek lesz a menny, s velem laktok, velem esztek, velem éltek, bennem léteztek. Mert ti akkortól már csak az enyémek lesztek.

4.

                                     Bűnbánat

Minél alaposabb a bűnbánat, annál közelebb kerülünk az Úrhoz, és így szorosabb közösségünk alakulhat ki Vele. Felületes bűnbánat csak felületes közösséghez vezet.

A teljes szívből való bűnbánat szoros és szerető kapcsolatot teremt és biztonságot ad.

Ha a bűnbánat kérdésének csak kis jelentőséget tulajdonítasz, akkor az Istennel való járásban valószínűleg nem jutsz messze. Ha valójában keresed a szoros együttjárást Vele, akkor az napokat vagy heteket fog igénybe venni, amíg az Úr – szívünk megtisztítását folytatva – életed egyre több és több istentelenségéről tud meggyőzni. Lehet, hogy elérkezel olyan helyzetekbe, amikor abba akarod hagyni az egészet, annyira kétségbe leszel esve önmagadtól. Azonban tarts ki, mert ez az egyetlen útja annak, hogy Isten nagyszerű dolgokat tegyen az életedben, miközben elvezet téged a valóságos összetörtség, szerénység és alázatosság állapotába. Ígérte, hogy felmagasztalja az alázatosakat.

Nagyon fontos, hogy a bűnbánat folyamata ne önmarcangolás, hanem Jézus keresésének és a Szentlélek vezetésének az időszaka legyen. Kérd Őt, hogy mutassa meg, mi a rossz az életedben. Valahányszor ezt megteszi, kérd a Jézus vére általi bűnbocsánatot, és tapasztald meg újból és újból Isten kegyelmét.

A Szentlélek győz meg bűneinkről, és megmutatja, mi a rossz. Amikor bevallod bűneidet szívből az Úrnak, Ő megbocsát, és ezzel le is van zárva az ügy.

Minél több bocsáttatik meg neked, annál nagyobb kegyelem árad rád. Ez szeretetének megnyilvánulása, és minél nagyobb ennek mértéke, annál inkább élhetsz Isten teljességében.

Szeretnénk jobban visszatükrözni Isten szentségét és tökéletességét, amelyet Jézusban nekünk adott, és betölteni az Úr parancsát, hogy szentek legyünk, akárcsak Ő. Szükséges, hogy szívünk nyitva álljon az életünk szentségére való törekvésre.

A bűnbánatot soha ne tekintsük az élet negatív, lehangoló dolgának. Pontosan az ellenkezője! Ez Isten útja, hogy megszabadítson mindentől, ami zavarja a Vele vagy másokkal, sőt önmagunkkal való békességünket. A bűnbánat az az út, amely örömének teljességéhez vezet, és képessé tesz, hogy élvezzük jelenlétének teljességét. Ez az Isten útja, ezzel formál minket hasonlatosságára dicsőségről dicsőségre.

Jézus azt mondja, hogy az Atya megmetszi a gyümölcshozó ágakat. Mi a szőlőtőkében, Jézusban élünk. Ezért az Atya eltávolítja a gyümölcstelen dolgokat az életünkből, hogy még több gyümölcsöt teremjünk.

Jézus azt mondja, hogyha valaki kereszténynek tartja magát, annak úgy kell járnia, ahogyan Jézus járt. Tévedés azt gondolnunk, hogy bűnbánatra csak a hívő élet kezdetén van szükség. Ha az Atya megmutatja, hogy Jézus jellemének mik mondanak ellent bennünk, akkor mindannyiszor bűnbánatra van szükségünk.

A bűnbánat magában rejti gondolkodásunk teljes megváltozását is. Elfordulunk saját akaratunktól, terveinktől, céljainktól, szándékainktól és látásainktól azért, hogy magunkévá tegyük azokat a terveket, szándékokat, célokat, látásokat és azt az akaratot, amelyet Jézus ad számunkra.

A szentség pozitív töltésű szó, kifejezi Jézus életének pozitív tulajdonságait és saját emberi létünk gyengeségeit. Azért helyezte belénk Isten Szentlelkét, hogy képessé tegyen bennünket Jézus szentségében való életre.

 Mégha nem is érjük el ezt a mértéket, ez a mi „magas” elhívásunk, és soha ne merjük ezért Istennek az életünkre vonatkozó szándékát kisebbé tenni.

5.                      Ügyelj az alkalmakra
          A jó igyekezetben ne legyetek restek!
                                    (Róma 12, 11)



Könnyen megtörténik velünk, hogy egyik végletből a másikba esünk. Hol késedelmeskedünk és kedvetlenek vagyunk, hol meg túlbuzgóságba esünk és szeretnénk mindent villámgyorsan elintézni. A buzgóság nagyon jó, ha Isten Lelke gyújtja lángra. De vigyázzatok az Isten által megadott időpontra! Ne erőszakkal rontsatok be az ajtón; ügyeljetek az Isten által kínált alkalomra. A testi túlbuzgóság csak port ver fel, de kevésre jutunk vele; túlságosan előre szaladunk és nekirontunk a dolgoknak.

Isten órájához kell igazítanunk óránkat. Az bizonyos, hogy ahol megtérésről van szó, ott soha nem szabad várnunk. Megtérésedet Isten nem holnap akarja, se nem valamikor később, hanem ma. Most kell megragadnod az üdvösséget! Ezen a ponton nem mondhatod, hogy még nincs itt az ideje, nekem még előbb ezt, meg azt meg kell csinálnom. A megtérés mindig sürgős. ;Siess, mentsd meg a lelkedet!" Ellenben ha más, külső tevékenységről van szó, ott vigyáznunk kell a körülményekre, s mielőtt valamibe kezdünk, várjunk Isten jeladására. Túl gyors nekibuzdulással és nekirohanással többet árthatunk, mint használunk. A Megváltó azt mondja meg-nem-tért testvéreinek:;Az én időm még nincs itt, a ti időtök pedig mindig készen van." Az Úr Jézus egészen pontosan Atyja jelzéséhez igazodott, ezért nála minden a maga idejében történt. Soha nem futott hiába.

Ha saját fejünk és akaratunk szerint indulunk, ha mi vagyunk időnk urai, akkor fájdalmas csalódásokban sem lesz hiány. Van kegyes önfejűség is, amit Isten - minden imádkozás ellenére - nem igazol. Pál apostolban lángolt a buzgóság, hogy az egész világot betöltse az evangéliummal. Amikor Keleten befejezte feladatát, ellenállhatatlan erő vonzotta Nyugat felé, egészen Rómáig és Spanyolországig. Mindjárt harmadik missziói útja után meg akarta valósítani ezt a tervét. De Isten elrekesztette útját és kétéves várakozási időt rendelt neki Cezáreában. Mégsem olvassuk, hogy Pált nyugtalanság emésztette volna. Alkalmazkodott Isten időmeghatározásához. Végül mégis elérte kívánt célját, csak másként, mint gondolta. Isten sokszor nem siet úgy, mint mi. Buzgólkodásunkat előbb megtisztítja. Csak azután adhat teljes sikert. Ha a helyes időpontban cselekszünk, Isten a szövetségesünk - és amit Ő cselekszik, az sikerül.

                                                                        Forrás: Untitled Document

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat